Kincsek

Rám kacsint az öreg idő
Lágy, édeskés pillanata
Mosolyt csal arcomra,
mintha varázspálca volna.
Egy rövid kedves szó,
egy magasan vitorlázó madárka,
Magával ragad az apró
kavicsokba szőtt emlékek hatása.
Nem értesz? Nézz körül!
Körötted megannyi csoda
Pókok hálójába szőtt
gyöngyharmatok sora.
Porszemekből épült kristálypalota
Vízsodorta kövek bársonyos kacaja
Festővászonra illő mosolygó hegyoldal,
kucsmaként tornyosuló, zúgó felhőmoraj.
Levélágyon pihenő szivárványosan
csillogó vízcsepp…
Kincsek! Kincsek! Kincsek!
Te magad vagy, ki által a kis kavicsból kincs lesz!
Ha olykor ez számodra kevésnek,
kicsinek tűnne, ne keseredje el!
Nézz rá szeretetnagyítóddal!
S máris gazdag leszel.

 

Vígh Lilla

Író

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.