Egy anya kétségei

Így karácsony előtt mindig boldogan készültem az ajándékokkal, főleg a gyerekeim számára. Boldog voltam, elképzeltem, ahogy kicsomagolják az ajándékokat, mosolyognak és nagyon örülnek. De idén annyi minden történt.

Persze ilyen dolgok eddig is előfordultak a nagyvilágban. Ha bekapcsoltam a TV-t eddig is láttam igazságtalanságot, erőszakot, veszteséget. Nyilván minden olyan embert megérintenek ezek a hírek, akikben ott van az együttérzés, mégis azzal vígasztalják magukat, hogy ez nem itt történik, messze van tőlünk és nincs ráhatásunk. De ha bekapcsolom most a TV-t, akkor azt látom, hogy ezek a dolgok itt is megtörténnek. Sosem érdekelt a politika, nem foglalkoztam vele, nem is értek hozzá. Bár nem is ez a lényeg. Persze mindig tudom egy magasabb nézőpontból szemlélni, ahol ez a káosz valójában teljesen rendezett.

El tudom fogadni azt, hogy a világ most ilyen, így működik, de abba nem tudok beletörődni, hogy így is marad vagy esetleg még rosszabb lesz. 

Még mindig észreveszem a szeretetet a világban, ott van mindenütt. Sokan természetesnek veszik, hogy szeretik őket és szerethetnek. Igen, ez így természetes dolog, ha abból indulunk ki, hogy ennek a világnak a teretmése a szeretetre épült. Mivel a szeretetet természetesnek veszik, nem is igazán értékelik. Legtöbben erre csak akkor döbbenek rá, mikor már elveszítették. A pénz és a hatalom irányítja a világot, és ezen egyedül nem tudok változtatni, pedig nagyon szeretnék. Jó kiindulópont volt ennek a magazinnak a létrehozása három évvel ezelőtt. Úgy gondoltam, ha csak tíz ember megérti, milyen értékek bújnak m eg a szavaink mögött, akkor megérte ezen dolgozni. 

Én szeretetre, tiszteletre és együttérzésre tanítom a gyerekeimet. Ha elég sokan így teszünk, akkor a jövő generációja megváltatoztatja ezt a világot.

Néha azonban elfog a kétség, vajon a gyerekeim hogy élik ezt meg? Papolok nekik a szeretetről, de ha nagy általánosságban körülnéznek ebben a világban, akkor szeretet jeleit néha nagyítóval kell keresni. Mi van, ha úgy érzik majd, hogy becsaptam őket?

Persze sokat beszélek az egóról és a tudattalanságról és arról, hogy az emberi egoizmus mi mindenre képes. Beszélni róla és megtapasztalni nem ugyanaz. Mert mikor megtapasztalják az emberi gonoszságot, és elmeséli itthon, látom, hogy alszik ki a szemükből a fény, őszintén nem értik, hogy mi történik a világban. 

Néha elgondolkozom azon, vajon hány szülő, édesanya vélekedik úgy, mint én. Hányan hiszik még azt, hogy a szeretet mindenre a megoldás? Meggyőződésem, hogy ha a gyerekeink valódi szeretetben nőnek fel, akkor a világot igenis meg lehet változtatni! Vajon hányan vannak azok, akik ezeket a sorokat olvasva hangosan felnevetnek és azt mondják “Ez a nő bolond, naív és álomvilágban él”! 

Anyaként írtam le ezeket a sorokat, egy anya minden rossztól óvni akarja a gyermekeit. Az erőszaktól, a gonoszságtól és mindentől, ami fájdalmat okozhat nekik. Ezzel telik minden egyes napunk, mióta világra hoztuk őket. De ez a küldetés valójába lehetetlen, mert nem tudjuk megóvni őket.
Minél nagyobbak, annál többet látnak és tapasztalnak a világ sötét oldalából is. Persze meg kell tapasztalniuk, hogy ezeket a történéseket is a helyén tudják kezelni. Meg kell edződniük  lelkileg, hogy boldogulni tudjanak a világban. Az viszont nem mindegy, hogy milyen eszközökkel! Ezért olyan fontos a szeretet, az együttérzés, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, mert ezekből merítik az erőt a nagybetűs élethez. 

Nem tudom mindentől megóvni őket, mégis minden egyes nap újrakezdem, védelmezem őket még akkor is, ha tudom, hogy ez egy szélmalomharc. Közben reménykedem abban, hogy amit teszek, az elég lesz ahhoz, hogy az élet negatív oldala ne törje meg a lelküket. 

 

Holics-Mester Marianna

Zen Coach, Sámán gyógyító Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük