Az abortusz margójára

Az abortusz az egyik legfelkavaróbb téma, a nőiséggel kapcsolatban. Nem elég, hogy a nő mások ítéletének, bírálatának és önkényes törvénykezésének van kitéve, még saját magát is bűntudatba sorvasztja, ha megtörténik vele ez az eset.  

 

Soha nem tudom, miért nyúlok egy-egy témához, de azt bizton állíthatom, hogy nem csak Neked tárok fel más tudatos nézőpontokat a cikkeimmel, hanem a saját tudatosságom és életem is változik ezáltal. Egy megírt cikk után, főleg ha megengedem a sebezhetőséget és magamról írok, olyan mintha kipörögnék az adott múltbéli eseményből. Végleg kiengedem, elengedem, elpusztítom a hozzá fűződő érzelmi töltetet, legyen az bármilyen fájdalmas, nehéz súlyos teher. Az se számít, ha előtte más sok önmunkán vagyok túl ebben a témában, ha még írok róla, akkor bizony érintve vagyok.

 

Most egy nagyon „kényes” témát érintek, mégpedig a saját tapasztalatom tükrében. Ez pedig az abortusz. Két gyermekes édesanya vagyok, aki valamikor régen hozott egy döntést és ezzel választott egy élet utat. Vagyok már annyira tudatos, hogy nem a történetemmel akarok takarózni és ezzel feloldozni magam a „bűnöm” alól. Sőt ha bármilyen bűntudatom volt, ami az abortuszomhoz kötődött, az sem volt az enyém teljesen, hanem átvettem mások ítéletét, bírálatát, amit aztán sajátomként éltem meg. Így visszatekintve azt érzem, hogy életem e szakaszából is kipörgök végleg, elbúcsúzom és elengedem.

Azt a döntést hoztam, hogy nem vállalom a 3. gyermeket és elmegyek abortuszra. Persze itt lehet azt mondod, – de hát eddig sem kellett volna eljutni. Ez így van. Nem kellet volna, de eljutottam.

 

A második gyerekem pár hónapos volt, szoptattam még, menstruációm nem volt. Hormonokkal nem akartam tömni a babát, tehát gyógyszert nem szedtem, védekeztünk, de rosszul és teherbe estem. Aztán jött egy műtét, amiben 2 órát altattak, utólag derült ki, hogy már megfogant állapotban. Még a nőgyógyászom is azt mondta, nagy esély van rá, hogy sérült lesz a gyerek, ha megszülöm. Ennek ellenére abortusz bizottság elé vittek, ahol szét aláztak és szétcincálták a lelkem. Ennek ellenére meggyőzni nem tudtak, és választottam az abortuszt. Végigsírtam az egész műtétet, és utána fél kómában üvöltöttem, hogy – megöltem a gyerekem. Persze az anyai ösztönök nem hunytak ki egy percre sem.

 

Ez a sztorim, amit most azonnal felejtsd is el, mert hisz ez az enyém, a Tied meg a Tied. Ugye tudod, hogy minden sztori a múlt energiája? Ugye tudod, hogy a múlt energiájából nem tudod túlteremteni a mostani valóságodat, csak a régi rendszer szerint tudsz működni? Kérlek tehát ne azonosulj, senkivel és semmivel, velem sem. Neked nem úgy működik a világ ahogy nekem, és ez így van jól. A lényeg, hogy tud azt, amit Neked kell tudnod a saját valóságodról.

 

És bárhogy döntesz is, az abortusz mellett vagy ellene, az a Te valóságod, a Te döntésed senki másé. És ha már valamilyen oknál fogva – ami a Te sztorid – választod az abortuszt, kérlek ne tedd magad gonosszá és rosszá, csak azért mert mások ezt mondják rólad. Ez az Ő ítéletük nem a tied.

 

A világon nők milliárdjai hoznak világra gyermekeket, ahogy én is tettem kétszer is. Imádom, szeretem a lányaimat, és nagyon büszke vagyok rájuk. De van, amikor olyan élethelyzet elé áll egy NŐ, hogy döntenie kell, még ha ez a döntés fájdalmas is.

