Julcsi királylány és a láthatatlan barát

Julcsi királylány egy kastélyban lakott a várostól távolabb, egy kertekkel és parkokkal övezett hatalmas épületben, szüleivel és a kistestvérével, és azzal a számtalan emberrel, akiknek a kastély adott otthont, szállást és munkát. A kastély már századok óta a család birtokában volt, hol dicső, hol kopott korszakot megélve évszázadokon át. Most pont a dicső korszakában tündöklött, de ez nem a család ősi múltjának és nevének volt köszönhető, hanem Julcsi jó üzleti érzékkel megáldott édesapjának.

 

Apa a nyugalmas élet érdekében, lekerített a családnak egy belső szárnyat, hogy úgy tudjanak éli, mint a többi „normális” ember. Ezt a kifejezést Apa sokszor használta, mikor összecsaptak a feje fölött hullámok, és épp nem a „normális” szó volt jellemző a család életére. Ilyenkor orrát felhúzva, villámló tekintettel nézet, hol Julcsira, hol az öccsére, biztosan tudván, hogy a rázúduló vizes lufit valamelyik grófi leszármazottja követte el, csíntevésből. Ilyenkor a gyermekek rettegést mímelve, és hüppögve próbálták visszatartani a belőlük kirobbanni készülő nevetést, amit apjuk elázott haja, Armani öltönye és lila feje idézett elő. Bár tudták, hogy a Sir egy újjal sem nyúlna a csemetéihez igyekeztek az apjuk iránti szeretetből, megőrizni a félelem látszatát.

 

Itt élt még Margaret nagyi, akinek kicsit hóbortos volta emelte a kastély színvonalát és mézes pálinka készletét. A cselédszárny adott otthont, Jeannak, a komornyiknak, Mildred dadusnak, a szobalányoknak, a kertésznek, a szakácsnőnek, és a többi alkalmazottnak.

 

A család ősi szárnyának lakója volt az a pár kísértet is, akikre mindig mindent rá lehetett fogni, öcsike és barátai szerint. Jean szobáját rendszeresen látogatták ezek a fránya lények, és mindig ellopták a kisebb tárgyait, az alsóneműit és kisminkelték, mint egy dizőzt. Ez úgy derült ki, hogy a szegény komornyik reggel elfelejtett belenézni a tükörbe, és a reggeli felszolgálásánál, kékre festett szemekkel, és tűzpiros rúzzsal jelent meg. A lelepleződésnél kisebb idegösszeomlást kapott, mert nem akarták neki elhinni, hogy a szellemek tették ezt vele, és nem egy éjszakai transzvesztita bárban volt mulatni.julcsi királylány3

Mint minden rendes királylánynak, Julcsinak is volt torony szobája, baldachinos ággyal és rózsaszín falakkal. Ki is írta az ajtóra, hogy:

 

JULCSI KIRÁLYKISASSZONY LAKOSZTÁLYA, BELÉPÉS ELŐTT, KÉRETIK KOPOGNI!

 

Hogy stílusos legyen, még egy rózsaszín halálfejet is rajzolt, enyhe célzásként, hogy így fog járni az, aki megszegi eme szabályát. A család többi tagja nem vette komolyan a tábla jelentőségét és egyszerűen csak benyitottak a szobába, itt főleg Robertet az öccsét említeném meg, aki ha kellett, ha nem, rárontott és mindig megzavarta királykisasszonyos tevékenységei közben. Mint minden királylány, Ő is jelentőségteljes hisztivel oldotta meg a problémát, míg végül Anyu, Apu és később Öcsike is belátták, hogy a szabály, az szabály. Mivel minden szabály alól van kivétel, és ez a kivétel Julcsi dorombolós, öntörvényű cicusa volt. Ő úgy járt a kastélyban, mint egy szellem, hol itt bukkant fel, hol ott. Általában a királyi hálószoba nyitott ablakán keresztül közlekedett, és ilyenkor nagy huppanás kísérte a landolást. Aztán rögtön odament Julcsihoz dörgölőzni egy kis kaja reményében. Mivel Julcsi szerint minden királykisasszonynak van apródja, a cica neve Apród lett. Sokat próbálkozott a macska betanításával, de belátta, hogy a cicusa soha nem fogja ellátni ezt a szerepkört. Bármit mondott, mutatott, fenyegetőzött, vagy mézes-mázosan akarta a cicát lekenyerezni, Apród rá sem hederített, csak lustán elterült a szőnyegen és aludt tovább édesdeden.

 

Ez a nap is úgy kezdődött mind a többi hétköznap a vakáció alatt. Apu elment dolgozni, a kastély „munka” szárnyába. Anyu meg a barátnőivel egy délelőtti teára, Julcsira és a dadusra hagyták Robert felügyeletét. Most is, mint minden reggel elmondták, hogy – vigyázz Robertre, ne szökjetek ki a kastélyból, csak a házba és a kertbe maradjatok, nemsokára jön a nagyi, és Ő is itt lesz veletek. Julcsi dünnyögött magában, hogy a királylányok nem dolgoznak, még ha csak egy rövid időre kell is, de a szülők ebből nem engedtek. – Te vagy a nagyobb és nem vagy egyedül, itt a dadus és a nagyi is – hallgatta az unalomig a megszokott szöveget. Lemondóan sóhajtott egyet és mivel ezzel a ténnyel nem tudott harcba szállni, inkább a reggeli mellett döntött, aztán a dadus kiengedte az öccsét a belső kertbe játszani, ő pedig néha szemmel követte Robertet, amit épp a játékautóival karambolost játszik.julcsi királylány

