Anya-lánya kapcsolat

Vannak olyan alkalmak amikor önismeretfejlesztő trénerként és terapeutaként nekem is meggyűlik a bajom a családommal. Előkerülnek a családi konfliktusok, ezen belül az – anya lánya konfliktusok – amelyek rámutatnak számomra is, hol vannak még feldolgozandó témák, vakfoltok és lelki blokkok.

 

A konfliktus témája, ami feljött nálam a munkahelyi problémák, illetve az anya-lánya kapcsolat. Ehhez azt kell tudni, hogy én a családi vállalkozásban dolgozom, és ezért ez a két téma igencsak összefügg. Sokszor dolgoztam már családi témával, de mint tudjuk ez nem jelent semmit, hiszen annyira sokrétű az önismeret, a belső munka, hogy vannak olyan témák, amelyekből nem elég egyszer csinálni oldásokat, felismeréseket, hanem több éven átívelődik a folyamat. A szülőkkel való kapcsolat, illetve az anya-lánya kapcsolat is egy ilyen nehéz, sokrétű dolog és mindig oldódik valami abból, amit a lélek feltár, amit felenged a lélekhagyma rétegeiből.  

 

Azt hiszem, nem vagyok egyedül az anya-lánya témával kapcsolatban, elég sok mindent sikerült feloldani belőle, a sérelmeket, hitrendszereket, fájdalmakat, de még korán sem lett ennek vége. Ennek kapcsán próbáltuk ki az egyik terapeuta barátnőmmel a Fókuszolás módszerét.

 

  • A Fókuszolás módszer lényege, hogy befele figyeljetek az érzéseitekre, a testi érzeteitekre, közben feltéve azt a kérdést, hogy „Mi rossz nekem most?”.

 

Figyeljetek a test jelzéseire, hova összpontosul a kellemetlen érzés, hagyjátok, hogy elárasszon, és az összpontosításban kidobjon nektek egy szót. Ha feljön egy szó, kezdjétek el ismételgetni (rezegtetni) magatokban és nézzétek meg, hogy alakul át a testi érzetetek. Enyhül-e a feszültség? Jön-e fel valami más szó? A sikeres Fókuszolás vagy oldás az, amikor a megtalált szó hatására enyhül a feszültség, sóhaj vagy megkönnyebbülés, felengedés, nyugalom jár át.

 

Most a munkámmal kapcsolatban próbáltuk ki a Fókuszolás módszerét, de nem jutottunk a katarzisig, mert sok réteg volt rápakolva. Az én esetemben az volt, hogy több minden rezgett bennem. Oldódott is sok minden, de a megkönnyebbülésig nem jutottam el. 

Olyan szavakra jöttek fel érzések, hogy:

  • Felemészt a munkával és az anyummal kapcsolatos dráma
  • Összeroppant
  • Torkig vagyok az egésszel
  • Megfulladok
  • Elvárások
  • Csalódás
  • Szeretethiány stb.

Ezekre történtek oldások, amikor elkezdtem ismételni önmagamban őket, de a  felszabadultság érzése nem jött.  Megbeszéltük, hogy ez most ennyi volt, majd egy következő alkalommal folytatjuk, vagy pedig próbáljam meg én egyedül, hogy mi az, ami nekem feljön ebben a témakörben. Eltelt pár nap, és kérdezte a barátnőm, hogy vagyok, és hogy tudtam-e dolgozni ezzel? Mondtam, hogy nem tudtam, mert nem voltam egyedül (még nem fájt eléggé, és odáztam a dolgot). Aztán az egyik nap, egy vasárnap délután már nagyon sürgetővé vált a helyzet, mert éreztem elkezd rám telepedni a feszültség a hétfőn kezdődő munkanap miatt, és éreztem, hogy kezd behúzni a depresszió. Ezért úgy döntöttem, hogy ezt nem odázom el, így nekiálltam újra a Fókuszolásnak.

Vettem pár mély lélegzetet, megkérdeztem, hogy mi rossz nekem most? Jöttek érzetek, hagytam, hogy elárasszanak, amik feljöttek, önértékelés, nem vagyok elég jó, elvárások, düh, harag stb.… ezek rezegtek, jött is oldás, nálam általában könnyekben, de ez sem volt az, ami felszabadulást hozott volna.

