Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

A zene segített a gyászban

a-segitseg-varatlan-formaban-erkezikA mai napig élénken él bennem az a szombat délután, mikor kopogtattak a bejárati ajtón, majd közölték velem, hogy az előző nap Egyiptomba utazott párom már soha többé nem lesz velem.

Fel se fogtam mit beszélnek! Fürkésztem az arcukat, hátha leolvasom róluk, hogy az egész csak egy vicc. De ki viccelne a halállal? Lassan kezdtek értelmet nyerni a szavak, amiket mondtak, lenéztem a pocakomra, ahol a gyermekünk növekedett és ordítottam!

  • Nem! Nem!

Mintha zuhantam volna a sötétségbe, nem volt mibe kapaszkodni! A sírás egy idő után abbamaradt, a fejemben száguldozó gondolatok szinte követhetetlenek voltak. Kérdések, melyekre nem jöttek válaszok. Mi lelsz velem és a gyerekekkel? Hogy mondom majd el neki, ha megkérdezi, hol van az apukája? Hogy mondom el a 4 éves fiamnak, akik minden délután az ajtóban állt arra várva, hogy hazajöjjön? Mi lesz a házzal?

A hétköznapi tevékenységekbe menekültem, főztem, mosogattam, filmeket néztem, hogy eltereljem a gondolataimat, de legfőképpen aludtam, mert alvás közben nem tudsz agyalni, ha alszol, nem érzed az űrt és kimondhatatlan fájdalmat. Sokat sírtam, de nem eleget! Eljutottam arra a pontra, mikor már annyira fájt, hogy elapadtak a könnyek. Rosszullétek gyötörtek, remegtem, szédültem, ingadozott a vérnyomásom, eközben végig attól rettegtem, hogy baja lesz a babának.

a-segitseg-varatlan-formaban-erkezik1

Hiába erőlködtem, a sírás csak nem ment, pedig olyan jó lett volna azt a rengeteg feszültséget kiengedni, ami bennem volt.

Úgy viselkedtem, mint egy robot, felkeltem, pedig nem volt kedvem, ettem, de nem voltam éhes, nem beszéltem, csak bámultam magam elé.

Ebben az időszakban kaptam ajándékba Crystal Világok hangjai című albumát. Betettem a CD lejátszóba, leültem a kanapéra és hallgattam a számokat egymás után. Az első, amit éreztem, az a pánik volt, mert a letompult robot üzemmódon kezdett eltűnni, az érzéseim pedig a felszínre törni. Levegőért kapkodtam, és már indultam volna kikapcsolni a lejátszót, de megálltam.

  • Ezt most végig kell hallgatnod! –mondogattam magamnak. Végre kitörhetsz az ürességből Mariann, megint lesznek érzéseid! Nézz szembe a veszteséggel, ne menekülj tovább!

Megtörtént végre! Potyogtak a könnyeim! Először csak csendesen sírdogáltam, szorongatva a papír zsebkendőt. Aztán a sírás egyre hangosabb és erőteljesebb lett! Úgy éreztem kiszakad a mellkasom a helyéről, a kezeim zsibbadtak, de mégis megkönnyebbülés volt, mert kiadhattam magamból minden fájdalmat, félelmet és elkeseredést. Mire az album végére értem, teljesen kimerültem, majd elaludtam.

Nem tudom, meddig alhattam, de nem is ez volt a lényeg, hanem az ébredés! Az volt az első alkalom a tragédia óta, hogy úgy éreztem érdemes felkelni még akkor is, ha a gyermekem édesapja már nem lehet velem!

Minden egyes nap meghallgattam Lajtai Katit, Kasza Tibit és Kasza Gábort. Minden nap egyre könnyebb volt elfogadnom azt az élethelyzetet, amibe kerültem.

Majd megszületett a kislányom, gyönyörű, egészséges és imádni-való volt, ahogy most is. A boldogságomat mégis beárnyékolta a kedvesem hiánya, de még megvolt a Crystal CD és én hallgattam rendszeresen. A sírások szép lassan megszűntek, a fájdalmat felváltotta a megnyugvás és az elfogadás, túl voltam a gyászon.

A segítség váratlan formában érkezik. A gyászban az ember a családjára és a barátaira támaszkodik, tőlük várja a megnyugvást, nekem mégis a legtöbb segítséget olyan emberek adták a zenéjük, a hangjuk által, akikkel még soha nem találkoztam és azt sem tudják, hogy létezem.

 

Holics-Mester Marianna 

Holics-Mester Marianna szerkesztő cikkíró

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*