Sas, mint erőállat
A gyönyör alanyi jogon mindenkinek jár!
Bántalmazó párkapcsolatok
Miért van ennyi, magányos “Erős” Nő?
Osho Zen Tarot – Tükör kirakás
Mi is az álom valójában?

Küzdelem a továbbtanulással

Tanulj tovább, vagy nem lesz belőled semmi! Azt hiszem ezt a mondatot már mindenki hallotta. Van is benne igazság! Manapság, ha nincs egy jó szakmád, amiben profi vagy és elismernek, akkor nem sok sikerélményed lesz, a fizetésről nem is beszélve, ami nem egy utolsó szempont, elvégre pénzből élünk.

A fiam most 16 éves. Az általános iskola hatodik osztályáig tanult Magyarországon, ezután Németországban folytatta a tanulmányait. Már elkezdődött a tizedik osztályos tanév, mikor úgy döntött, hogy haza szeretne jönni Magyarországra.

Szeptember közepén haza is hoztam a fiamat és ezzel a lendülettel elkezdtünk Gimnáziumokat és Szakközépiskolákat keresni.

 

Mivel a tanév már elkezdődött, így a kiválasztott iskolák igazgatóit kellett felkeresnem. Természetesen a lakóhelyünkhöz közeli iskolákkal kezdtük először a kapcsolatfelvételt. Mivel a fiam nagyon jól beszéli a német nyelvet és angolt is első osztályos kora óta tanult, gondoltam első körben a Kétnyelvű gimnáziumokat keresem fel. Azt tudtam, hogy a kilencedik osztályt itthon elölről kell kezdenie, mivel a németországi iskola tanterve nagymértékben eltér az itthonitól, de ezzel nem is volt baj. Egy év ide vagy oda, nem számít, csak tanulhasson!

Az első kétnyelvű gimnázium válasza az volt, hogy inkább egy sima gimnáziumba jelentkezzünk, mert a fiam az idegen nyelvet nem a magyar iskolarendszerben tanulta. Tényleg nem, csak közel négy éve él német anyanyelvű emberek között, és német nyelven tanul minden tantárgyat. Ez nyilvánvalóan nem tett jó a nyelvtudásának.  🙂 

A következő kétnyelvű gimnázium már nyitottabb volt a megkeresésre. Kérték, hogy a fiam bizonyítványait küldjem el, és miután megnézték, válaszolnak. Kaptam is választ még aznap. Sajnos innen is elutasítás érkezett. Mint utóbb kiderült, sikerült az egyik elit gimnáziumot kiszúrnom a gyereknek, ahova aztán csak egy-két négyes osztályzat fér bele, a többinek ötösnek kell lennie, vagy nem vesznek fel.

Semmi probléma, gondoltam, akkor megpróbáljuk mégiscsak az általános tantervű gimnáziumokat. Öt gimnázium igazgatójával beszéltem telefonon, ahogy meghallották, hogy a fiam Németországból jön, egyből telített lett a létszám és sajnos nem fér be még egy fő! Próbáltam javasolni, hogy legalább a bizonyítványait nézzék meg, de nem voltak hajlandóak rá.

A legizgalmasabb a hatodik gimnázium volt, ahová szintén telefonáltam, de nem tudott a portás illetékes személyhez kapcsolni, nem vették fel a telefont. Semmi gond, próbálom kicsit később. Egy óra múlva visszahívtam a gimnáziumot, ahol hosszas várakozás után a portás bácsi közölte velem, hogy az igazgatónő üzeni, hogy e-mail írjak, mert nem ér rá velem beszélni.

Bár a többi igazgatónak volt öt perce rám, én mégsem feltételeztem semmi rosszindulatot, vagy érdektelenséget. Megírtam az e-mail-t, és vártam négy napon keresztül, de nem jött válasz.

 

Már a törölt üzenetek és a Spam mappát is átnéztem, hátha véletlenül kitöröltem, vagy a Spam mappában landolt valamilyen okból az iskola válasza, de nem találtam semmit. Majd az ötödik napon ismét telefonáltam, megint felvette portás bácsi a telefont, mondom a problémámat és ő kapcsolja az igazgatónőt. Megint tartottam a telefont és vártam, hosszú percekig, mire ismét a portás bácsi beszélt a vonal végén.

  • Halló! Itt van még? – kérdezte.
  • Igen, itt vagyok! – válaszoltam.
  • Az igazgatónő azt üzeni, hogy elment a válasz, ott van az, a leveleim között, csak keresem!