Aztán jött egy szó:

  • Önelfogadás!

Elkezdtem rezegtetni önmagamban, megint elkapott a sírás, de nem igazán értettem, hogy jött ez ide. Rákérdeztem – önelfogadás? Mi a baj az önelfogadással? A válasz megérkezett, amit először fel sem fogtam, többször kellett magamban újra feltennem, hogy felfogjam a valódi értelmét:

  • Nem vagyok önelfogadásban, és nem fogadom el azt a részem, amely anyám aspektusa bennem!

Ízlelgettem ezt a mondatot és először nem is értettem, hogy miről szólhat ez. Aztán lassan világossá vált. Mindnyájunkban van a szüleinkből részeink, aspektusaink, amelyeket nem fogadunk el, ezért amikor szembetalálkozunk a szüleinkkel, egyetlen mondatuktól falra mászunk! Úgy mondják, hogy ami másban zavar annak oka bennem van. Ez számomra ismét olyanfajta értelmet nyert, amelyben meg kellett értenem, hogy önmagamban az anyám jelenlétét, aspektusát még nem fogadtam el. Ez nagyon fájdalmas volt felismernem, mivel azt gondoltam, hogy már rendben vagyok az önelfogadással, ami igaz is, de most előjött az egyik vakfolt, amiért nagyon hálás vagyok.

Rájöttem, hogy nem az anyumat kell elfogadnom, minden áron, akár erőlködve is, hanem magamban az ő jelenlétét. Önmagamban Őt.  És persze a felismerés után rám szakadt:

  • Ezt hogy fogom csinálni?
  • Te jó ég, most mitévő legyek?
  • Hogy oldjam ezt meg?

Aztán rájöttem, hogy van lehetőségem, módszerem, technikám, amivel ezt elérhetem. És a kétségbeesett sírás, oldás után, szinte felkacagtam ettől a felismeréstől, felszabadulástól, hogy nem kell anyámat elfogadni, nem kötelező, senki nem várhatja el tőlem, sem imádkozni, hogy változzon meg, hanem önmagamat elfogadnom. És elkezdtem csinálni a feloldásokat kvantumszinkronizációval.

 

Hihetetlenül felszabadító érzés volt elengedni, feloldani ezt a konfliktust önmagamban. Hatalmas súly került le rólam, valódi súlyok, lélekcsomagok. Tudom, hogy még van ezzel munkám, mert a gyakorlatban, szembenézve vele megmutatkozik, hol tartok. Amikor a gyakorlat után felhívtam anyut telefonon nem éreztem azt a feszültséget, amit az utóbbi hetekben igencsak érzékeltem. A saját kibocsájtott rezgésem is nyugodtabb volt. Ha most rágondolok, már nem érzek sehol szorító érzést és ez nagyszerű felismerés számomra, hosszú idők óta.

Azért gondoltam, hogy megosztom ezt veletek, talán az én tapasztalatom segít nektek felismerni és átgondolni egy helyzetet, amelyben hasonlóan bennem vagytok. Megértettem azt, hogy nem a másikat kell elsősorban elfogadni, hanem önmagunk azon részeit, amelyekről nem akarjuk észrevenni, elfogadni, hogy bennünk vannak. Belénk kódolt genetikai kódot sem letagadni, sem elnyomni nem tudjuk, csak elfogadni azt, hogy a szüleink bennünk élnek. Azon részeink, amelyek ők, azt nem tudjuk, nem akarjuk elfogadni, és elnyomjuk, és kivetítünk, hibáztatunk, és hárítjuk a felelősséget. És ezekből jönnek a feszültségek és az összeütközések.

 

Én ma hihetetlenül hálás vagyok a megtapasztalásért, mert ami látszólag „rossz” esemény, hatalmas fejlődési lehetőséget mutat. Feloldva önmagunk részei közötti konfliktust felszabadíthatjuk önmagunkat, és közelebb kerülünk a belső harmóniához.

Források:

A kvantumszinkronizáció módszere: 

Kvantumszinkronizáció Böbe módra

A fókuszolás módszer:

 

Horváth Erzsébet

Önismeret-fejlesztő tréner, Energetikai testkezelő facilitátor, Coach Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.