 

  • A NŐ az, aki dönt, hogy választja-e az abortuszt, és utána jobbik esetben felvállalja a felelősséget. Rosszabbik esetben gyötri magát egész életében a bűntudata miatt.
  • A NŐ az, aki beengedi a párját ilyenkor a döntésébe, – persze ha van neki – és együtt eldöntik a továbbiakat.
  • A NŐ az, aki keresztül megy ezen a beavatkozáson, és megéli nem csak az adott eseményt, hanem számoljuk hozzá az előtte és utána ezzel töltött heteket, hónapokat rosszabbik esetben éveket. Megéli a bűntudatot, a testi-lelki fájdalmakat, a félelmet, a szégyent, és a megkönnyebbülést, ami sokszor megint bűntudatot generál.
  • A NŐ az, akit így vagy úgy megítélnek, magas lóról lenéznek, meghurcolnak, pellengére állítanak, és kibeszélnek.
  • A NŐ az, akinek bele akar szólni az életébe a vallás, a politika, a sok erkölcscsősz, aminek szinte 90 % férfi. Beszélnek a nő helyett, véleményeznek, politikai törvényeket hoznak és megpróbálják ezzel tiszteletlenül lealacsonyítani a női nemet, mintha az képtelen lenne ezt a döntést önállóan meghozni.

 

Csak egy dolgot felejtettek el az abortusszal kapcsolatban, tiszteletben hagyni a NŐ választását, a nő életét. Legyen az a NŐ bármilyen. És az is igaz, hogy mind ezt nem lenne, ha a nők tudatosabban figyelnének a védekezésre, tudatosabban terveznének családot, és ha már megtörtént a nem kívánt terhesség, akkor elfogadnák saját döntésüket folyamatos önostorozás nélkül. De ez egy másik cikkre tartozik.

 

Én sem az abortusz ellen, se mellette nem vagyok. Ha a tudatosságot nézem, egy magában semleges dologról beszélünk, amihez számtalan érzelmi töltet kapcsolódik. Harag, düh, kétségbeesés, félelem, testi-lelki fájdalom, bűntudat, zavarodottság, kétség, gyász és sorolhatnám napestig. Te, aki már átestél ezen, úgy is tudod mire gondolok. Én annak a szabadságáról beszélek, hogy eldönthetem, mint nő, merre haladjon tovább az életem. Ebbe senki és semmi nem szólhat bele csak Te. Ez a Te életed, és meg van a választáshoz való jogod, hogy úgy éld, ahogy szeretnéd.  Becsüllek és tisztellek annyira, hogy átlátva a valóságodat meghozod a számodra, lehető legjárhatóbb döntést.

 

Ha ebben a párod támogat és fogja a kezed az csodás. Ha a párodnak már a véleménye, akkor is van közös megoldás, csak rá kell jönni mi az, hisz ez a helyzet a Ti társteremtésetek. Ha nincs párod akkor kapaszkodj az önerődbe, és haladj a saját utadon, ha befogadod biztos lesznek olyanok akik támogatják a döntésedet, bármi is legyen az.

 

Maradjunk a tudatosságnál. Rengeteg bírálatot olvastam ebben a témában pont a spiris világban, ahol elvileg a hangzatos – mindenkit szeress és fogadj el – mantra dívik, ami szép és jó, de talán akkor elől lehet járni ilyen témáknál is. Arról nem is beszélve, hogy ha tudatosan látjuk az egész folyamatot, az a végtelen Lény aki megfogant, tökéletesen tisztában van azzal, hogy a kapcsolatotok abortusszal végződik. Látja az Akasháját (az élete könyvtára) oda-vissza, és valószínűleg csak a fogantatás tapasztalása érdekelte, nem egy egész leélt élet. Egy pillanatig nem aggódik ezen, hisz nem halt meg.

Sok bűntudattal telt nő érzékeli maga körül a „meggyilkolt gyermekét”. Nem gondolod, hogy az az entitás azért van ott, hogy próbálja elmagyarázni Neked: HAGYD ABBA AZ ÖNKÍNZÁST! NEM HALTAM MEG, HISZ ITT VAGYOK ÉS ÉLEK!

 

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars kezelő

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm 

A cikkeimet itt olvashatjátok

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars kezelő Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna. Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm  A cikkeimet itt olvashatjátok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.