Hogy megtaláld az „igazit”, előbb válj „igazivá”

Milyen legyen az „Igazi”? Létezik-e Igazi? Mit kell tennie értünk az Igazinak?

 

Idézetek, írások százai szólnak arról, milyennek kellene lennie az igazi társnak. Legtöbbször mi nők beszélünk arról, hogy mit, kit keresünk, mit várunk el tőle. De azon elgondolkodtunk-e, hogy a nekünk igazi társ mit vár el tőlünk?

 

  • Az Igazi is igazit keres

Olvasgatom a hírfolyamot az interneten. Találok köztük leírást az igazi Férfi ismérveiről, és találok leírást az igazi Nő ismérveiről is. Aztán elkezdett piszkálni a téma. Mert nekem valami hiányzott belőle. Mégpedig az, hogy sehol nem olvasok arról, hogy nekünk milyennek kellene lenni ahhoz, hogy valaki „igaziként” tudjon tekinteni ránk. Mert hát a számunkra igazi is a számára igazit keresi.

  • Felejtsd el az elvárásokat

Az egyik leghangzatosabb „spiri” mondás manapság az, hogy ne legyenek elvárásaink, és ne ítélkezzünk. Mégis, ahogyan ezeket az igaziról szóló írásokat olvasom, úgy vélem, az egész nem más, mit elvárások tömkelege. Viselkedjen, így, nézzen ki úgy. De mi van akkor, ha az az ember, akit nekünk rendelt az Ég, nem is hasonlít ahhoz a képhez, ami a mi fejünkben él egy idealizált társról? Mert bizony ebben az esetben megeshet, hogy elmegyünk az igazi mellett. Éppen ezért jobb lenne, ha az elvárásaink helyett, máshová helyeznénk a fókuszt.

 

  • A szerelem tévútjai

Milyen legyek én? Milyen legyek kívül-belül, hogy a társ szívesen kapcsolódjon hozzám?

Bátran lemerem írni, mert a saját élettapasztalatom és a hozzám fordulók esetei is mutatják, hogy bizony a saját fejlődésünk nélkül, a saját lelkünk árnyoldalának feltárása nélkül, nehéz lesz megtalálni a valódi szerelmet. Lehetnek persze kapcsolataink, érezhetjük jól magunkat a párunkkal, szerelmet is érezhetünk iránta, de amikor ránk talál a „valódi” szerelem, akkor fogjuk látni, milyen sokszor mentünk tévutakra. A lezáratlan régi kapcsolati mintákat, családi tudatalatti programokat, hitrendszereket, átvett, vagy kivetített érzéseket azonosítottunk be szerelemnek.

  • Amikor én leszek igazi…

Akkor hát fordítsuk meg a dolgot. Az elképzelt társról helyezzük át a fókuszt önmagunkra.

Valahogy így:

„Olyan ember vagyok, akinek félelmek nélkül oda adhatod magad, mert akkor is melletted leszek, amikor legszívesebben magad elől is elmenekülnél. A saját szívem gyógyításával, és az érzelmeimhez való kapcsolódással segítelek téged is, hogy gyógyítsad szívedben a múlt fájdalmait, sérüléseit. Mivel én már átéltem mindezt, szeretettel és biztonsággal fogom a kezed akkor is, amikor más már elengedte volna. Bízhatsz bennem, mert őszinte vagyok, önbizalmamban már annyira megerősödve, hogy ne legyen szükségem játszmákra. A játszmák hazugsága helyett őszintén vállalom fel önmagam. Nem ítéllek el, és vonom meg tőled a szeretetem akkor sem, ha néha hibázol. Megengedem magamnak, hogy gyengének és sérülékenynek is mutatkozhassak előtted, ugyanígy téged is gyengeségeiddel, félelmeiddel együtt szeretlek. Megtanultam megőrizni a lelkem szabadságát, és ezáltal kapcsolódásunkban meghagyom a te szabadságodat is. Bízok benned, és te bízhatsz bennem, hogy őszintén fogom a kezed, szeretlek, és maradok! És ha Te még nem tudsz ennyire szeretni, az sem baj, mert az nem indokolja, hogy bennem kevesebb legyen a szeretet.”

 

Valahogy így válhatunk igazivá. Mert amit adunk, az tér vissza hozzánk.

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Lukács Tünde

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.