Megcsaltak, hazudtak, átvertek!

 

Elég nagy csalódáson mentem keresztül az utóbbi hónapokban, még a családomnak sem beszéltem igazán ki magam, mivel külföldön élek a gyermekeimmel, 2000 km-re az összes rokonomtól, és nem akartam őket ezzel felzaklatni.

 

Most jutottam el arra a pontra, hogy beszéljek róla. Ez kissé olyan:

  • NEM MONDHATOM EL SENKINEK, ELMONDOM HÁT MINDENKINEK.

 

Egyedülálló anya lettem két kislányommal. Megcsaltak hazudtak, átvertek.

Az első hónap nagyon nehéz volt, talán a poklok poklát éltem meg. Tartanom kellett magam a lányaim miatt, a rokonok miatt. Úgy gondoltam, nem mutathatom ki azt, hogy mennyire fáj, ez amolyan női büszkeség. Nem sírtam, mosolyogtam, de a mosolyom mögé nem látott senki. A mosoly mögött a lelkem zokogott, életemben először éreztem, hogy közömbös embert játszani nagyon nehéz. Tudom, nem egyedül vagyok így ezzel, nap, mint nap szembesülök azzal a ténnyel, hogy tönkremennek kapcsolatok, akik egykor imádták, szerették egymást, egyik napról a másikra válnak idegenné, gyerekek maradnak csonka családokban. Hibáztathatjuk ezért a nagy magyar valóságot, hogy csak hajszoljuk a pénzt, nincs időnk egymásra, nincs időnk a családunkra, de ne tegyük!

 

A nagy igazság az, hogy mi emberek nagyon könnyen feladjuk, menekülünk a problémák elől! Ha valami tönkre megy, nem akarjuk megjavítani, hanem egyből egy új után nézünk.

 

Igen, megcsaltak, és igen, nagyon nehéz felfogni és elfogadni azt a tényt, hogy nem kellek, hogy valaki más kell. Pedig én mindent megtettem!

  • Helytálltam a külföldi létben,
  • neveltem a lányaimat, mellette
  • nem keveset dolgoztam,
  • mindig tiszta lakás, tiszta ruha, meleg étel várta itthon.
 
A szabad hétvégéimet azzal töltöttem, hogy minél finomabb ételeket varázsoljak az asztalra, hogy otthonossá, széppé, kedvessé tegyem a lakásunkat. Mindenre figyeltem, csak önmagamra nem!

Nem vettem észre, hogy kócosan, szakadt melegítőben futok ki a plázába, mert folyamatosan csak arra koncentráltam, hogy minél gyorsabban megforduljak és csinálhassam tovább a dolgomat. Elmaradtak a sminkelések, már nem öltözködtem csinosan, NEM FIGYELTEM ODA MAGAMRA! Este persze hulla fáradtan rogytam az ágyba, és örültem, hogy a párnára tehettem a fejem, és már aludtam is.

  • Mivel saját magamnak sem akartam tetszeni, hogy is várhattam volna el, hogy valaki másnak tetszek?

Hónapokig gyűlölettel éltem a lelkemben, hisz megaláztak, elhagytak, nem tudtam hogyan tovább, semminek éreztem magamat. De jött egy pillanat, amikor tükörbe néztem, és rájöttem, hogy semmi nem olyan rossz és lehetetlen, mint amilyennek látszik. Mert a problémák orvosolhatóak, csak nem szabad elhagyni magunkat. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, előszedtem a sminkcuccaim, aminek a felét rögtön ki is dobtam, hiszen, vagy egy éve nem láttuk egymást. Felvettem egy csinos ruhát és tükörbe néztem.

 
Újra az a nő állt előttem, aki azelőtt voltam, mikor még volt időm magamra, amikor még megbeszéltem magammal a dolgokat, és láss csodát én, aki csak titokban éjjelente mert sírni, aki úgy érezte, már nem kell senkinek, aki nem látta magát szépnek, újra csillogott.

 

A mosolyom újra kezdett az igazi mosollyá válni, újra élni kezdtem, újra szeretni önmagamat! Azt mondják, mindenkinek „meg van írva a sorsa”, és semmi nem történik ok nélkül. Talán az én sorsomban ez volt megírva, így figyelmeztetett a „sors”:

  • Helló kislány! Megállni, pihenj meg! Figyelj oda magadra!

Mi emberek hajlamosak vagyunk mindenért mást okolni, mikor sérülünk, és ez valamilyen szinten normális, ez egyfajta gyászidőszak. Ilyenkor nehéz, de higgyétek el, fel lehet állni belőle, én már csak tudom!

 Mára újra kiegyensúlyozott nő lettem, aki igenis szép nőnek látja magát!  Újra van kedvem élni, nem csak létezni, már nem koholt tünetekkel címkézem fel a bajt, hanem odaállok és megoldom.

Mindenre képes az ember, ha igazán akarja!

Az első lépés a legnehezebb mindig, de higgyétek el nekem, megéri! Igen, elhagytak, megcsaltak, ezeket a szavakat nagyon nehéz kimondani, de már nem bánom, hogy ekkora pofont kaptam az élettől, mert erősebb lettem, mint valaha!

Mindig is volt és lesz, akit éppen elhagynak, megcsalnak, nem szeretnek, de neked hinned kell abban, hogy egyszer mindenki megtalálja azt az embert, akit tényleg neki szánt a „sors”.

 

De ne kapkodj érte, ne akard önző módon! Sokan esnek abba a hibába, hogy egyik kapcsolatból menekülnek gyorsan egy másikba. Nem kell, nem is szabad!  Igenis légy bánatos, zokogj, törj poharakat, tombolj, ezzel enyhül a fájdalom. Aztán hagyj időt magadnak, hagyj időt arra, hogy a sebek – ha nem is gyógyultak be teljesen – de hegesedjenek. Ne akarj mindenáron valakit magad mellé!  A szomorú, megtört ember máshogy gondolkozik, máshogy lát. Végig kell, menj ezen az időszakon! Adj időt magadnak, élvezd ki az egyedüllétet!

Milyen jó már úgy megvenni egy drága ruhát, hogy nem kell, beszámolj róla! Nem vágják a fejedhez:

  • Ezt most miért is vetted meg, hisz úgysem veszed fel!

És akkor mi van, ha nem veszed fel? Amikor megvetted, abban a pillanatban boldog voltál, a legboldogabb!

Járj nyitott szemmel a világban, és ha majd újra megtalálod önmagad, mikor már nem olvasod el százszor a régi üzeneteit, mikor már nevetsz, hogy milyen kicsinyes dolgokon vesztetek össze, na, akkor keresd meg azt az embert, aki mellett lehorgonyozhatsz.

 Mindenkinek kell egy társ, aki szereti, átöleli és biztatja, de nem minden áron. Én inkább vagyok egyedül, – divatosan mondva: szingli – minthogy újra egy olyan emberrel éljek, aki mellett ugyanúgy egyedül érzem magam. Én nem valakit keresek, hanem ŐT keresem! Aki mellett igazán Én „én” lehetek.

És ki vagyok én? Egy nő, akit becsaptak, akit megcsaltak, akinek hazudtak, aki éjjeleken át magában zokogott. De olyan nő vagyok, aki bár elesik, mindig feláll! Egy nő, aki újra hiszi, hogy érdemes végigcsinálni!

Anya vagyok, egy büszke anya, két gyönyörű és okos kislány édesanyja. Egy nő, aki megtört ugyan, de most annál erősebb! Egy nő vagyok, aki eléri az álmait, még akkor is, ha mások azt mondják lehetetlen! Hiszek magamban, hiszek az érzéseimben, újra az vagyok, akinek születtem: Önmagam.

Van, hogy csak egy pillanatot kapsz, ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért? Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan összeáll a kép. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy, amikor már majdnem feladtad az álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz! Hogy ne érd be kevesebbel!

Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat, és várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is, ami örökké tart!

 

Mester Mónika

4 thoughts on “Megcsaltak, hazudtak, átvertek!

  • 2017-06-28 at 20:29
    Permalink

    Önmagunk ellen harcolni a legnehezebb küzdelem, de önmagunk legyőzni a legdicsőbb győzelem!

    Reply
    • 2017-06-29 at 18:30
      Permalink

      ez igy van és ami nem öl meg az csak erössé tesz 🙂

      Reply
  • 2017-06-29 at 09:44
    Permalink

    Szia! Nagyon nagy igazságot fogalmaztál meg.Én ezt már átéltem ket kisfiúval. Pontossan ugyan ezt éreztem. 7 ev egyedul lét után találtam rá mostani férjemre 17 eves kislanyunk van. 18 éve élunk jobban rosszaban együtt.

    Reply
    • 2017-06-29 at 18:32
      Permalink

      Nagyon örülök neki, egyszer mindenki megtalálja, aki mellett boldog lesz.További sok sok boldogságot és köszönöm a hozzászólást. Ez engem is megerösit, hogy másnak is sikerült.

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.