Belső gyermek
SOHA NE ADD FEL!
Felelősségvállalás és érzelmi leválás
Férfit vagy pasit keresel?
Illúzió
Egy szerelem kezdete

Ki vagyok én valójában?

A tudatosságom bimbózó hajnalán, sokszor feltettem magamnak azt a kérdést: Ki is vagyok én valójában? Aztán erre persze jöttek a fix válaszok, stabil nézőpontok, ami az évek során szépen sorba megdőltek, átalakultak és megváltoztak.

 

  • Nő vagyok? A Földön igen, de hány és hány életemet élem férfiként a párhuzamos valóságaimban? Arról nem is beszélve, hogy nőként van bennem férfihormon, férfi energia, 74000 férfinádi stb. Ettől függetlenül, imádok nőnek lenni, és igyekszem mindent megélni, amit ez a szerep adhat MOST nekem. Azt szoktam kérdezni: Milyen hozzájárulás lehet a női létem a mostani valóságomhoz? Hogy tudom a lehető legteljesebben megélni a nőiességemet? Hisz ez az egész magazin a Női lét tudatos megéléséről szól. 
  • Kincses Anna vagyok? Ez így nem igaz, hisz a születési nevem más, aztán az első házasságomkor felvettem a volt férjem nevét. A válás után újra a születési nevem volt, aztán most a mostani férjem előnevét hordom. Szóval ki tudja még mennyit, és hogy változtatok a neveimen, tehát ez biztos nem vagyok.
  • A szakmám vagyok?  Kozmetikus voltam, aztán virágkötő lettem, majd természetgyógyász, lélekgyógyász, életvezetési tanácsadó, most pedig író. Ha kitanulom a japán nyelvet, akkor majd gésa leszek 😉  Szóval ez is ugrott, ez se fix pont az életben. Lehetek én bárki, akinek mondom magam, vagy azonosulok vele, ha másnap egy ihletett pillanatban valami egészen másba fogok.
  • A testem vagyok? Most jó barátom, de ha kilépek más vadászmezőkre és levetem ezt a „ruhát”, akkor újra csak végtelen lényként kalandozok tovább, mit a világok hódítója.
  • Az örökségem vagyok? Anyám, apám, tanítok barátok, a világ hitrendszer? Nem hinném.
  • A sztorijaim vagyok? Az a múltam. Nem szeretnék a múltamból teremteni.

Ide még sorolhatnám azokat a hitrendszereket, amivé régebben avanzsáltam magam, de minek. Úgy is értitek, mire akarok kilukadni.

 

 

Szerintem ennek fényébe dőreség annyira ragaszkodni azokhoz a nevekhez és formákhoz, amiket választunk, hisz úgy is átalakulunk valami mássá, ha megunjuk aztán tovább lépünk. Most mondhatod, hogy ez egy elszállt gondolkodás, és akkor nem lehet a fizikai síkon teremteni, és anyagba sűríteni. Dehogynem. Van egy olyan mondás, hogy – Isten világgá „korlátozta” magát. Az elköteleződéssel semmi baj, én tudatosan választottam a Földet, és imádok itt „is” lenni. Abszolút nem utasítom el a fizikai síkot, sőt! Tudom, sok tanítás ezt teszi, az anyagi világgal, és a testtel. Szerintem meg fantasztikus dolog, ahogy az információk, rezgések, energiák és a szinkronicitások kavalkádja, egyszer csak anyagba sűrűsödik és manifesztálódik a fizikai síkra. Csodálatos, és ha ezt tudatosan csinálod, érezni fogod a teremtő hatalmadat, erődet és potenciálodat. Ja, hogy félsz tőle? Én is féltem, míg rá nem jöttem, ez adja azt a bizalmat magamba, hogy van választásom, és ha valami nem úgy alakul nem megjavítani akarom, hanem teremteni egy számomra örömtelibbet. Fordítsd meg a dolgot, az Isteni evolúció csúcsa mi vagyunk, hisz a legtávolabbi kivetülései vagyunk a Tudatnak.

