Interjú Kardos Helgával

Köszönjük, hogy elfogadtad a Kicsi Budoár felkésését az interjúra. Gyermekkorunk óta ismerjük egymást, egy egyesületben vívtunk, onnan a barátságunk. Nekem ez az interjú veled, egy kis utazás az időben. Emlékszem, már gyermekként is különlegesnek véltelek, érdekes felfogással és világnézettel. A vívó csapatunk egyik legszínesebb egyénisége voltál. Rólad gondoltam volna legutoljára, hogy tanító néni leszel.

 

Mikor érezted először, hogy pedagógus szeretnél lenni?

Világéletemben az akartam lenni, már kisgyermekként is tanító nénist játszottam, cipeltem a füzeteimet és magyaráztam a semminek otthon. Ez nálunk „génhiba”, apai ágon már az ükapám is pedagógus volt.

 

Mióta vagy ebben a szakmában, és milyen tapasztalásokat hozott Neked?

A középiskola után matematika-testnevelés szakra jelentkeztem, de egy térdműtét miatt nem vettek fel a főiskolára, így elmentem pedagógiai asszisztensnek, és utána már a tanítóképző főiskolára jelentkeztem Bajára. Ott végeztem levelező tagozaton.

Már 28 éve a tanítói pályán vagyok. Csak jó tapasztalataim vannak, nagyon szeretem a munkámat, el sem tudnám képzelni, hogy máshol dolgozzam! 

Szeretem az embereket, szeretek adni és megbízom bennük, amíg nem csalódok. Ez egy hihetetlenül klassz pálya, tele kihívásokkal, nincs két egyforma nap.

Szerintem hatalmas nyomot tudunk hagyni a gyermekekben, ahogy annak idején bennem is az én tanítóim tették. Ezért nem mindegy, hogy a felnövekvő generáció, mit kap tőlünk.

Ez egy nagyon felelősségteljes hivatás, és bizony sokszor dilemmázom, hogy jól csinálom-e azt, amit csinálok, hogy jó-e így, ahogy én azt elképzelem?

 

Milyen eszméket képviselsz a hivatásodban?

Liberális elveket vallok, és így is tanítom a diákjaimat. Nálunk kötetlenebbek az órák, ha jön valami aktuális dolog, akkor én képes vagyok a tananyagot befejezni, és az adott szituációt lereagálni, és megbeszélni a gyermekkel, mert fontosabbnak tartom ezt a részét az életünknek. Ez egy mini társadalom, és mi mindig megbeszéljük, hogy mi történik velünk. A dilemmám az, ha nem vagyok velük túl szigorú és nem adom le az óra anyagát úgy, ahogy az a nagykönyve meg van írva, akkor nem ártok-e ezzel a gyermekeknek? A szívem azt súgja, hogy igen, jól csinálom, de ami az érdekes, nem is tudnám máshogy! Ilyen vagyok, így működöm.szűcshelgain

 

Kérlek, beszélj nekünk arról, Te hogy tanítasz? Hogy tudod, becsempészni önmagadat, ebbe a teljesítmény orientált, beszabályozott iskolarendszerbe?

A szívem csücske a napközi, egy kakukktojás vagyok ezzel kapcsolatban, de én úgy gondolom, hogy ez az igazi élménypedagógia.

 

Az élménypedagógia alatt azt értem, amikor élményeken keresztül tanítjuk a gyermekeket az életre. Fogják meg, érezzék, nézzék, szagolják a körülöttük lévő világot. A játékos tanulás lenne a lényeg. Ezt nagyon nehéz megteremteni a délelőtti tanórák alatt.

 

Most tanítónőként dolgozom, és ezt is nagyon szeretem, hisz van kihívás bőven. Szeretem szeretni a gyerekeket. Nem vagyok szigorú tanító néni, nagyon szeretek velük hülyéskedni, szerintem a mai napig nem nőttem fel. Azon vagyok, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában. Nagyon fontosnak tartom a lelki fejlődésüket, hogy kialakuljon egy jó közösség, így alkotunk egy egységet, a gyermek, a szülő, és én. Szeretem a szülőket partnernek tekinteni, bevonom őket a közösségünk életébe, és számítok a segítségükre. Megbeszélünk minden problémát, még azt is, ha a gyerekük rosszul aludt az éjjel, hogy tudjam, hogy kezeljem aznap. Törekszem, hogy minél több közös programunk legyen, pl.: kézműves foglalkozások, kirándulások, színházi előadások, karácsonyi programok.szűcshelgai

Többször említetted a kihívásokat. Kérlek, beszélj erről egy kicsit részletesebben!

