Ez nem az én napom, vagy …..

Tegnap kinyitottam a szemem, tele tettvággyal és örömmel, hogy ma kényeztetem magam, pihizek, sétálok kicsit és vásárolok, szóval csajos napot tartok magammal. Megkávéztam, közben csicseregtem laza 2 órát a Marianna barátnémmal, többek között a Kicsi Budoárról és a világbékéről. Mikor kidumcsiztuk magunkat felöltöztem, hajat mostam, szép hullámosat, kisminkeltem és elindultam a Lidl-be nézelődni.

 

Istennő voltam, illatos hajjal, frissen, üde sminkkel, csinosan. Megyek, mendegélek, és egyszer csak rám szakad az ég hatalmas esőcseppekben, és beterítette mindenemet. Én próbáltam ”pozitív” lenni, fogcsikorgatva mantrázni, „májusi eső aranyat ér”, de aztán amikor a hajam csimbókokba lógott, a festék folyt az szememről, valahogy nem sikerült a világbékét megtalálnom magamba. Elértem a Lidl-ig, ahol kicsit összeszedtem magam, és bevonultam, mint Istennő elázott veréb módjával.

Nézelődtem, és kiválasztottam magamnak pár ruhát, és egy digitális mérleget, amit már szerettem volna megvenni. Odaállok a pénztárhoz, szeretnék fizetni, de 20 ezres helyett, 2 ezrest találtam benne. Nem volt elég pénz nálam. Nem baj, majd a kártyával fizetek, ami  Petinél volt, de elfelejtettem. Leforrázva álltam, és hálát adok az eladónak, aki könnyedén kezelte a helyzetet és mondta, hogy jöjjek vissza, addig elteszik a cuccaimat. Még megemlítette, hogy a mérleg nem jó, és nem tudom magamévá tenni, bárhogy is szeretném. Az arcszerkezetem rendbe tétele után, megköszöntem, és emelt fővel távoztam.

 

Beálltam a buszmegállóba, hogy gyorsabban haza érjek, és a megfelelő összegű pénzzel jöjjek vissza.  Jött is a busz, ami egy kis idő múlva elkanyarodott egészen másfelé, mint amire én számítottam. Gyorsan leszállva korrigáltam a helyzetet és inkább hazasétáltam, ami jó húsz perc. Otthon többször megnézve a 20 ezrest, a megfelelő pénzösszeget a pénztárcámba tettem, és egy gyors mosdó után, -kitudjamikorérekhaza- felkiáltással elindultam vissza a Lidl-be. Újra buszra szállva, örülve annak, hogy a mai napi kálváriám nemsokára véget ér, és megkapom a hőn áhított holmikat látom ám, hogy a busz nem áll meg azon a helyen ahol én jeleztem, hogy leszállnék.

 

  • Ó vaze, mi van mááárrrr!!!!!!!! – kiáltottam fel.

Többen felvilágosítottak, hogy ez egy gyors járat és csak Kínában áll meg. Kínát elérve átszálltam egy „lassú” járatra visszafelé, ami megállt a Lidl-nél. Ott leszálltam, átvettem a cuccaimat, és elindultam haza gyalog, mivel már nem mertem kockáztatni, hogy buszra szálljak, nehogy New Yorkban találjam magam.

 

Kicsit fáradtam bandukoltam hazafelé, és azon filozofáltam, hogy ez a sok sz@r, milyen hozzájárulást hoz a napomnak. Ó megvan- kiáltottam fel, és bekanyarodtam a postához, hogy veszek egy kaparóst, hátha… Bementem, és meg is kaptam a papírkámat, hogy álldogáljak, míg a villódzó fények nem hívnak a tuti befutóhoz. Nem hívtak, ugyanis az ablak előtt egy ügyfél pont reklamálásban volt, ami eltartott 15 percig. Már kezdett lilulni a fejem mire elment, és én lelkesen elindultam az ablak felé, de becsapták előttem az ajtót és elkezdtek valami csomagokkal foglalkozni. Akkor már tikkelt a szemem, mind a Mokánynak a Jégkorszakban, de nem érdekelte őket. Én látványosan cafatokra téptem a cetlimet, és kicsit megviselt Istennőként kivonultam a Postáról.

“Ez az ötlet sem a nyerő!” felkiáltással, irányba vettem az otthonom, és laza 4 és fél óra alatt haza is értem a Lidl-ből a cuccokkal. Otthon még elejtettem a tojást, eltörtem a kedvenc vörös poharamat, ráléptem a macskámra, és  Peti kajáját a hűtő helyett a kukába tettem. Aztán már nem mertem nyúlni semmihez, lefürödtem és tágra nyílt szemekkel, vártam a 0 óra egy percet, ami megszabadít a Fekete Péter napomtól. Még utoljára, éjfél előtt rebegő hangon megkérdeztem magamtól: – Milyen hozzájárulás ez a nap az életemhez?

  • Aztán hirtelen megvilágosodtam, hisz írhattam Nektek egy vicces kis történetet!

Weboldalam: Tudatos Női Lét

Kincses Anna

 

 

Ha tetszett a cikk, és még többet szeretnétek olvasni tőlünk, akkor a facebook oldal kedvelés gombjára kattintva, beállíthatjátok, a követésünket, mégpedig úgy, hogy a „megjelenés elsőként” gombra kattintotok rá. Ha tetszett osszátok meg a cikket, és ezáltal köszönjük, hogy hozzájárultok a Kicsi Budoár Magazin népszerűsítéséhez.

2 thoughts on “Ez nem az én napom, vagy …..

  • 2017-05-04 at 21:37
    Permalink

    Zseniális történet😊 nagyon jót derültem rajta, köszi 😊😊😊

    Reply
    • 2017-05-05 at 10:51
      Permalink

      Köszönöm Barbi, mikor írtam, én is jókat rötyögtem magamon 🙂

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.