Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Itt az idő, vár a tudatos élet!

itt-az-ido-var-a-tudatos-elet

Ezen a témán mostanában sokat gondolkoztam, figyeltem magam és az embereket, hogy valójában mit engedünk meg magunknak.  Itt nem arra gondolok, hogy ki mennyire gátlástalan és pofátlan, sokkal inkább arra, hogy a mindennapokban hogyan korlátozzuk magunkat és az életünk lehetőségeit.

Azt gondoljuk, hogy megteszünk minden, amit csak elénk sodor az élet, és amire csak lehetőségünk nyílik. Véleményem szerint, sajnos a töredékét sem.

 

A probléma, a gyökereknél keresendő. Természetes, hogy amely lehetőségek megtalálnak bennünket, azokat igyekszünk megélni – sajnos nagyon sok esetben még ezeket sem – de valójában mi van azokkal a kihívásokkal, amelyek képesek lennének kimozdítani minket a napi komfortzónánkból? Olyan eseményekről beszélek, melyeket nem fojt meg már csírájában a kishitűség, a félelem attól, hogy mit fognak szólni mások, és az önbizalomhiány, hogy kudarcot vallunk.

Ezen kívül még rengeteg korlátozó tényező befolyásol minket. Ilyenek például a minták, amiket láttunk vagy pont nem láttunk soha környezetünkben, vagy a hiedelem rendszerek, amelyek rengeteg külső inger által alakultak ki bennünk.

A gond az, hogy legtöbb esetben ezek köszönő viszonyban sincsenek velünk, vagy igencsak érintőlegesen.

Az életünk legnagyobb részét – anélkül, hogy észrevennénk – nem saját vágyunk szerint éljük, hanem amit az élet ránk aggatott. Leggyakrabban a szülők vágyai ragadnak ránk. Vagy azok, amelyeket ők nem voltak képesek megvalósítani vagy egyszerűen megálmodtak maguknak valamit, hogy nekünk milyennek kell lennünk. Természetesen anélkül, hogy ezt felfognánk, véghezvisszük, akár az életünk végéig is, ha úgy alakul. Persze nem csak ez az eset szokott előfordulni.

Sokszor a lehetőségek sodrása és az orrunk előtt megnyíló élethelyzetek döntik el helyettünk, hogy mit fogunk csinálni.

  • Ezekkel mind nincs is gond, de kérdem én: Valóban csak ennyi lenne az élet?
  • Tényleg csak ezért élünk és vagyunk itt a földön, hogy elénk pottyant morzsákat szedegessünk fel?
Mi lenne, ha egyszer nem érnénk be a morzsákkal, hanem mi sütnénk végre magunknak egy finom kenyeret. Jó robogósat. Ez olyan lehetetlen? Nem, nem az.

itt-az-ido-var-a-tudatos-elet
Csak annyi, hogy merjünk kitűzni egy célt. Először csak picit, aztán egyre bátrabban és merészebben, egyre nagyobbakat. A végén már akár hihetetlennek tűnő vágyaink is lehetnek. Természetesen semmi nem lehetetlen, csak az eddig magunkról kialakult kép és a tapasztalataink mondatják velünk bármire is, hogy lehetetlen.

Én jártam tűzön. Higgyétek el az valóban lehetetlennek tűnt egy materiális gépgyártás-technológus aggyal gondolkozó ember számára, amilyen én voltam. Semmit nem akartam ezzel kapcsolatban elhinni. Viszont kipróbáltam, természetesen úgy, hogy csalás ne történhessen közben. Én segítettem rakni a tüzet – nagyot ám – 1 köbméter rönk fából és én is akartam meggyújtani. A végén akármennyire is hihetetlen, minden addigi elképzelésem, tapasztalatom és hiedelmem ellenére képes voltam átmenni a minimum 800 fokos izzó parázson. Nem ám 1-2 lépést, hanem legalább 3-4 métert.

Semmi nem lehetetlen! Csak maximum a tudásunk hiányos, nem elegendő az adott feladathoz, és mindig a tudás hiánya okozza a félelmeket bennünk.

Ma már tudom hogyan lehetséges a tűzön járni, ezért nem okoz félelmet, persze ettől még hatalmas dolog és csak tisztelettel, odafigyeléssel lehet véghezvinni. Bármilyen vágyunk és célunk lehet, bármit képesek vagyunk elérni, csak a tudásunkat kell fokozatosan bővíteni és szépen fokozatosan bevenni a várunkat. Álmodjuk meg a saját vágyainkat és vigyük véghez ezeket, az élet túl rövid ahhoz, hogy mások életét éljük, és csak morzsákat szedegessük. Süssük meg végre a saját kenyerünket. Bátorság!

itt-az-ido-var-a-tudatos-elet-2Tapasztalatból mondom, hogy bármit képesek vagyunk véghezvinni, egyszer próbáljuk meg a megszokottól eltérőt álmodni és cselekedjünk. Ha az volt az álmunk, hogy egyszer egy bizonyos helyen szeretnénk élni, akkor itt az idő. Ha az volt a vágyunk, hogy valami egészen mást akarunk csinálni, mint a jelenlegi munkánk, akkor ne habozzunk, vágjunk bele. Próbáljuk meg meghaladni saját magunkat, bármivel, amit eddig még nem tettünk. Meg fogjuk látni, hogy a lelkünk felszabadul és elkezd szárnyalni.

Az életünk ezen időszaka nagyon alkalmas erre. Eljött az idő! Én már megálmodtam a magam vágyát, és Ti?

 Böjtös Zsolt

Böjtös Zsolt

 

 

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*