Sas, mint erőállat
A gyönyör alanyi jogon mindenkinek jár!
Bántalmazó párkapcsolatok
Miért van ennyi, magányos “Erős” Nő?
Osho Zen Tarot – Tükör kirakás
Mi is az álom valójában?

Elengedtem a fiamat!

elengedtem-a-fiamatMunka nincs, pénz nincs, költözni kell! Irány Budapest! Három gyermekem van, egy fiú és két lány. A fiam 10 éves, láthatóan nem rajong a költözésért. Leginkább azért nem, mert nagyon távol lenne az édesapjától.

Csomagolok, a fiam a konyhaasztalnál ül, csak néz maga elé, egy szót sem szól. Érzem, hogy szomorú, hogy emészti valami, de nem mer beszélni róla. Ahogy megállok és nézem őt, hirtelen belém hasít a felismerés.

Nem fog velem jönni!

Nem engem akar, az apját akarja! Elfogott a rémület, a kétségbeesés! Mi tegyek most? Még csak tíz éves, hivatalosan még nem dönthet arról, hogy kivel szeretne élni?! Vigyem magammal akarata ellenére? Mire lenne az jó? Csak meggyűlölne! Adjam oda az apjának, csak úgy, mikor annyit küzdöttem érte? Egymást követték a rohanó gondolatok a fejemben. Tudtam, mit kell tennem, mégis minden porcikám tiltakozott ellene! Üvölteni tudtam volna! Ha elengedem, abba beleőrülök!

Ő az én kicsi fiam, mellettem van a helye. Én vagyok az édesanyja. Istenem, hol rontottam el?! Miért nem akar velem maradni?

Ott álltam a konyhában, a pultba kapaszkodva, forgott velem a világ. Éreztem, ahogy elhagyja az erő a lábaimat. Le kell ülnöm, beszélnem kell vele! –gondoltam.

Leültem az asztalhoz, a fiammal szemben. Rám nézett, szomorú volt és nagyon félt. Láttam, ahogy remeg a keze, miközben tördeli a kis ujjait. Ott volt a gombóc a torkomban, elakadt a szavam.

Szedd össze magad! Beszélned kell vele!– győzködtem magam. Nagyot nyeltem, és belekezdtem a mondandómba.

  • Nem akarsz velem jönni, ugye? Utálnád az egészet! Csak nézett rám a nagy szemeivel, aztán alig észrevehetően bólintott. Majd lehajtotta a fejét és azt mondta:
  • Nem akarok Pestre költözni!

Abban a pillanatban minden félelem és fájdalom megszűnt bennem. Nem értettem, hogy mi történik velem! Nem éreztem az érzéseimet, mintha nem én ülnék ott, hanem egy idegen. Csak a fiam létezett, ahogy néztem őt, csak ő számított, az Ő érzései, az Ő gondolatai! Üres voltam, úgy éreztem, megfagytam. Készültem feltenni a következő kérdést. Ettől féltem a legjobban! Nem is a kérdéstől, inkább a választól, most mégis olyan könnyen csúszott ki a számon, hogy én magam is megdöbbentem.

  • Apához akarsz költözni?

Megijedt, ahogy kiejtetem a szavakat. Hatalmas, rémült szemek bámultak rám! Ismét lehajtotta a fejét és meredten bámulta a konyhaasztalt. Tudtam a választ, mégis muszáj volt tőle hallanom! Láttam, hogy kínban van. Segítenem kellett neki!

  • Szeretlek fiam! Bármit mondasz, bármit teszel, örökké szeretni foglak! Bármire hajlandó vagyok, hogy boldog legyél! Nincs mitől félned! Nyugodtan mond el! Apához akarsz költözni?
  • Igen.– hangzott a válasz. De olyan messziről jött, szinte alig hallottam. Mintha egy rossz álom lenne, amit reggel felébredve próbálok felidézni. Mint egy gép, úgy válaszoltam.
  • Beszélek apáddal.

Felálltam a konyhaasztaltól és pakoltam tovább, mintha semmi nem történt volna. Hogy volt-e bennem fájdalom ezután a beszélgetés után? Biztosan, de én abból semmit nem éreztem! Egy pillanat alatt olyan mélyre temettem magamban, mintha nem is létezett volna. Elfogadtam a döntését. Később újra, hogy beszéljek az édesapjával. Nem emlékszem mit mondtam neki, csak az maradt meg bennem, milyen boldog volt, persze próbálta leplezni, hogy ne okozzon még nagyobb fájdalmat.

elengedtem-a-fiamat1

Nem emlékszem, hogy mikor és hogy ment el a fiam. Ennek az emlékét elástam magamban, hiába próbálom felidézni, nem megy. Emlékszem viszont az ismerősök, családtagok bíráló tekintetére. Még mindig hallom a mögöttem összesúgó emberek szavait.

  • Milyen anya az ilyen? Csak úgy, eldobja magától a gyerekét! Minden szót hallottam, mégsem válaszoltam nekik.
Ez már öt éve történt, azóta a fiam külföldön él. Évente kétszer látom, mikor Magyarországra jönnek.

 

Elfogadtam-e a döntését?

  • Igen!

Haragszom-e rá, mert elment tőlem?

  • Nem!

Hogy fáj-e még?

  • Pokolian! Nincs olyan nap, hogy ne érezném a hiányát! A kétségbeesést, hogy mi van, ha szüksége van rám, és én nem tudok ott lenni, mert ilyen messze van tőlem!

Próbáltam-e meggyőzni, hogy jöjjön vissza hozzám?

  • Nos, nem! Nem akarom manipulálni! Nem akarok lelkiismeret furdalást okozni neki, vagy érzelmileg zsarolni. Nem lenne értelme, csak tönkretennék mindent.
Igen, elengedtem a fiamat, és ennek csak egy oka volt. Azért engedtem el, mert szeretem!

 

Amit elmondtam neki, az volt, hogy bármikor visszajöhet, ha úgy érzi, ha szabad akaratából úgy dönt.

Azóta is várom! Egy telefont, egy üzenetet, bármit, amiben azt mondja:

  • Anya, hazajövök!
Holics-Mester Marianna

Kicsi Budoár Marianna

Hirdetés

2 thoughts on “Elengedtem a fiamat!

  1. Nagyon megértem és lelkiismeret furdalás nélkül megtenném én is! Nyílván van egy fájdalom, ami
    minden elválásnál, vagy leválásnál is jelen van ! Ezt nehéz megélni ,de így elengedni a gyermekünket sokkal könnyebb mint a menyországba!!!!! Gondolom lesz még sok találkozás
    ölelés átbeszélgetés és öröm! Erre készüljön és az esetleges nehézséget amit a fia érez csak Ön tudja oldani ! Sok örömöt és kevés várakozást kívánok!!!!!

    • Kedves Éva!

      Nagyon köszönöm a hozzászólását, az együttérzését! Nekem soha nem kellett a Mennyországba engedni egyik gyermekemet sem. Abban azonban biztos vagyok, hogy hatalmas lelki erő kell hozzá! Az az Édesanya, aki ezt átélte, és ezek után van energiája arra, hogy egy számára ismeretlen nőben tartsa a lelket és biztassa a jövőt illetően, részemről hatalmas tisztelet és csodálatot érdemel!
      Köszönöm!

      Marianna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*