A társas magánytól az egyedüllétig

Hatalmas különbség van az egyedüllét és a magány között. A magány érzésével mindig egy hiányállapotot generálunk, azt akarjuk, hogy most itt legyenek velünk, hogy ne érezzük a kínzó ürességet. Szükségünk lenne valakire, aki betölteni a magány űrjét, és elvárnánk, hogy egy csapásra változtasson meg minden amit érzünk, legyen az szomorúság, bánat vagy valami más. Ezzel az elvárással, együtt jár a vámpír üzemmód, mikor jól elszívjuk a másik életenergiáját, kifacsarjuk és az élete nedűjét szürcsölgetve töltjük fel a saját lemerült akkumulátorainkat.

 

Nagyon sokáig én is magányt generáltam magam körül. Kezdődött ez a társas magánnyal, még az előző párkapcsolatomban. Hiába élt mellettem valaki, a magány, az elhagyatottság érzése sokáig mardosta a lelkem. Egy házban, két világ, benne két ember egy férfi és egy nő, és mindkettő magányos. Sokáig a volt páromat okoltam ezért, de ha együtt voltunk, akkor is elbeszéltünk egymás mellett, mintha az egyik angolul a másik meg japánul beszélt volna. Nem is figyeltünk egymásra. Egyszer azt mondta, volt olyan év, hogy azt se tudja mit beszéltem hozzá. Ez akkor nagyon szíven ütött, de aztán ha jól belegondolok, én se nagyon tudtam Ő mit mondott hisz én ugyan úgy nem figyeltem rá.

A társas magány elszigeteli az embert. Először azt érezzük, hogy elutasítanak. Megbántottak leszünk, beszűkülünk, és szép lassan elkezdünk falakat építeni magunk köré. Ezekkel a falakkal, hatalmas korlátokat teremtünk, és a korlátainkon még magunk sem tudunk átmenni. Elkülönülünk, nem csak társunktól, hanem önmagunktól is.

 

Aztán a társas magány ellen, azt alkalmaztuk a volt párommal, hogy hatalmas baráti társasággal vettük körül magunkat. Sokat nevettünk, játszottunk, de ha elmentek, vagy mi eljöttünk tőlük, ugyan úgy a hatalmas üresség volt az, amit érzetünk. Nem volt társteremtés, nem volt együtt, csak külön-külön két ember vergődése egymással. Egy idő után nem építettük, hanem romboltuk egymást. Persze ez nem rögtön történt, hanem szép sunyi módon. Nem figyeltük a kapcsolatunk elrothadását. És mikor szembesültünk a rohadt almánkkal egymást hibáztattuk miért nem figyeltünk egymásra, miért nem figyeltünk a párkapcsolatunkra.

 

A társas magánynak megnyilvánult az életvitelünkben is egy idő után. Külön szobába költöztünk, ha haza jött, én a lányokkal az emeleten voltam, míg Ő lent a nappaliba. Ez is lassan alakult ki, évek kellettek hozzá, hogy rálássak, valami nagyon nem stimmel. Ez azért van, mert az ember megszokja azt, amiben él, és nehezen lép ki a komfortzónájából, még oly sz@r is ez az állapot.

 
A magányt érzésével a lelketekben, nem vagytok jóban magatokkal. Keserűek és epések lesztek, ha nem figyeltek. De ha a magány helyett az egyedüllétet választjátok, akkor végre tudtok foglalkozni önmagatokkal. Az egyedüllét, intim találkozás Önmagaddal. Olvasni, zenét hallgatni, tanulni, filmezni, kreatívnak lenni, alkotni, a hobbitoknak örülni. Egy kreatív ember boldog, üde és örül az életnek. És ez az energia teremti a boldog párkapcsolatot, a barátokat és a többi kellemes kapcsolódásokat.

 

Hiába léptem ki a párkapcsolatomból és hittem, hogy egyedül boldog és szabad leszek, mégis a magány lett a társam továbbra is. Nem pörögtem ki a régi energiámból. Újat teremteni a múlttal nem lehet. Meg kellett érnem az egyedüllétre.

 

Később üdítőleg hatott rám az a fura új érzés, amit intimitásnak nevezünk. Az önmagammal való kapcsolat betöltődött, már nem féltem egyedül lenni. Társra leltem magammal, és ez a kapcsolat évek során csak mélyül. Íróként szükségem is van a csendre, az egyedüllétre, hogy a kreativitásom, az alkotásaim elő tudjanak jönni a mélyből. Így hívom életre a műveimet, az otthonomat, a kertemet, és az önmunkával a mindig megújult önmagamat.

 

A mostani férjemmel, már meg merem élni az egyedüllétet, és pont ezért nem vagyok társas magányban ebben a párkapcsolatban.

 

Sok velem korombeli ötvenes nővel beszéltem és szinte mindegyik szereti az egyedüllétet.

  • Azt mondja az egyik barátnőm – szeretek elprücskörészni magammal.  🙂 
  • Jung szerint ez a Madonna aspektus megélése.
  • Buddha meg így írja le: „Légy önmagad fénye.”
  • Einstein ezt gondolja: A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.
  • Én meg azt mondom, hogy rohadt jó érzés  🙂 

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars kezelő

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm 

A cikkeimet itt olvashatjátok

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars kezelő Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna. Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm  A cikkeimet itt olvashatjátok

2 thoughts on “A társas magánytól az egyedüllétig

  • 2017-07-07 at 11:40
    Permalink

    Szia Anna! Nagyon régóta olvasom a cikkeidet de ez a mostani nagyon közel áll hozzám. Igaz én a házasságomban nem éltem társasmagányban de a férjem halála óta nagyon magányos vagyok. Lassan öt éve vagyok egyedül de képtelen vagyok megtalálni önmagam. Tudnál valami tanácsot adni hogyan lehet ebből kimozdulni? Köszönettel venném a segítségedet! Batta Icus

    Reply
    • 2017-07-07 at 13:20
      Permalink

      Szia Icus! Persze segítek, megnézzük mi van ott beakadva. Jelölj be Facebook-on, és messengeren megbeszéljük. Viber-en is fent vagyok, ott is tudunk beszélni. Addig is szép estét, Anna 😊

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.