Leszbikus szerelem

Kedves Anna és Emese, nagyon köszönjük, hogy elfogadtátok a Kicsi Budoár Női Magazin felkérését erre az interjúra. A Kaposvári Egyetem Művészeti Karára jártok, Anna festő, Emese grafikus. Külön öröm számunkra, hogy ilyen őszinte nyíltsággal felvállaljátok Önmagatokat, nem csak a magazin részére, hanem az egész életeteket beleérve. Kérlek, meséljétek el milyen út vezetett idáig.

 

Mikor érzékeltétek, hogy a saját nemetekhez vonzódtok? Anna?

Amikor rádöbbentem arra, hogy „más” vagyok, talán még általános iskola alsó tagozatában történt. A fiuk inkább csak haverok, barátok voltak, a lányokkal nem is igen kommunikáltam, mert féltem tőlük. Volt egy lány aki tetszett, és nem értettem magam, mert volt egy fiú is aki tetszett. Mivel a társadalom azt sulykolta belém, hogy egy lánynak csak fiú lehet a párja, ezért nagyom ambivalens érzések dúltak bennem. Ahogy idősebb lettem ez az érzés szépen lassan letisztult, és nyolcadikos koromban, már jártam az első barátnőmmel.

 

Emese?

Nálam érdekesebb a sztori annyiban, hogy egészen az egyetemi évekig, míg meg nem ismertem Annát, addig, heteroszexuálisként éltem a világomat. Azt gondolom, ha netán szétmegyünk, valószínű akkor is heteroszexuálisként folytatom az életem.

 

Én Anna lényébe vagyok szerelmes, és nem a nemébe.

 

Milyen út vezetett a leszbikusságotok felvállalásához? Emese?

Úgy ismerkedtünk meg, hogy Anna iránt érdeklődött az egyik lány évfolyamtársam, és kezdte a mi társaságunkba bevonni. Ahogy egyre többet beszélgettünk, találkoztunk, eljártunk szórakozni, egyszer csak magától kialakult a párkapcsolat. Elkezdtünk randizni, és utána már „hivatalosan” is felvállaltuk a szerelmünket.

 
Szeretem ahogy bánik velem, mindent megkapok ebben a párkapcsolatban, ami boldoggá tesz. A szerelem nem attól függ, hogy milyen neműek vagyunk, ha jön és fel merjük vállalni a másságával együtt akkor megélhető a boldogság.

 

Anna?

Gyerekkorom óta azt tanították nekem, hogy ne hazudozzak, ha viszont van titkom azt tartsam meg magamnak, ha nem akarom elmondani senkinek. Nagyon nagy nyomás nehezedett rám, hogy mindenki előtt titkoltam, a nemi hovatartozásomat, és amikor végre elmondtam otthon, már nem érdekelt, hogy ki tudja, és mi a véleménye rólam. Egy hatalmas teher esett le a vállamról, utána már úgy éltem az életemet, hogy ilyen vagyok és kész.

Leszbikus szerelem

A szüleitek, hogy élték ezt meg? Anna?

14 éves voltam és soha nem fogom elfelejteni azt a beszélgetést. Anya, gyúrta otthon a tésztát, és én leültem hozzá. Kicsit beszélgettünk, aztán belevágtam és megkérdeztem Tőle, hogy – mit csinálna akkor, ha én a lányokhoz vonzódnék, és nem a fiukhoz? Anya abbahagyta a tésztagyúrást, rátámaszkodott az asztalra, és azt válaszolta, hogy őt ez nem érdekli, mert engem úgy szeret és úgy fogad el, ahogy vagyok, és ezt Ő már amúgy is sejtette. Nagyon kellemes csalódás volt, hogy anya ilyen elfogadó.

 

Emese?

Nekem nagyon nehéz volt elmondani ezt a kapcsolatot, mert az én szüleim, nem preferálják az ilyen jellegű dolgokat. Viszont van két nővérem, és azt tudtam, hogy Ők jól fogják kezelni az új élethelyzetemet. Taktikus voltam, mert felépítettem, hogy mondom el, milyen egymást követő lépésekkel a velem történteket. Elmondtam a két nővéremnek, a két nővérem segített elmondani anyumnak, anyum segített elmondani apumnak, és végül az egész család beadagolta a nagymamámnak. Amikor már mindenki tudta, volt egy jó hónap amíg lezajlott bennük, hogy a barátok, ismerősök hogy fogják fogadni a párkapcsolatomat. De hála istennek semmilyen rossz visszajelzést nem kaptunk, ezért nagyon szerencsésnek tartom magam, és a párkapcsolatomat is.

