Interjú Preszter Norberttel

Nagyon köszönjük, hogy elfogadtad a Kicsi Budoár felkérését. Nemrégiben megjelent egy bájos gyerekkönyved az állatokról, amelyben versek és mondókák útján szólítod meg a kicsiket.

 

Miért pont a gyerekek a célközönséged?

Amikor először próbálkoztam gyerekversek írásával, magam sem tudtam még, hogy mennyire fogom megtalálni azt az utat, mely a gyerekek lelkéhez vezet. Igazából az ösztöneimre hallgattam és próbáltam visszaemlékezni – noha nem most volt- a saját gyerekkoromra. Arra, hogy miket szerettem, milyen versek vagy mondókák ragadták meg a képzeletemet és, hogy melyekből tanultam.

 

Úgy gondolom, hogy a gyerekek tisztán és nemesen látják még a körülöttük lévő világot. A maguk egyszerűségével és gyermeki bölcsességükkel egy olyan JÓ-t képviselnek, amitől nem szabad megfosztani őket.

Verseimmel, mondókáimmal szeretnék a lelkükre és a szívükre hatni, tanítani őket, és egy olyan boldog, vidám és mosolygással teli gyermekkort teremteni, ami megalapozza és végig kíséri őket majd egész életükön át.

 

 Kérlek, meséld el, mi indított el az írás útján?

Elég korán kezdődött. Egy régi hangfelvételen hallható, melyet a szüleim készítettek két éves koromban, hogy mondókákat és rövidebb versikéket mondok mikrofonba. Beszélni még nem is igen tudtam, de a versek már akkor belopták magukat a szívembe. Később az általános iskolában rendszeres résztvevője voltam a szavaló és versmondó versenyeknek. Ezután egy elég hosszú szünet következett és a versek háttérbe szorultak. Persze mindig szerettem verseket olvasni, de abban az időben még nem játszottam el a gondolattal, hogy írni is szeretnék. Az sokkal később következett be.

 

Mikor kezdtél el az írással komolyabban foglalkozni?

Négy évvel ezelőtt, pontosan nem is emlékszem, hogy mikor, de napokig járt a fejemben egy szó. Fogalmam sincs, hogy fészkelte be magát a gondolataimba, de nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe. Ez a „verselni” szó volt. Verselj! Mintha az agyamban egyszer csak megnyitottak volna egy kis szelepet, és a rímek fokozatosan utat törtek maguknak az elmémben. Mondanom sem kell, hogy engedtem a kísértésnek, és ekkor született meg a „Verselő” című első olyan versem, amit már felnőtt fejjel írtam. Eleinte elég nehezen állt rá az agyam a rímekre, kifejezni sem tudtam magam, így egy-egy vers megírása közben hetek vagy hónapok is elteltek. Azután viszont egyre könnyebben ment. Éreztem, hogy az agyam felvette a ritmust és bevallom, akkor már élveztem is, hogy írok.

 

Mikor fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy a verseidet nyilvánosság elé tárd?

Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy a gondolataimat vagy az érzéseimet egy-egy témáról nyilvánosság elé szeretném tárni. Ezt olyan privát dolognak tartottam. Szerettem és most is szeretek érzéseket kiírni magamból. Ha rosszabb vagy éppen jobb lelki állapotban vagyok, akkor mindenképp írok. Kiírom magamból, és ha idővel visszaolvasok egy-egy verset – noha az érzés már rég nincs bennem – pontosan vissza tudom idézni azt az állapotot, ami miatt született egy vers. Ez az egyik legjobb része az írásnak. Természetesen ezek nem kifejezetten gyerekeknek szóló versek, de volt már rá példa, hogy otthon, a testvérem gyermekeivel eltöltött nap után, olyan nyugodt és békés állapotban voltam, hogy könnyű volt vidám témájú gyerekverseket írni.

Később már – főleg mikor folyamatosan kaptam visszajelzéseket barátoktól, munkatársaktól, családtagoktól vagy éppen idegenektől, akiknek megmutattam a verseimet, és mind pozitív kritikával illették az irományaimat – eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó is lenne minél több emberrel megismertetni az írásomat.

 

Erre most lehetőségem is nyílt.

