Egy szerelem kezdete

2012-ben új munkahelyre kerültem, ott ismertem meg a férjemet. A munkahelyváltás után pár hónappal szakítottam az akkori párommal, így nem akartam új kapcsolatba kezdeni. Csak a két kislányom érdekelt a munkám és hogy visszaszerezzem a szakításban megcsorbult önértékelésemet.

 

Észre sem vettem, hogy Gábor felfigyelt rám, hogy a munkakapcsolaton kívül mást is szeretne, egészen addig, amíg egy közösségi oldalon üzenetet írt nekem. Sokat beszélgettünk, amely alatt egyértelművé tette számomra, hogy nem csak baráti kapcsolatot szeretne kettőnk között. Nem mondhatnám, hogy befogadó voltam a közeledésére. Az előző kapcsolatomból származó lelki sérülések még ott lüktettek bennem. Sokszor voltam elutasító, néha bántó módon is.

 

Visszatartott az a tudat is, hogy Gábor sokkal fiatalabb nálam. Mivel az előző kapcsolatomban is egy fiatalabb férfival éltem együtt, aki nem volt felkészülve az elköteleződésre, ahogy arra sem, hogy a két kislányom apja legyen. Nem akartam újra ugyanabba a hibába esni.

 

Gábor ennek ellenére kitartó volt, nem tudtam elriasztani. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy ez nem működne kettőnk között, nem hitt nekem. Aztán kezdett belefáradni abba, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa. Meg voltam róla győződve, hogy mindkettőnknek ez lesz a legjobb.

 

Karácsonykor meglátogattuk a szüleimet a gyerekekkel. Éjszaka volt, már mindenki aludt. A konyhában ültem a nyitott ablaknál és bámultam kifelé, miközben zenét hallgattam a telefonomról. Próbáltam helyre rakni magam és a széthullott életem. Ekkor kaptam egy üzenetet Gábortól, amiben elköszönt tőlem és a tudtomra adta, hogy végleg feladja.

Végre megértette, hogy miről beszélek-gondoltam. Elégedettnek kellett volna lennem, elvégre az történt, amit akartam. De tényleg ezt akartam? Ha arra gondoltam, hogy nem fog többet keresni, elveszettnek éreztem magam. Annyira az elmémmel, logikusan gondolkodva akartam szervezni az életemet, hogy észre se vettem, mit mondanak az érzéseim.

Ez volt az a pillanat, amikkor nem az eszemre, hanem a szívemre kezdtem figyelni. A felismerés, hogy beleszerettem rémisztő volt! Ha hallgatok az érzéseimre, vajon megint hibát követek el? És mit szólnak majd a gyerekek? Vajon ez a fiatal férfi képes lesz majd apaként viselkedni?

 

Rengeteg kérdés volt bennem, tisztáznom kellett magamban, hogy mit is akarok egy párkapcsolattól!? Emlékszem, az Ossián zenekar dalait hallgattam, a következő a „Többet ér mindennél” című szám volt. Ennek a dalszövege ébresztett rá, hogy mindaz, amit kerestem már megkaptam Gábor személyében. Ennél egyértelműbb jelet nem is kaphattam volna, hiszen az Ossián zenekar Gábor nagy kedvence a mai napig. Végül válaszoltam az üzenetre.

Csak annyit írtam: Hiányzol!

 

Ebből az egy szóból megértett mindent. Nem kellett magyarázkodnom. A gyerekeim nyitottan és érdeklődően fogadták Gábort. Három hónap után összeköltöztünk és elkezdtük kialakítani a közös otthonunkat, a közös életünket. 2015 tavaszán pedig megkérte a kezem. Nem volt nagy esküvőnk, csak a szűk család és néhány közeli barát. Nem akartunk nagy felhajtást, elvégre ez az esemény csak kettőnkről szólt, senki másról.

Ahogy minden párnak, nekünk is szembe kellett néznünk aktuális problémákkal, félelmekkel. Ahogy én látom, legtöbb félreértés a kommunikáció hiányából adódik. A férfiak nagyon nehezen beszélnek az érzéseikről. A nőknél ez könnyebben megy! Mi is ráébredtünk arra, hogy beszélgetnünk kell, őszintén, egymásra figyelve, mert csak így tudjuk meg, hogy a másik viselkedése mögött milyen érzelmi motiváció működik. Voltak olyan élethelyzetek, mikor nem volt rá mód, hogy azonnal meg tudjuk beszélni.

Történtek események, melyek elbizonytalanítottak, vajon jól döntöttem-e? Az ilyen kétséges pillanatokban a legtöbb nő visszamegy a kezdetekhez, én is ezt teszem! Újra meghallgatom a „Többet ér mindennél” című dalt, hogy újra felidézzem, bármennyire is nehezek olykor a feladatok, melyeket az élet ad, nem szabad elfelejtenem azokat az értékeket, amelyek miatt mellette döntöttem.

 

Holics-Mester Marianna

 Zen Coach

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.