Hiánypótló kapcsolatok

„Az életedet TE teremted”. Lehet, hogy unod már ezt a mondatot olvasni vagy hallani, de nem lehet elégszer hangsúlyozni. A gondolataink, a szavaink és az érzelmeink együttesen teremtő erejűek. Mindegy, hogy ezt tudattalanul, vagy tudatosan tesszük, de a körülményeink mindkét esetben gondolkodásunk és érzéseink, illetve tudatos és tudatalatti hitrendszereink kivetülései.

 

Mégis nagy divat még mindig a panaszkodás, legyen az szóban, vagy az internetes oldalakon, ahol naponta leírjuk, hogy mennyire gyötrelmes és szomorú az életünk egyedül, és mindenféle hiánnyal. Azt felejtjük el, hogy mindeközben éppen ezt teremtjük újra, jelen esetben a „nincs-et”. Amikor folyamatosan a hiányra fókuszálunk, akkor még több hiányt teremtünk. Ne felejtsük el a mondást, hogy „ahol a figyelem, ott az energia”. Amikor tehát a hiányra figyelünk, annak adunk még több energiát.

 

Ami miatt mégis legtöbben szenvednek, az a társtalanság. Rossz egyedül, nem találjuk helyünket a világban, és nem értjük, miért nem jön már az az ember, aki után szívünk vágyakozik. Ha végre itt lenne, egy csapásra megoldódna minden gondunk-bajunk, hisz már nem vagyunk egyedül. Végre van kiért élni.

 

A tévút azonban éppen az, hogy másokért, másért akarunk élni, tenni, nem önmagunkért.

Sokan vannak, akik ha elveszítik társukat, hirtelen anyagi körülményeik is hanyatlásnak indulnak. Vannak, akik ilyenkor bezárkóznak, nincs kedvük semmihez. Amikor megkérdezem, miért teszik ezt, azt válaszolják, mert nincs kiért dolgozni, menni, tenni. Ismét az ördögi köröket futjuk, vagyis nem saját magunkért teszünk valamit. Kliensekkel való beszélgetésekből kiderül, hogy sokan másokhoz mérten gondolkodnak önmagukról. Vagyis, ha van valaki mellettem, akkor érek valamit, ha pedig nincs mellettem senki, akkor értéktelen vagyok.

 

Szomorú, boldogtalan rengeteg ember. Várják a tökéletes társat, és ha nem jön, akkor várakoznak tovább, boldogtalanul. „Majd ha megérkezik, akkor végre boldog leszek” – mondják. De addig szomorú arccal járnak a világban, és várakoznak.

 

 

Mindezzel csak egy baj van. Ha meg is érkezik, nem fog sokáig maradni. Ugyanis a társad, még ha a valóban hozzád illő társ lenne is, nem tud neked boldogságot adni. Hatalmas teher lesz neki, hogy tőle várod a megváltást, és nem tud majd megfelelni ennek az elvárásodnak. És igazából nem is kell, hogy megfeleljen neki. Mert a boldogságod forrása nem ő. Nem ő hiányzik ahhoz, hogy te jól érezd magad. Nem tőle leszel értékes, értéktelen, vagy elfogadható. A hiány belőled fakad, vele csak pótolni akarod azt, amit nem találsz. Önmagadat. Az elveszett részeidet, az életörömödet.

 

Ha boldogtalan vagy nem tud hozzád kapcsolódni, egy másik, boldog ember. Esetleg egy másik boldogtalan, aki szintén keres valamit, és pótolni szeretné a hiányát. Veled. Így aztán csak pótlékok lesztek egymás életében. A hiányt ne egy másik emberrel próbáld kitölteni, mert ez a próbálkozás kudarcra lesz ítélve. A hozzád illő társat is be tudod vonzani az életedbe, de előtte magadban kellene rendet tenni.

 

Nézz körül a lelkedben. Ha még egyedül vagy, nem azért van, mert így ver téged a Sors. Hanem azért, mert így döntöttél. Még egyedül akarsz lenni. Még nem vagy kész egy kapcsolatra, még hiányzik valami. Lehet, hogy egy egészen kicsi darabka csak. Ha megszűnik a hiány, ha a boldogtalanság helyett az életöröm veszi át a helyet a lelkedben, megérkezik Ő is. Akkor már lesz helye, akkor már tud kapcsolódni, akkor már érezni fogja a hívást. Akkor már nem hiányt pótoltok egymás életében, hanem kiegészítitek egymás boldogságát.

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm

Cikkeim

Lukács Tünde

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.