A szerencsegyerek

A facebook-os „régi kép nosztalgia őrület” kapcsán egy régi emlékkép kúszott az elmémbe. Ennek hatására lázasan keresgélni kezdtem a képeket, amin két-három éves gyermekként, két kismalaccal vagyok lefotózva. Mikor megtaláltam a képeket, csak mélázva nézegettem őket. Egy pici sámlin ülök befelé forduló lábacskákkal, és körülöttem a két  kismalac. A történetre csak foszlányokban emlékszem, így egy kicsit detektíveskednem kellett, hogy mi is történt valójában.

szerencsegyerek-1

Az érdekes sztori dióhéjban annyi, hogy gyönyörűségesen szépséges kisgyermekként, az utca elején lakó szomszédok folyamatosan elraboltak Anyutól, mivel még nem áldotta meg a sors Őket unokával. Élveztem a kényeztetést, jó sorom volt náluk, tejben-vajban fürösztöttek, ha hozzám férhettek. Arra emlékszem, hogy még cirkuszba is elvittek.

Történt egyszer, hogy lefialt az anyakocájuk és én pont ott élveztem az életet, mikor kiderült, hogy az anyakoca két picit elutasít, és nem engedi szopni őket. A gazda rám nézhetett, aztán a kismalacokra, aztán megint rám, aztán megint a kismalacokra és összehozta a kettőt. Egy cipős dobozba tette a visító pirinyó rózsaszín ízéket, és útilaput kötött a sarkamra, hogy ideje haza menni, de a kismalacokkal együtt.  Anyut -mikor meglátott hármunkat- úgy kellett felmosni, de az első sok után jó menyecske révén, rögtön tudta, hogy mi a teendő. Úgyhogy a két kismalac, tejbegrízen felnőve anyakocaként tengette az életét nálunk jó sokáig. Egyszer kiszökött az egyik anyakoca, már 200 kilót is nyomhatott,és rohangált az udvarba. Én mivel nem féltem tőle, bátran elé álltam, és ő azonnal megtorpant. Megszagolgatott és csak bökdösött az orrával, hogy simogassam. Mondom, hogy szerencse gyermek voltam hisz el is taposhatott volna, de nem tette. A fialt utódaik eladásából vették meg a szüleim az első kocsijukat, egy Wartburgot, ami 1970- es években nagy szó volt!

szerencsegyerek

Milyen érdekes pillangóhatás, amikor két apró kismalac születése, egy kocsit eredményez, ami az én hozzájárulásommal történt.  Szóval és tettel, így avanzsáltak szerencse gyermekké, amit a mai napig élvezek.

Kincses Anna

anna

 

 

Ha úgy érzitek tetszett a cikk, és még többet szeretnétek olvasni tőlünk, akkor a facebook oldal kedvelés gombjára kattintva, beállíthatjátok, a követésünket. Mégpedig úgy, hogy a „megjelenés elsőként” gombra kattintotok rá. Ha tetszett osszátok meg a cikket, és köszönjük a hozzájárulásotokat a Kicsi Budoár Magazin népszerűsítéséhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.