Itt öntötte el a vörös köd az agyamat!

  • Nézze uram! Átnéztem az e-mail fiókomat, ellenőriztem, de nem jött válasz. Ha jött volna, akkor nem telefonálok! Tudomásom szerint a hivatalos megkeresésre az iskolának válaszolnia kell!
  • Én csak egy portás vagyok! – hangzott a válasz. Azt üzente önnek az igazgatónő, hogy csak keresse a levelet, mert ott van!

Ebből a reakcióból arra következtettem, hogy az igazgatónő totál hülyének néz, és azt feltételezi rólam, hogy az e-mail fiókomat se tudom kezelni. Így még egyszer kihangsúlyoztam, hogy ellenőriztem, de nem jött válasz!

 

  • Őszinte részvétem, hogy egy ilyen lekezelő, és egoista embernek dolgozik! – mondtam a portásnak.
  • Nem tudok segíteni, az igazgatónő csak ennyit mondott!  majd letette a telefont.
Azt hiszem a döbbenet még jó pár órán keresztül ott ült az arcomon. Fel nem foghatom, hogy egy ilyen ember, hogy lehet iskolaigazgató. Egyáltalán hogy engedik gyerekek közelébe? Nemhogy segíteni próbált volna, vagy tájékoztatott volna, hogy mi a visszautasítás oka, neeeeem, még csak szóba sem állt velem, elvégre én csak egy szülő vagyok, aki iskolát keres a gyerekének! Kit érdekel!

 

Mire mindezeket lezongoráztam, már eltelt két hét, de iskola még nem volt a fiamnak. Egy részből örültem neki, elvégre elég nagy váltás újra itthon lenni, otthagyni az édesapját, a barátokat, jót tett neki ez a kis nyugalom. Ugyanakkor már kezdtem elkeseredni, hogy mi lesz, ha sehová nem veszik fel csak azért, mert külföldön tanult pár évet?!

Elolvastam a Közoktatási törvényt, felkerestem az Oktatási Jogok Biztosának a weboldalát, esettanulmányokat, panaszokat olvastam, és a rájuk érkezett válaszokat, hátha találok valami hasznos információt. Pokoli lassan telt a hétvége, a nyomás meg csak nőtt bennem, hogy megoldjam végre ezt a helyzetet.

Hétfő reggel fél kilenckor ismét telefonáltam. Az Eötvös Lóránd Szakgimnáziumot kerestem fel. A portás kapcsolta a titkárságot, a titkárság pedig az igazgatónőt. Elmondtam az igazgatónőnek a problémámat, hogy a fiam, bár már nem tanköteles a jelenlegi jogszabályok szerint, mégis szeretne tovább tanulni, de eddig csak negatív válaszokat kaptunk.

És végre megtört a jég! Az igazgatónő nem ijedt meg attól, hogy külföldön tanult a fiam. Egyből egyeztettünk egy időpontot és javasolt is egy most indult osztályt, ahol még nyelvi előkészítő is van.

Megérkeztünk az iskolába, vittük magunkkal a bizonyítványokat. Megnézték, lemásolták, és érdekes módon, ebben a szakgimnáziumban tudták, hogy mit hogy kell intézni külföldi tanulmányok esetén. Tudták, hogy rendezzük a fiam tanulói jogviszonyát, mindent!

Olyan gördülékenyen ment az ügyintézés, hogy másnap már mehetett is a fiam iskolába.

 

Végre hátra dőlhettem és kifújhattam magam! Megvan az iskola, olyan szakra vették fel a gyereket, ami érdekli és még a nyelvvizsgával sem lesz gond.

Ettől függetlenül elkeserítő, ahogy az iskolák vezetői hozzáálltak a helyzetünkhöz. Számomra felfoghatatlan, hogy ha valami kicsit összetettebb ügyintézést kíván, akkor inkább elutasítják, minthogy foglalkozzanak vele. Érdektelenség, tiszteletlenség, sajnos ezt tapasztaltam a legtöbb helyen.

 

De mindig vannak olyan vérbeli pedagógusok, akik visszaadják a hitemet! Ezúton is szeretném megköszönni az Eötvös Lóránd Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatónőjének, Szentgyörgyiné Gyöngyösi Évának a segítőkészségét, a hozzáértését, és hogy lehetőséget biztosított a fiamnak tanulmányai folytatására.

 

Holics-Mester Marianna

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*