Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Azt hittem, ilyen a szerelem

Azt hittem, hogy ilyen a szerelem

Azt hittem Te vagy a szerelem. Azt hittem, hogy ilyen a szerelem, amit Te általad éreztem. Azt hittem, hogy együtt maradunk és boldogok leszünk életünk végéig. Azt hittem Te vagy a szerelem.

 

Rögtön jött a házasság, a gyerekek, sokat voltam egyedül, Te távol, minden mindig rám szakadt. Aztán kezdődtek a bajok. Jött nagy trappoló léptekkel, a csalódás, mert olyan dolgokat képzeltem bele ebbe a kapcsolatba, amik nem voltak ott. Olyan illúziókat vetítettem Rád, amiknek nem tudtál megfelelni. Olyan dolgokat követeltem, amik csak nekem voltak fontosak. Csalódtam, mert elmaradt az intimitás, csalódtam, mert egyedül voltam, csalódtam, mert boldogtalan voltam. Boldogtalan voltam, mert hazudtam önmagamnak. Hazudtam, hogy jó így nekem, hogy nem vagyok romantikus, és megfelel ez a hideg-rideg élet, ami körül lengett bennünket. Boldogtalan voltam, mert nem tudtam kierőszakolni belőled azt a szerelemet, amire oly nagyon vágytam. Boldogtalan voltam, mert az arcodból láttam, hogy én se tudtalak boldoggá tenni. A mesének azt lett, a vége, hogy elhagytalak, és új életet kezdtem. Köszönöm, hogy voltál, köszönöm, hogy bölcsebb és tapasztaltabb lettem általad.

Azt hittem, hogy ilyen a szerelem0Azt hittem Te vagy a szerelem. Azt hittem, hogy ilyen a szerelem, amit Te általad éreztem. Azt hittem, hogy együtt maradunk és boldogok leszünk életünk végéig. Azt hittem Te vagy a szerelem.

 

Ilyen tűzet még soha nem éreztem, felperzselt, elégetett, és csak hamu maradt utánam. Eltűntem, csak Te léteztél. Nem volt saját érzésem, gondolatom és életem. Nem voltam önmagam. Te voltál maga az élet. Azt hittem, Te vagy az élet, de csak halált hozott ez a szerelem. Meghalt bennem minden, ami én vagyok, nem éltem önmagam, nem volt mit adjak magamból, mert amit adtam az nem én voltam, hanem az a szerep, amit eljátszottam, hogy megfeleljek Neked. Féltem, hogy ha nem felelek meg, akkor elhagysz. Hogy is lehet jó a másiknak egy hazug élettelen maszk? Sehogy. Megcsaltál, beleszerettél valaki másba. Aztán elküldtelek, mert könnyebb volt a csiki-csuki játékot abba hagyni, mint bizonytalanságban élni. Azt hittem megbolondulok, annyira hiányoztál. Most nem a szerelem tüze perzselt fel, hanem a bánaté. Újra hamu lettem. Aztán visszajöttél, de már nem volt jó. Elment a bizalom, a szerelem, a vágy, csak kétség maradt velem. Megint szétmentünk, most már végleg. Sokáig tartott kipörögni belőled, de sikerült. Talpra álltam, kihúztam magam és újra kezdtem. Köszönöm, hogy voltál, köszönöm, hogy bölcsebb és tapasztaltabb lettem általad.

Azt hittem, hogy ilyen a szerelem3Azt hittem Te vagy a szerelem. Azt hittem, hogy ilyen a szerelem, amit Te általad éreztem. Azt hittem, hogy együtt maradunk és boldogok leszünk életünk végéig. Azt hittem Te vagy a szerelem.

 

Mikor meghallottam a hangod, tudtam, hogy Te vagy. Szerelmes lettem újra, a szívem kitágult és befogadott Téged. Nem megélt szerelem volt a miénk. Sok-sok ideig vártam rád, hogy engem válassz, de nem tetted, még se tudtam haragudni Rád. Te voltál az, aki megtanított a feltétel nélküliségre. Persze, hogy fájt a hiányod. Persze, hogy szenvedtem, hogy nem vagy az enyém. De nem tudtalak nem szeretni, nem tudtalak bántani, hogy nem kellettem. Nem kaphatunk meg mindent, még a „nem” is engem szolgált, bár akkor még nem tudtam. Sokáig tartott a remény, a hit, az illúzió, a megszállottság benned, de aztán egyszer csak egy csapásra, huss, elillant. El tudtalak engedni végre, és megkönnyebbültem, mert már teherként éltelek meg. Köszönöm, hogy voltál, köszönöm, hogy bölcsebb és tapasztaltabb lettem általad.

Azt hittem, hogy ilyen a szerelem1

Szárnyaltam a szabadság szárnyán. Valahogy egységbe kerültem, nem tudom, hogy, hisz a sok csalódás meg is keseríthetett volna, kiégethette volna belőlem a szeretni tudás írmagját is. De nem tette, inkább éretté, elfogadóbbá és megengedőbbé tett. Mindig azt hittem a szerelem másoktól függ, majd mások megadhatják nekem a boldogságot és aztán majd jó boldog leszek életem végéig. Aztán ezek alatt az évek alatt, rájöttem, nem így van. A boldogságom tőlem függ, és ameddig így gondolom, nem is veheti el tőlem senki.

Azt hittem, hogy ilyen a szerelem2

Aztán jöttél Te. Már nem hiszem, hogy Te vagy-e a szerelem, mert tudom és élem. Már nem akarok Neked megfelelni, hogy velem maradj, hisz pont azért vagy velem, mert önmagam vagyok.

 

Már nem félek attól, hogy elhagysz, hisz ha én nem hagyom el magam, akkor más sem tud. Már nem agyalok azon, hogy meddig leszünk együtt, hisz ez is rajtunk múlik, mind sok minden más. Addig leszünk együtt, amíg a szeretünk ebben a kapcsolatban élni, és nem tovább. Már nem tőled teszem függővé a szerelmet, hanem maga a szerelem vagyok. Már nem tőled teszem függővé a boldogságom, hanem maga a boldogság vagyok. Ha valami zavar támad ebben az erőben, akkor az is rajtam múlik, hogy helyre hozom, vagy még tapicskolok benne. Hálás vagyok Neked, hogy részese vagy az életemnek, hogy megoszthatom veled, aki vagyok, és köszönöm, hogy minden nap megnevettetsz.

 Kincses Anna 

 

 

 

Ha úgy érzitek tetszett a cikk, és még többet szeretnétek olvasni tőlünk, akkor a facebook oldal kedvelés gombjára kattintva, beállíthatjátok, a követésünket. Mégpedig úgy, hogy a „megjelenés elsőként” gombra kattintotok rá. Ha tetszett osszátok meg a cikket, és köszönjük a hozzájárulásotokat a Kicsi Budoár Magazin népszerűsítéséhez.

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*