 

Miért is akarsz akkor más lenni, mint ami vagy? Ezt Te választottad, és ha már itt vagy tedd meg Önmagadért, hogy a legjobbat hozod ki az életedből. Mit kell tenned, mi kell lenned, hogy önmagad legyél?

 

Igyekszem, nem azonosulok semmivel és senkivel, akkor jön el az az állapot az életemben, hogy szemlélek dolgokat, érzelmi töltet nélkül. Ilyenkor nincs ami beakasszon, és nincs olyan érzelmi dráma, ami nem hagyja a tisztánlátást. Ezt nem azt jelenti, hogy nekem nincsenek érzéseim, de vannak. Imádom megélni dolgokat.

  • Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebbszer azonosulok vele, ahogy jön, úgy megy, hisz az érzelmeim nem én vagyok, gondolataim nem én vagyok. Persze ez nem volt mindig így, sokszor tettem jelentőség telivé a jelentéktelent, hatalmas érzelmi viharokat kavarva magam körül.

Sok odafigyeléssel ez is megváltoztatható, mára más nem választom a drámákat. Sírni, hisztizni viszont néha szeretek, kiadom magamból, jön-megy, aztán ennyivel el is van intézve a dolog. Rengeteg meló van ebben, hogy most már ezt élem, és bizony sokszor nehéz volt elengedni önmagam gátjait. Ezért imádom sokszor azt kérdezni, mi nekem a könnyed? Már nem választom a súlyos, nehéz terheimet elég volt belőlük.

Újra felteszem magamnak a kérdést: Ki vagyok én, és mit tudok önmagamról? Mi az az önismeret, ami meghatároz engem?

 

Pár évvel azelőtt azt mondtam volna, hogy az önismeret egy olyan fix valami, amit ha egyszer megtanul az ember, akkor egész élete során használ, előveszi, mint a nagylexikont, és kinézi belőle, az aktuális válaszokat. Bármi, amihez akkor nyúltam, legfeljebb a személyiségemet jellemezte, de az egyéniségemhez semmi köze nem volt. Hatalmas tévedésben voltam, és az akkori tudásom hamvaiból, mint a főnix transzformáltam át magam, egy egészen más tudatszintre. Ha nem engedem el minden pillanatban, az aktuális tudásomat és önismeretemet, akkor beragadok egy múltbéli valóságba. Választottam inkább a változás. Rengeteg kibontatlan potenciál rejlik még bennem, és bizony meg szeretném élni őket, úgy hogy nem a múltamból teremtek, nem vizualizálok, nem képzelgek, hanem kérdésben vagyok.

 

„Ha hajlandó lennék rendelkezni minden képességemmel és tudásommal, milyen világot lennék képes teremteni? Milyen ajtók vannak nyitva, amin én és a testem átléphetünk és teremthetünk?” Dain Heer

 

Több tudatos tanítás és Tanító ébresztett rá, a tapasztalásimmal vegyítve, hogy ki vagyok valójában. Egy meghatározhatatlan, végtelen tudat, aki most a földön játszik, miközben éli a párhuzamos életeit, alternatív valóságait is egyszerre, más bolygókon, más alternatív valóságokban. És amit ismerek önmagamról az nem más mint az, hogy létezem, a többi jön megy és áramlik.

 

Kincses Anna

 

 

 

 

Ha úgy érzitek tetszett a cikk, és még többet szeretnétek olvasni tőlünk, akkor a facebook oldal kedvelés gombjára kattintva, beállíthatjátok, a követésünket. Mégpedig úgy, hogy a „megjelenés elsőként” gombra kattintotok rá. Ha tetszett osszátok meg a cikket, és köszönjük a hozzájárulásotokat a Kicsi Budoár Magazin népszerűsítéséhez.

 

 

 

 

 

 

 

Comments are closed.