Börtön-e a házasság?

Az, hogy a házasság börtön-e vagy egy örömteli együttlét megélése a társunkkal, a tudatosságunk és a választásaink döntik el. Ha eleve kijelentenénk, hogy a házasság  börtön, akkor ez ítéletek tömkelegét hordozná magában. De az is ítélet, ha a házasság intézménye lenne a boldogság egyedüli lehetősége. 

Rengeteg vallásnak, társadalmi formáknak és családi hagyományoknak csak a házasság intézménye az elfogadott kapcsolati lehetőség férfi és nő között. Ez egyfajta börtönt eredményez a mai napig is, melyben a házastársaknak vajmi kevés mozgásteret biztosít. Ebben benne vannak azok a fogadalmak, szerződések és eskük, amiket a vallási vezetők, vagy a társadalom álltál kijelölt személyek előtt kötünk. Ezeket a fogadalmakat nem csak fizikai síkon fixáljuk az életünkbe, hanem lelki szerződések és fogadalmak formájában is. Ismeritek ezeket a kijelentéseket? Örökkön örökké együtt, mindörökre, holtodiglan-holtomiglan. Az ilyen házasságok az egyházak, társadalmak és családi hagyományok sűrű, nehéz és kötelességtudó szabályelvű tudatszintjén köttetett.

Aki erre rácsatlakozik és így mondja ki a „boldogító” igen, az egy idő után lehetséges, hogy börtönben találja magát.

A szabályok és hagyományok ellen való vétkezés és lázadás súlyos bűntudati konfliktust szül a házastársakban egy idő után. Vannak, akik ki tudnak törni ebből a kötelékből, vannak, akik bent ragadnak, és egy börtönben élik le az egész életüket. Nem egy ilyen házasság szemtanúja voltam életem során, főleg az idősebb generációnál. Sokan úgy jutnak újra szabadsághoz, hogy a párjuk meghal, és utána eszük ágában sincs újra házasodni. Megértem.

 

A hetvenes évek, sőt még előtte lévő mozgalmak a társadalmi sztereotípiákból való kilépést szorgalmazták. Fellázadtak a házasság hagyományos intézménye ellen, nem követve ezzel a szüleik házasságában látott és tapasztalt „börtönt”. Sokan ellenezték és a mai napig ellenzik a férfi-női kapcsolódás e formáját, és inkább az együttélést, a nyitott házasságot, a távkapcsolatot, a szingliséget és még számtalan más formátumot választják a házasság helyet. Ez az új életszemlélet azt is eredményezte, hogy a házassági fogadalmat is sokkal lazábban vesszük. Ez csak egy papír szemléletmód rengeteg váláshoz és csonka családhoz vezet és mai napig is. Nem kenyerem senki felett pálcát törni, aki elvált, sőt azt gondolom, hogy ha végérvényesen vége a kapcsolódásnak, sokkal jobbat teszünk magunkkal, ha válunk, ahogy én is tettem az első házasságomnál.

De ha van ott még valami, akkor ne hamarkodjuk el a dolgot, legyünk kérdésben:

  • Mi más lehetséges még itt nekem/nekünk, ami könnyed és örömteli?
  • Hogy tudom újra a szenvedélyt a játékosságot előhozni magamból és a házasságomból?
  • Mit teremthetünk mi együtt, ami még nagyszerűbb annál, amit most élünk?
  • Mi lehet még ennél is jobb?

Még mindig az a kérdés, hogy börtön-e a házasság? Azt gondolom, hogy egy igennel vagy nemmel nem lehet erre válaszolni. Meg aztán mindenki a tapasztalatai alapján tudna válaszolni. A kérdés inkább az, hogy mit teremtünk? Börtönt vagy valami mást ami ennél sokkal örömtelibb, könnyedebb és szórakoztatóbb? 

Kész receptje nincs egy boldog házasságnak hisz annyira különbözőek vagyunk. Rengeteg illúzió és elvárás van amivel belemegyünk egy házasságba, és utána csalódunk, mert kiderül, hogy nem ad, inkább el vesz tőlünk mindet amiért érdemes élni. Ezért kellene a házasságunk előtt tudatosan látni a kapcsolatunkat. Belemenni a jövőbe és érzékel, mit teremtünk 3 év múlva, 5 év múlva és így tovább. Merjük érzékelni az igazságot!

Ezt a cikket az eredményezte, hogy felébredvén elöntött a hála a házasságomért, a párkapcsolatomért. Nem, hogy börtönnek nem érzem, de a hatalmas nagy szabadságot ad nekem. A férjemmel olyan teret teremtünk egymásnak, hogy abban mindenki megtudja élni Önmagát. Ha ez nem lenne, valószínű nem működne egyikünknek sem tovább. A szabadság azt gondolom, nem házasság függő, mint sok minden más is. Rabok lehetünk egyedül is, és börtönt teremthetünk magányosan is magunknak. A tudatosság felül ír mindent, még azokat az ítéleteket is, hogy a házasság rabiga vagy azt, hogy a szabadságot csak egyedül éléssel élhetjük meg.

A nézőpontunk teremti azt az életünket, amiben most épp benne vagyunk, legyen az házasság, más kapcsolódási forma vagy egyedüllét. Legyünk kérdésben mi működik nekünk, ami öröm és boldogság. Mi az, ami nekünk a legfantasztikusabb életet teremti? Házasság? Vagy valami más? Tök mindegy milyen az életformánk, lényeg, hogy mi jól érezzük benne magunkat megalkuvások nélkül!

Kincses Anna

Budoár Tulajdonos,  Írónő     Bemutatkozó oldalam  Cikkeim Elérhetőségeim: Tel.: +36 70 368 2680 E-mail: kincsesanna@kicsibudoar.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük