Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

A konfliktusok kezelése

Ki ne ismerné a veszekedéseket, családi vagy baráti kapcsolatokban újra és újra felbukkanó drámákat. Ha két különböző nézőpont találkozik, abból jó eséllyel vita van, veszekedés.

Mindkét fél érzelmileg felpörgött állapotban próbálja a másikra erőltetni az igazát. Ha ez nem sikerül, akkor az is előfordul, hogy huzamosabb ideig, akár évekig is elhúzódik a sértettség, és ez alatt az idő alatt ezek az emberek nem beszélnek egymással.

Lehet ezt másképp is intézni? Mi lehetne a megoldás, ami minden érintett félnek kielégítő?

Természetesen lehet a nézeteltéréseket kulturáltan és higgadtan is kezelni, ehhez azonban szükség van egy jó adag érzelmi intelligenciára és tudatosságra.

Az első szempont, amit fontosnak tartok egy konfliktushelyzetben, hogy lehetőleg azonnal próbáljuk meg tisztázni, mi is az, ami feszültséget teremt. A legtöbb esetben ez csak kommunikációs félreértés. Az egyik fél értelmezi és felfogja a saját nézőpontjából a hallottakat vagy látottakat, és úgy érzi, hogy a másik fél bántani akarja, megalázni vagy szégyenbe hozni, és ennek megfelelően reagál is rá. Míg a másik fél szintén a saját nézőpontjából kiindulva mond vagy tesz dolgokat. Azonban a feltételezett motiváció a legritkább esetben ugyanaz mindkét félnél.

Például: Kati és Lilla barátnők. Lilla látta Kati párját egy másik nővel csókolózni az utcán, és ezt el is mondja neki. Kati olyan szerelmes, hogy nem akarja elfogadni a valóságot, nem tudja tényként felfogni, hogy a párja megcsalja őt. Ezért úgy értelmezi, hogy Lilla féltékeny rá, mert ilyen boldog párkapcsolatban él, és szét akarja választani őket. Már kész is a konfliktus, a veszekedés.

A második fontos szempont, hogy mindig csak az adott nézeteltérést próbáljuk meg tisztázni és helyre tenni. Ha felhozzuk a már több éves sérelmeinket, melyeket még nem oldottunk meg önmagunkban, azzal csak rontunk a helyzeten. Nagy valószínűséggel a már régi sérelmekről nem is beszéltünk, nem tisztáztuk, így a másik fél nem is fogja érteni, hogy mégis mi történik, hiszen neki nem volt tudomása róla, hogy egy hete, vagy egy éve belegyalogolt a lelki világunkba.

A harmadik fontos szempont a higgadtság. Ha már érezzük, hogy nem önti el a sötét köd az agyunkat, inkább vonuljunk vissza! Gondoljuk végig a helyzetet, ha már lehiggadtunk. Ha nem így teszünk, akkor a konfliktus akár tettlegességig is elfajulhat. Tapasztalataim szerint azért nem vonulnak vissza az emberek egy ilyen helyzetben, mert akkor úgy értelmezik, hogy vesztettek a vitában, a másik fél pedig örömködik, mert ő nyert. A gond a motivációval van!

Az a célom, hogy tisztázzam a félreértést és békesség legyen, vagy az, hogy megalázzam a másikat csak azért, hogy megmutassam, én vagyok a jobb! Ha az utóbbi a helyzet, akkor egyértelmű, hogy hiányzik a tudatosság és a magas fokú érzelmi intelligencia is.

A negyedik szempont, ha mondanak vagy tesznek valamit, ami nekünk nem esik jól, ne kezdjünk magunkban kitalálni és kombinálni a halottak vagy a látottak okát. Abból soha semmi jó nem sül ki. Legtöbbször csak a saját önbizalomhiányunkat pörgetjük a fejünkben, ez azonban csak a miénk, csak rólunk szól, nem arról a félről, aki szerintünk megbántott! Kérdezzünk! Mindig! Addig kérdezzünk, amíg meg tudjuk érteni a másik nézőpontját. Akkor már egyértelmű lesz, mi volt a másik fél szándéka.

Az ötödik szempont, belátni, hogy a saját nézőpontunkat nem kell ráerőltetnünk a másikra! Attól, hogy nem sikerül meggyőznünk valakit a saját igazunkról, még nem leszünk kevesebbek másoknál. Nem vagyunk egyformák, különbözően látunk és teszünk dolgokat, ezzel semmi gond nincs. A nézeteltérés nem verseny, amiben veszítünk, nem élet-halál harc, amiben mindent elveszítünk. A nézeteltérés csak nézeteltérés és kész.

A hatodik szempont, hogy figyeljünk a másikra, képzeljük magunkat az ő helyébe. Ha türelmesen meghallgatjuk a problémáját és közben használjuk a beleérző képességünket, akkor nagyon gyorsan át fogjuk látni a konfliktus forrását és okát. Ehhez alapos önismeretre is szükségünk van, hiszen a viselkedésmintákat csak akkor tudjuk felfedezni a másikban, ha már önmagunkban felismertük.

A hetedik szempont, ne higgyünk elsőre egy harmadik, negyedik, stb. félnek! „A Gizi találkozott a Pistával, aki azt mondta, hogy a Juli azt mondta rólad, hogy….!” Biztosak lehetünk benne, hogy az információ már torzult, mire ennyi szájon átment, és a nagy része már meg sem közelíti a valóságot! Felesleges idő és energia, hogy ezt számon kérjük Julitól! Inkább tegyük a négyes pontban leírtakat: Kérdezzünk!

A saját lelki békén érdekében meg kell tanulnunk tisztelni a másikat, elfogadni a másképp gondolkodást. Meg kell tanulnunk az alázatot, hogy ha mi hibáztunk, emelt fővel tudjunk bocsánatot kérni. Szükségünk van érzelmi intelligenciára, hogy ha tőlünk kérnek bocsánatot, azt szeretettel tudjuk elfogadni. Végül szükségünk van tudatosságra, hogy a legközelebbi vitánk ne fajuljon el veszekedéssé, és higgadtan tudjuk megoldani a konfliktust.

 

Holics-Mester Marianna

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*