Mivel én nagyon „rossz” gyermek voltam, meg tudom érteni azokat a gyermekeket, akik rosszalkodnak és azokat a szülőket is, akiknek az életükbe becsöppent egy aktívabb, máshogyan viselkedő gyerek. Azok a szülök, akiknek a gyereke nem ilyen, nehezen értik meg és fogadják el, a „problémásabb” gyermekeket.

 

Fontosnak tartom, hogy erről beszéljünk, és ne ítélkezzünk! A „problémás”szó nem megfelelő kifejezés rájuk, én semmilyen negatív jelzővel nem minősíteném Őket! Az ilyen típusú gyerekek nem egyszerű esetek, meg kell küzdeni a bizalmukért, a szeretetükért, a figyelmükért. Azért, hogy elfogadjanak, hogy teljesítsenek nekem. Máshogy viselkednek, gondolkodnak. Igazából Ők a kihívás!

 

Szeretem, ha az osztályban vannak ilyen tanulók, mert a többi gyereknek is meg kell tanulnia a velük való kapcsolódást. Az életben is fognak találkozni olyan emberekkel, akik másmilyenek, mint ők, nem baj, ha már most tanulják az elfogadást, a toleranciát.

 

Most épp hol tanítasz, milyen az osztályod?

Kozármislenyben tanítok három éve, ez egy Pécs melletti dinamikusan fejlődő városka, kitűnő iskolával. Borzasztóan tetszik a környezet, amely körbeveszi az iskolát: családi házak, gyümölcsösök, kertek, a gyerekeknek van szabad terük játszani. Az osztályom most volt elsős, nagyon aranyos, kedves, jó képességű társaság. Színes egyéniségekkel és kihívásokkal. Jól tudunk együttműködni.szűcshelga

Kérlek, mondj pár szót a mai pedagógus társadalomról?

Haragszom magamra és a pedagógus társadalomra, hogy hagyjuk, ami most történik! Ez nem jó a gyerekeknek! Szakmailag a nagy többség képes arra, hogy lássa, mi kell a gyerekeknek, de mégis hagyjuk, hogy ezekkel az óraszámokkal elnyomják Őket! Ami most van az iskolában, az mesze nem az, aminek lenni kéne!

 

Az, hogy egy elsős kisgyermeknek a leckeírással együtt heti 33 órája legyen, szerintem borzasztó sok. Tehát a játékos órákon kívül, a gyermekeknek 28-30 órában azt kell csinálni, amit mi mondunk! Pont azt vesszük el a kisgyermekektől, ami az életkori sajátosságuk, az pedig a játékos tanulás.

 

Az lenne a fontos, hogy szabadon kialakuljon az osztályközösség, hogy játékos keretek között működjön minden. Most viszont teljesen be vannak szabályozva, le vannak terhelve, elmarad a játékos tanulás.

Sajnálom a mostani gyerekeket, annyi mindent kell tudniuk, hogy nem fognak tudni semmit!

Még nekünk is nehéz feldolgozni azt a sok információ tömeget, mi is elfáradunk, hát még egy kisgyerek! Reggel bemegy az iskolába, délután négy előtt nem nagyon jön ki, és addig folyamatosan zajban van. Ebben a zajban kell, koncentrálnia, figyelnie, tanulnia, persze, hogy mindig fáradt. Ez számukra nagyon kemény munkahely, ebbe sok felnőtt bele sem gondol! Ha megszakadok, sem tudok annyi élményt átadni a gyereknek amennyit régebben, mert nincs rá idő, feszített tempóban dolgozunk!

A gyerekek az iskolás éveikből az élményekre fognak majd emlékezni, és mi pont ezt vesszük el Tőlük! Ezért haragszom, hogy ezt tűrjük, hagyjuk és elfogadjuk!

 

Ezzel a riporttal a nyilvánosság előtt is felvállaltad a véleményed, ugye tudod?

Igen fel! Minden egyes gyűlésen, tüntetésen és fórumon ott vagyok, felvállalom és vallom ezt a nézetemet. De amíg érdemben nem történik semmi, addig az osztályomban tanítok a legjobb belátásom szerint.

 

Milyen iskolát szeretnél?

Kevesebb óraszámot, és játékos tanítást! Élménypedagógia legyen az iskolában, és sokkal családiasabb, emberközelibb intézmények alakuljanak ki. Ezt nem én találtam ki, több külföldi országban már működik ez a rendszer.

 
Bízunk benne, hogy a hozzád hasonló emberek ereje, értéke, kitartása, elhozza az áhított változást! Sok sikert és rengeteg élményt kívánunk Neked, és az osztályodnak!

 

 

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars testkezelő

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars testkezelő Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.