„Majd holnap megteszem” – vagy nem….

Gyakran nézem a metrón ülő embereket. Különbözőek. Szomorúak, vidámak, idősek, fiatalok, férfiak, nők. Nézem a lányt, aki jókedvűen nevetgél a barátnőjével. Néha, csak egy pillanatra, amikor a másik nem figyel rá, elkomorodik az arca. Aztán hazaérve, belépve otthona magányába hirtelen leesik az álarc. Azaz álarc, amit a világnak mutatott. Amivel próbálta eltakarni azt, hogy ő is gyenge, bár erősnek mutatja magát, hogy neki is van szomorúság a szívében, bár a nevetése csilingelő, hogy ő is fél, bár úgy tűnik, szembeszállna az egész világgal. Otthon leesik az álarc, és ismét önmaga lesz. Egy ember, aki közel sem tökéletes. És ezt maga is tudja.

 

Nézd meg te is az embereket. Nézz az arcukon lévő álarc mögé. Meg fogsz lepődni. Mert látni fogod, hogy épp olyanok, mint Te. Ők is éppen attól félnek, hogy milyen lesz a véleményed róluk. Hogy nem fognak megfelelni. Látni fogod, hogy sokszor a visszautasító, közömbös, agresszív, kioktató viselkedés mögött saját gyengeségük, önbizalomhiányuk, félelmeik állnak. Mert mindenki fél valamitől.

Hogyan tudunk túljutni a félelmeinken? Én felteszem magamnak a kérdést, mi a legrosszabb, ami történhet velem. És ilyenkor mindig ráébredek, hogy a legrosszabbig még számtalan lehetőségem van. A Sors pedig mindig úgy intézi, ahogy nekünk a legjobb.

 

Nem lehet elkerülni, amit a Sors megtörténtté akar tenni. Hiába félsz, hiába találsz mindenféle kifogást, a “Rendező” úgy fogja alakítani az életedet, hogy ott legyél, ahol lenned kell, találkozz azzal, akivel találkoznod kell. Pontosan akkor, amikor itt van az ideje. Egy nappal sem korábban, vagy későbben. Gondolkozz nyugodtan, hogyan kerüld ki az eseményeket. Nem fog menni. Persze lehet, hogy nem tudatosan teszed ezt, egyszerűen a tudatalattid nem akar szembenézni számos dologgal, fájdalommal. Nem fogsz szeretni érte, tudom, de a rossz hírem az, hogy szembe kell nézned vele. Esetleg elromlik az autód, mikor éppen sietsz valahová. Vagy lekésed a vonatot, amivel utazni szeretnél. Megbetegszel egy fontos találkozó előtt. Leöntöd magad kávéval, mert később kell odaérned valahová. Ezernyi apró jelet küldhet az Univerzum. És lehet, hogy először nem érted majd, mérges leszel, dühöngeni fogsz. Aztán egyszer csak rádöbbensz: minden pillanat meg volt tervezve. Mint egy színdarabban. A történet mindig ugyanaz, esetleg néha egy kicsit lehet improvizálni.

 

Apró csodák történnek. Nap mint nap. Este majd ülj le egy percre, és gondold át a történteket. Mert jelentősége van minden pillanatnak. Mégis legtöbben életünk egy részét félelemben, aggódásban töltjük. Félünk a holnaptól, a munkanélküliségtől, a magánytól, félünk attól, hogy szeretteinket baj éri. Vannak, akik a boldogságtól félnek. Mert már megszokták a boldogtalanságot. Ha olyasmi történik, ami számukra jó lehet, rögtön menekülésbe kezdenek. Mert nem csak a rossz dolgoktól, a jó dolgoktól is lehet félni. Sőt, néha azoktól csak igazán.

 

Mielőtt ismét elrohannál, amikor a Sors a kezét nyújtja Neked, állj meg egy pillanatra. Néha érdemes megállni, és körül nézni. Néha a sors mindent megtesz, hogy segítsen neked. De csak akkor, ha hajlandó vagy észrevenni. Vagy ha észre is veszed: azt mondod, majd holnap megteszem, majd holnap elmegyek valahová, majd holnap felhívok valakit.

Mindig a holnapra vársz, ami nem biztos, hogy eljön. És te elszaladtál a jelen pillanata mellett, elmentél sok szépség és sok emberi kapcsolat mellett a nem létező holnapért.

 

  • Miért gondolkodsz arról oly sokat, amiről fogalmad sincs?
  • Honnan tudod, hogy milyen leszel te holnap?
  • Ugyanazok lesznek-e az érzéseid, a vágyaid, ugyanaz fog-e eltölteni örömmel vagy szomorúsággal?
  • Megfigyelted már? Mindig azt odázzuk el, amitől félünk, ami ma sem sikerül, amihez kevés az önbizalmunk, amiben magunk sem hiszünk.

Azt mondod: majd holnap. Aztán eljött a holnap, ma lett belőle, s te ugyanott állsz, ugyanolyan tétován, ugyanazokkal a dolgokkal bíbelődve, s lassan kicsúszik a kezedből az élet.

Ha nem ma kezdesz el pontos lenni, holnap sem leszel az. Ha ma nem kezded el a megbocsátást önmagadnak, holnap sem fogod. Ha ma nem jársz nyitott szemmel, holnap sem fogsz. Ha ma nem mondod ki azokat a szavakat, melyeket érzéseid szerint ki kellene mondani, holnap sem fogod. Ha ma nem mersz ölelni tiszta szívvel, holnap sem fogsz. S így van ez mindennel. Amit ma elodázol, azzal holnap ugyanazt teszed.

Ezért, ha boldog szeretnél lenni, kövesd a Lelkedet. Még akkor is, ha a következő lépés jeges félelemmel tölt el. A legtöbb ember nem követi a lelkét, mert az életből csak azokat a dolgokat látja meg, amelyek a felszínen történnek. Az igazán fontos dolgok lenn, a lélek mélyén vannak. Ha le tudsz ereszkedni ide a mélybe, meg fogod látni a saját valóságodat.

Mit veszíthetsz?

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm

Cikkeim

Lukács Tünde

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.