Majomkodás tanmese

Hangos zsivajra ébredtem, úgy éreztem szétesik a fejem. A nap tűzött, és én ezt az érzést nem nagyon tudtam hova tenni, hisz ha bent fekszem az ágyamba, a hűvös a szobába, akkor, hogy lehet ennyire meleg. Lassan, nagyon lassan nyitottam ki a szemem és azt hittem, hogy rögtön szörnyethalok a sokktól, amit láttam. Egy ketrecbe zárva találtam magam, és a ricsaj, az engem bámuló emberek hada volt. Körülvettek, mutogattak, fényképeztek, kiabáltak, hangoskodtak és folyamatosan kopogtatták az üveget, melynek belseje jómagamat rejtette. Engem, egy embert!!! Ez nem lehet igaz, sikítottam magamban és közben száguldoztak a gondolataim. Mi történt velem tegnap óta. Elvoltam valahol a haverokkal és annyira berúgtunk, hogy idehurcoltak és viccből bedugtak ebbe az izébe? Egyáltalán hol vagyok? Állatkertben, vagy valami kiállításon?

 

Ennek utána kell néznem és minél előbb ki kell innen szabadulnom, hogy megszűnjön a rémálom gondoltam, és feltápászkodtam a földről. Vagyis tápászkodtam volna, ha épp nem imbolygok egy hatalmas tenyéren a lábam helyett. Lenéztem a testemre, és egy hosszú vörös szőrrel borított két lábon járó orangutánt láttam magam helyett. Engem megevett egy majom?????? Most már nem csak magamban sikítottam, hanem elbődültem és üvöltöttem, ami a csövön kifért. A bőgésre, felfigyelt az tömeg is, és hangosan éljenezték az előadásomat. Gyűlöltem Őket! Kinevetnek, fotóznak a legnagyobb nyomoromban, mikor épp arra ébredek, hogy majommá alakultam és lehet, hogy az egész életemet egy csöpp ketrecben, és egy kicsi kifutóban fogom leélni.

 

Tennem kell valamit, el kell mondanom a gondozóknak, hogy itt valami tévedés történt, én nem is vagyok erdei ember, hanem homo sapiens, csak épp nem szalonképes. Vigyenek gyorsan kórházba, műtsenek meg, nyúzzanak meg, vagy vegyék ki az agyamat és dobják el, hogy ne emlékezzek emberi mivoltomra. Ezen gondolatokat szavakká szerettem volna formálni, de csak makogás, bőgés hagyta el a torkomat. Hu vazeg, ez már nagyon gáz, fogtam a kócos fejem és elkezdtem vakargatni. Darvin könnyes szemmel nézte volna, milyen kis ügyes vagyok.

Kezdtem összeomlani, hogy bebörtönöztem magam egy makogó, hosszú szőrű rőt vörös, négykezű, orangután testbe. Így aztán senki nem hisz nekem, és senkinek nem tudom bebizonyítani, hogy kis is vagyok valójában! És tényleg? Ki is vagyok valójában, emberi elmével és majom testtel? Milyen hibriddé teremtettem magam? És miért akartam, hogy így legyen? Legyél már tudatos Lajos! – mondogattam magamban, és csak úgy ösztönösen magamba tömtem három banánt. Ember mit csinálsz? Vagyis mittudoménki mit csinálsz? – rémültem meg, hisz már kezdtem orangutánként viselkedni.

 

Hirtelen felcsillant a remény. Ha én még mindig emberként gondolok magamra, akkor, ha az vagyok, amit gondolok, tök mindegy milyen a külsőm, belül ember vagyok most is. Ezen eszmefuttatásom erőt adott, hogy ne őrüljek meg, és hogy keményen belecsípjek magamba, hátha álmodok. De sajnos nem nyert, még mindig majomkodtam magammal, és a rajtam röhögő emberekkel, akik látták, milyen lelkesen csipkedem a hátsóm. Na, majd adok nektek, ha kikerülök innen, fenyegettem meg Őket morogva, bár nem sok sikerrel.

 

Próbálkoztam ezzel, azzal, de aztán elfáradtam, és lefeküdtem az árnyékba. Magamra húztam egy dobozt, amit a gondozok tettek ki, hogy játsszak vele. Ezen megint felhúztam magam, de aztán jobbnak láttam elbújni és kizárni a külvilágot. Eszembe jutott egy emlék, még kicsi voltam és a szüleim elhoztak az állatkertbe. Pironkodva jutott eszembe, ahogy én is ott kiabálok és verem a tenyeremmel az üvegfalat, és várom, hogy a bent üldögélő orangutánoktól kicsikarok valami produkciót. Elmorzsoltam egy könnycseppet, és érzetem a sós ízét, ahogy a csücsöri ajkamhoz ért. Tudtam, hogy senki nem fog segíteni. Tudtam, hogy vége a régi életemnek, és el kell fogadnom a mostanit, ha nem akarok bedilizni. Tudtam, hogy a legjobbat kell kihoznom ebből a helyzetből is, és mint mindig, ahogy tettem életem során. De most pihennem kell, gondoltam és belezuhantam önmagamba.

Egy hatalmas csattanásra ébredtem, és lent találtam magam a földön. Kirepültem a hinta ágyból, ami orangutánok ketrec előtt a fekhelyemül szolgált. Feltérdeltem és a kezemet rátettem az ketrecre Láttam, hogy ember lettem újra, de nem ugyanaz az ember. Kicserélődtem a húsz perces szendergésem alatt. Csak néztem be, ahogy ott ülnek, és közömbösen néznek kifelé.

 

Aztán az egyik majom megindult felém. Amikor az ketrechez ért, rám nézett azokkal a pici értelmes szemeivel, és tudtam, hogy tudja. A kezünk összeért, és leomlottak a falak…

Nőiség és Párkapcsolati konzulens

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm 

A cikkeimet itt olvashatjátok

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna. Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm  A cikkeimet itt olvashatjátok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.