Leszbikus szerelem2

A világ, hogy viszonyult hozzátok? Emese?

Az egyetem ahova járunk, és a kollégium ahol lakunk egy kisebb közösség, ott abszolút mindenki tisztában van azzal, hogy mi párkapcsolatban vagyunk. Mint művész közeg, viszonylag nyitottabbak az emberek, megértőbbek és elfogadóbbak. Mi onnan nagyon sok támogatást kaptunk, illetve kapunk a mai napig. Sok a pozitív töltet, és szimpatikus párnak tartanak bennünket. Engem személy szerint kevés atrocitás ért, és mivel Anna ha bármi ilyen történik humorosan fogja fel, ez bennem is feloldja a feszültséget. Csak egy ember van a közegünkben, aki sértő szexista kijelentéseivel, sokkal többet enged meg magának, nem csak velünk szemben, hanem mindenkivel. Ez mind a kettőnket kicsit bántja, de igyekszünk túllépni rajta.

 

Anna?

Tini koromban, nagyon sok beszólást kaptam, például a hangom miatt, ami nagyon mély. De én mindig is többre tartottam annál magamat, hogy arra a szintre lesüllyedjek, hogy neki álljak veszekedni velük. Ez nem engem minősít, hanem őket. Nagyon rosszul estek, de soha nem mondtam el senkinek, mert lerendeztem magamban. Most ha ilyen van, Emesével megbeszéljük. A barátaim az elején mindig azt hitték, mikor elmondtam hogy leszbikus vagyok, hogy viccelek, és kinevettek. De van egy komoly nézésem, és amikor ezzel rájuk néztem megértették, hogy igazat mondok. Persze utána röhögtünk tovább, és közölték, hogy ez őket nem zavarja, és úgy szeretnek, ahogy vagyok. Mindig olyan barátaim voltak, akik jobban harcoltak az én jogaimért, mint én saját magam. Ők mindig megvédtek, kiálltak mellettem, ha valamilyen atrocitás ért az életben. Ez nagyon jól esett. Az se okoz problémát számomra, ha poénkodunk a leszbikusságommal, van egy egészséges öniróniám és szeretem a humort. Az egyetemen viszont van valaki, aki nem ismeri a határokat, hogy eddig a vicc és ne tovább, de ezt már Emese megemlítette.  Én nem veszem fel annyira, az viszont jobban bánt, hogy Emesének fáj. Szeretem, boldog vagyok vele, és jobban féltem, mint magamat. Nem tartom magam, se többre, se kevesebbre másnál.

 
Az, hogy én leszbikus vagyok az nem bántásból, vagy hencegésből van, hanem azért mert ilyen vagyok. Aki akar az megismer, és aki nem, az nem. Teljes elfogadással vagyok már magam iránt.

Leszbikus szerelem1

 

Hogy van nálatok a nemi szerep? Emese?

Igazából nincs. Nincs köztünk olyan, hogy valamelyikünk a „férfi”, és a másikunk a nő. Itt két nő szereti egymást. Egy külső szemlélődő hiheti azt, hogy Anna karaktere miatt Ő vállalja fel a férfi szerepet a párkapcsolatunkban, de ez nem így van. Egyszer egyikünk a dominánsabb, máskor a másikunk.

 

Mit üzentek a Kicsi Budoár Női Magazin olvasóinak? Emese?

Én a nyitottságra buzdítanám az embereket, hogy néha bizonyos szabályokat, vagy megszokott formulákat el kell hagyni ahhoz, hogy jobb, élménygazdagabb, szebb és izgalmasabb életünk legyen. Mert a régi nem mindig jó, és mindig lehet választani egy újat.

 

Anna?

Azt hogy, mindig önmagunkat kell adnunk, és másban is azt kell észrevennünk, hogy Ő milyen valójában, és nem olyanná alakítani, amivé mi akarjuk. A család, a barátok, a kutyánk a macskánk mellett önmagunk lehetünk, de lépjünk ki a komfortzónánkból és tágítsuk ezt az önfelvállalást. Így nyitottabb az élet, és mi magunk is.

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars testkezelő

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens, Access Bars testkezelő Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.