Belső gyermek

Mindenkiben él egy gyermeki én, a belső gyermek. Felnőve azonban annyira felvesszük a „felnőtt” szerepet, hogy elfeledjük, hogyan kell lazának lenni, játszani, bohóckodni, és hogyan kell a jelen pillanatban létezni. A gyermek ha játszik, semmi másra nem figyel. Megszűnik számára a külvilág, csak a jelen pillanat van. Figyelmét teljes mértékben leköti az, ami abban a pillanatban vele történik.

 

Benned is él egy gyermek, aki valaha te voltál, és aki szeretne figyelmet kapni tőled. A legkülönfélébb problémáink oka lehet az, hogy erről a belső gyermekről elfeledkezünk.

 

Van, hogy nem látjuk a kiutat egy nehéz helyzetből. Olyan párkapcsolatban élünk, ahol nem érezzük azt, hogy szeretnek bennünket. Vagy esetleg szeretnénk elérni egy kitűzött célt, szeretnénk megvalósítani azt, hogy egy általunk elképzelt álommunkát végezzünk, de valami mindig elromlik, valahogyan soha nem érjük el a célunkat. Amikor családállításon felállítjuk a mezőben a problémánk okát, sokszor megjelenik ez az elfeledett gyermeki részünk, a belső gyermek.

 

Az életben mindig van egy pont, ahol az önbizalmunk, a lelkünk, a gyermeki énünk, azaz a belső gyermekünk sérülést szenvedett. Ez általában a gyermekkor.

 

Családállítások alkalmával ez a gyermeki én megmutatja, mi az a trauma ami érte, és hogyan érezte magát akkor. Ezeket az érzéseket azóta is hordozzuk a lelkünk mélyén, ez a gyermeki énünk még azóta is ebben a hangulatban, ezekkel az érzésekkel él bennünk. Hasonló helyzetekben ezek az érzések aktiválódnak, és nem értjük, hogy egy-egy, sokszor ártalmatlannak tűnő mondat miért tud annyira fájni.

 

 Sosem a jelen fáj, hanem az, amire a jelen emlékeztet bennünket.

 

 

Leggyakrabban a párkapcsolat világít rá tudatalatti fájdalmainkra. Az a fájdalom, amit látszólag a párunk okoz, valójában egy régi seb felszakadása. Nőknél gyakran az apai figyelem, törődés hiánya vetül ki a partnerre. Ha az édesapától a gyermek nem kapta meg azt a figyelmet, amit szeretett volna, akkor felnőve elég egy elfelejtett telefonhívás a partnertől, és a régi „nem vagyok elég jó” vagy „nem kellek senkinek” érzések megjelennek, sokszor olyan erővel, hogy jócskán túlreagáljuk azt a helyzetet, amely mögött tulajdonképpen semmi olyan érzés a partner felől nincsen, amely szerint nem lennénk elfogadhatóak, szerethetőek.

 

 

Érdemes néha visszatérni ehhez a gyermeki énünkhöz. Kicsit leülni, ellazulni, esetleg meditálni, és megkérdezni tőle, mi az, ami fáj, mi az, ami hiányzik neki. Mit szeretne most csinálni?

 

 

Hangolódj rá a belső gyermekre, aki benned él, és add meg neki, amit szeretne. Ha meditációban veszed fel vele a kapcsolatot, vizualizálhatod, hogy teljesül a kérése. Esetleg csak egy ölelésre vágyik a mostani, felnőtt énedtől. Akkor gondolatban öleld őt magadhoz, és mond el neki, hogy biztonságban van. Néha csak ez a gondolatbeli ölelés hiányzik ahhoz, hogy boldog legyen az életünk.

 

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Lukács Tünde

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.