Iránytű

Szeretem az életem, az egész világot.

Szeretem a kertekben nyíló tarka virágot

S a bokorban megbújó őzeket

A csodálatos pipacsos réteket

Szeretem a pókok művészetét

A magasból lezúduló vízesést

A folyókon átívelő hidakat

A fénylőn sugárzó napsugarakat

Az eső után felnyíló ragyogó szivárványt

S a tovaúszó szerelmes hattyúkat.

Gyűjtöm az élet minden apró ajándékát

Folyópartokon andalgó barangolást

Élvezem a hegyek bársony pillantását

Patakok visszhangzó csobogását.

Szeretem a világ sokszínűségét

A bárányfelhők lebegését

Szeretem a tenger morajlását

A kastélyok ódon hangulatát.

Hegyoldal lankáin virágok közt feküdni

S felhők fölött magasban repülni.

Szeretem a madarak csicsergését

S régmúlt idők emberének énekét.

A hosszúra nyúló beszélgetéseket,

A mély nyomokat hagyó öleléseket.

A „régen láttunk”, „Isten hozott” szavakat

A boldog, mosolygós barátokat.

 

S tovább gyűjtöm az élet minden ajándékát.

Hálás vagyok, hiszen enyém az egész világ.

Tudom a béke bennem van.

S az iránytű vagyok én magam.

 

Vígh Lilla

Író

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.