 

Hogyan sikerült támogatókat találnod a megjelenéshez? Végül melyik kiadó mellett döntöttél?

Egy nagyon kedves barátom hívta fel a figyelmemet a Roland Kiadó pályázatára, melyben rímfaragókat kerestek egy újonnan megjelenő, gyerekeknek szóló verses könyv megírásához.

 

Nem kellett sokáig gondolkodnom azon, hogy jelentkezzek. Valahogy azt éreztem, itt az alkalom, amire eddig vártam.

 

Akkor már rendszeresen írtam különböző témájú gyerekverseket, így a pályázat beadásához tudtam miből válogatni. Miután benyújtottam a pályázatomat várni kellett az elbírálásra, de szerencsére az az izgalom, ami ezzel járt, végül meghozta a várt eredményt.

interju-preszter-norberttel1

 

Mikor jelent meg az Állatok, gyerekversek és mondókák című könyved?

A pályázat eredményéről ez év április elején kaptam pozitív visszajelzést. A versek és a fantasztikus illusztrációk elkészítését követően, melyek Szabó István Attila munkásságát dicsérik, a könyv október 17-én jelent meg. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a Roland Kiadó bizalmát és Lengyel Orsolya segítségét. Ők megadták a lehetőséget arra, hogy az egyik álmom valóra válhasson.

 

Milyen fogadtatásra talált a könyved?

Aki kezébe vette és belelapozott, mind kedvesen és pozitív kritikával véleményezte a kiadványt. Úgy gondolom, hogy amit szerettem volna, az maximálisan teljesült a könyvben, és bízom abban, hogy aki olvassa a verseket, mondókákat, megtalálja benne azt a gyermeki bájt, kedvességet, ami úgy hiszem nem csak a gyerekekben, de bennünk felnőttekben is még ott lakozik.

Milyen érzés volt először kézbe venni a könyvedet?

Elképesztő! Mindaz, amire több hónapig vártam, az végre fizikálisan is ott volt a kezemben. Megfoghattam, lapozhattam, érezhettem az új könyvekre jellemző csodás illatot, és bevallom, belőlem is előbújt a kisgyermek, hiszen a mesés képek, rajzok számomra is új élményt varázsoltak.

 

Ezek szerint elég nagy népszerűségnek örvend a gyerekkönyved. Volt olyan példány, amit dedikáltál?

Igen. A volt munkatársaimnak, akik kezdetektől fogva részesei voltak az eseményeknek. Velük megoszthattam az életem eme fontos szakaszát. Ők végig mellettem álltak és támogattak. Nekik elsőként dedikálhattam a könyvet, megköszönve a sok lelki biztatást.

Azóta folyamatosan keresnek meg barátok, rokonok, családtagok, hogy nekik is feltétlenül szignózzam, és ezt boldogan teszem, hiszen mindenki bizalmat szavazott nekem, a Roland Kiadónak és a könyvnek, mikor megvásárolták.

interju-preszter-norberttel3

Várható nyilvános dedikálás is?

Igen, lesz 2016. november 25-én pénteken 17.00 órakor a Líra Rózsakert bevásárlóközpontban, a 2. kerületben, Gábor Áron utca 74-78 szám alatt.

 

Tervezed, hogy lesz folytatása a könyvnek? Esetleg más témában is szívesen megmutatkoznál?

Mindenképp szeretnék folytatást. Ennek természetesen több tényezője van, de igyekszem megfelelni minden szempontnak. Közben folyamatosan írok. Jelenleg egy szintén gyerekeknek szóló mesekönyvön dolgozom, mely hosszabb terjedelemben, de verses formában mesél el történeteket. A kapott visszajelzések alapján sokan szeretik és várják, hogy ez is könyv formájában legyen elérhető. Bevallom, ez nekem is nagy vágyam.

A verseken kívül két novellát is írtam, illetve dalszövegekkel és színházi szövegkönyvek írásával is foglalkozom. Születtek már ilyen jellegű írások is, melyek egyelőre még váratnak magukra, de nagyon bízom abban, hogy idővel azokat is a tisztelt nagyérdemű elé tárhatom.

Köszönjük szépen, hogy vendégünk voltál, és további sok sikert kívánunk neked a továbbiakban.

Székely Orsolya

Kicsi Budoár Orsi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.