Szerette a kertet, a rengeteg virágot, a zöldellő bokrokat. Buja volt és mégis rendezett. Anyu tervezte, és a kertész segítségével megépült és életre kelt az a sok csoda, amit ott lehetett felfedezni. De ennek már sok-sok éve. A növények mostanra elérték a maximális méretüket és bizony sokszor ádáz küzdelemmel kellett visszahódítani tőlük a szabad területeket. Rengeteg volt a zöld gyep és a bokrok alatt fantasztikus bunkereket lehetett építeni. Itt lakott a hétfejű sárkány, aki mindig elrabolta őt, és fogságba tartotta mindaddig, amíg a királyfi ki nem szabadította. A barátnőivel sokszor vitatkoztak azon, kire milyen szerep jusson, mert ugye senki nem akart a sárkány vagy a királyfi lenni, de aztán csináltak egy heti beosztást és megnyugodtak a kedélyek. Mindenkire jutott, mind a három szerep, amit tökéletes átéléssel el is játszott. A szülök építettek homokozót, hintát és készségfejlesztő játékokat is. Itt inkább Robert játszott lelkesen, főleg akkor, ha a barátai is átjöhettek hozzá a szomszédból. Ilyenkor Julcsi elmenekült a siserahad elől a lakosztályába és az ablakot is bezárta, hogy ne hallja az állandó indián üvöltést, mert a fiúk épp az apacsok földjét hódították vissza a gaz sápadt arcúaktól. – Istenem, de szánalmasak!- forgatta a szemeit, és megállapította, hogy a királylányosdi mennyivel trendibb. Csak abban reménykedett, hogy az anyja minél hamarabb megjön és feloldja a nem kívánt kötelezettsége alól.

 

Ma viszont minden nyugodt volt és békés. Az öccse elvolt a kisautókkal, Ő pedig lustán elnyúlt a hintaágyon és nézte, ahogy a méhecskék egyik virágról a másikra szállva, gyűjtik a méznek való virágport. Ebben az ellazult állapotában, egyszer csak megszólalt valaki. Az ijesztő az volt, hogy nem maga mellett hallotta a hangot, hanem a fejében.

 

  • Szia – szólt a valaki.
  • Szia – válaszolt a döbbenettől automatikusan. Aztán észbe kapva, rögtön megkérdezte. –Te ki vagy, és mit keresel a fejemben?
  • Nem a fejedben vagyok, hanem körülötted – jött kuncogva a válasz.
  • De hát nem is látlak – kiáltott fel meglepetten Julcsi és vadul körülnézett, de hiába, a hang gazdáját nem találta.
  • Azért nem látsz, mert láthatatlan vagyok – mondta a hang.
  • És mit akarsz tőlem? – érdeklődött a kislány tétova hangon, mert nem volt biztos benne, hogy nem-e a képzelete játszik vele?
  • Nem akarok tőled semmit, én csak itt vagyok melletted és itt is maradok addig, amíg akarod. Ez a te választásod. – Ezt olyan határozottan mondta, hogy a királykisasszony nem szállt vitába vele, hanem a gyerekek egyszerű módján elfogadta a hallottakat.

julcsi királylány2

  • Mióta vagy mellettem? És hogy nézel ki? És, ki vagy Te egyáltalán?  –kérdezte, már kíváncsian hadarva, hisz ilyen beszélgetésben nem sokszor volt része. Hallotta, hogy a hang megint kuncog egyet halkan. Érre Ő is elmosolyodott, és várta a választ.
  • Csak lassan egyszerre, csak egy kérdésre felelek. A születésed óta itt vagyok melletted. Itt ebben a világban, ahol most Te érzed magad, láthatatlan szoktam maradni, de más világokban, színes fényként pulzálok és bármilyen alakot fel tudok venni. De ez a világ még nem nyitott erre a varázslatra. Képzeld, még szellemnek hinnének, és mindenki hanyatt homlok rohanna el előlem. Így inkább rejtve maradok, és néha rád köszönök, hogy hallasz-e? Úgy képzelj el engem, mint egy láthatatlan barátot, akivel bármikor beszélgethetsz, ha arra szottyan kedved.

Julcsi mélyen a gondolataiba merülve elmélkedett a hallottakon. És miután megemésztette az új barátja mondandóját tovább kérdezgetett.

  • A pasikról is beszélgethetünk? Megismertem egy srácot a suliból és nagyon megtetszett. De anyuéknak nem mondom, mert akkor mindenkinek kikotyogják, nem tudom megbeszélni senkivel.
  • Igen a pasi téma, nagyon komoly dolog. – szinte lehetett érzékelni, hogy a barát elmosolyodik.
  • Ennek örülök, de azt érzékelem nem vagy boldog felhőtlenül. Igazam van?
  • Igen. –  hajtotta le a fejét a kislány búsan. Sajnos a legjobb barátnőm is belé szerelmes. Ez egy szerelmi háromszög, és nem tudom mi tévő legyek. Tudsz ebben segíteni?
  • Mindent megbeszélünk, de most el kell, hogy búcsúzzunk, mert megjött a nagymamád és Téged hív. Most menj és ne agyalj semmin, minden meg fog oldódni.

Julcsiban a megnyugtató hangra, béke költözött és már rohant nagymamai ölelő karjaiba.

 

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars kezelő

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm 

A cikkeimet itt olvashatjátok

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars kezelő Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna. Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm  A cikkeimet itt olvashatjátok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.