Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Mi is az álom valójában?

Megszámlálhatatlanul sokan foglalkoztak azzal, hogy mi is az álom valójában. Igen sokan írtak róla. Az ember minden időkben döbbenten állt az előtt az élmény előtt, amelyet saját álmai jelentettek, amelynek alvás közben részese volt, és amelyre felébredése után többé-kevésbé vissza tudott emlékezni.

 

Elméletek az álmokról

Egyes tudósok szerint az álom kaotikus rendetlenség, a gondolat szabadjára engedett fantáziálása. Ebből a szemszögből az álmot úgy tekinthetjük, mint a belső tudat működésének eredményét, azaz, mint a különböző életfunkciók-emésztés, légzés, szívverés- által mozgatott tudatformát. Ez a vélemény nem öleli föl az álmok egész birodalmát. Vannak olyan álmok, amelyeket kívülről jövő érzés vált ki, és amelyet az érzékek az álom elernyedésében fognak fel. Tipikus példa erre az ébresztőóra, amelynek csörgése olykor belép álmunkba, ahol is egy több órán át tartó kaland végkifejleteként jelentkezik. Ez a tapasztalat azt is mutatja, hogy az időnek az álomban nincsen realitása.

Vannak esetek, amikor az álom egyértelműen az ész befolyása alól kiszabadult tudattalanunk megnyilvánulása, mely ekkor minden megkötöttség nélkül engedi át magát a belső késztetéseinek.

Ilyenkor kerülnek felszínre az ébrenléti állapotban csak megsejtett félelmek és remények, amelyek az álom idején továbbfejlődnek és megvalósulnak. Az álom a felszínre hozhatja azokat a nappali emlékeket is, amelyeket csak a tudattalan fogott fel.

Henri Bergson, a filozófus nagyon sokat írt az álomról és úgy tetszik, észrevételei nagyon is pontosak: „Az álom magában foglalja a szellemi élet egészét, de minden koncentrációs erőfeszítés nélkül. …az élet ébrenléti állapotban örökös munka, még akkor is, amikor azt hisszük, hogy semmit sem csinálunk, mert minden pillanatban választanunk kell és döntenünk. Ettől a szüntelen erőfeszítéstől az álom „én”-je természetétől fogva egész egyszerűen tartózkodik.” Freud és az őt követő pszichoanalitikusok sajátos módon közelítették meg ezt a kérdést. Számukra az álom az éber öntudat leginkább elleplezett, leginkább eltitkolt vágyainak megvalósítása. Olyan biztonsági szelep tehát, amelynek révén elfojtott (többnyire erotikus) vágyainkat el tudjuk viselni.

Az okkultisták, akikkel a parapszichológia is gyakran foglalkozik, eltérő véleményen vannak. Így gondolják: amikor álmodunk, lelkünk- megszabadulván- testi kötelékeitől, amelynek rabszolgája- szabadon léphet a másvilágba, ahol is felfoghatja valamely szellem intelmeit, vagy pedig saját képességei jóvoltából beleláthat a jövőbe.

Megfejtésre vár még az az érdekes probléma: vajon mitől függ, hogy milyen mértékben emlékszünk álmainkra?

 

Egyesek azt állítják, hogy sohasem álmodnak. Márpedig tudjuk, hogy mindenki álmodik, aki alszik. A probléma csupán az, hogy az emberek többsége elfelejti, mit álmodott. Pedig álmainkra emlékezni mindig érdekes, és tehetünk is valamit azért, hogy megjegyezzük őket.

Az a módszer, hogy papírral és ceruzával fölfegyverkezve, rögtön ébredéskor feljegyezzük álmainkat, talán kissé drasztikus belépés a materiális valóságba abból az állapotból, mely az álom jóvoltából távol tart az ébrenlét anyagias elfoglaltságaitól. Talán megfelelőbb, az álom és az ébrenlét határát könnyebben áthidaló megoldás, ha magnetofont vagy diktafont használunk, amelynek még félálomban elmesélhetjük, hogy mit álmodtunk. Az átmenet az alvásból az ébrenlétbe így talán kevésbé brutális, kevésbé hangsúlyos; tovább elidőzhetünk abba az állapotban, amelyben álmainkban voltunk. Még vissza is süllyedhetünk pár percre az álmunkba, mielőtt nappali tevékenységünkbe belefognánk.

Megtanulhatjuk napról-napra, hogyan tudunk álmainkra visszaemlékezni. Hamarosan létrejön az a légkör, amely kedvezőbb az álmok számára, és lehetővé teszi, hogy emlékezzünk arra, amit átéltünk az éjszaka folyamán: mindezt aztán lefordíthatjuk és megmagyarázhatjuk.

 

Az álom feldolgozásának mechanizmusa

Az álom feldolgozásának mechanizmusai között elsődleges helye van a tömörítésnek, nagyon fontos fogalom ez az álomfejtésben. Ahhoz, hogy álmainkban egy adott tárgyat vagy szituációt felidézzünk, a lehetséges szimbólumok és utalások közül azokat használjuk és jegyezzük meg, amelyek a legtöbb eseményhez kapcsolódnak. Úgy tűnik, hogy az álom érthetően akar kifejezésre jutni, ezért az ébrenléti állapotban leggyakrabban előforduló szimbólumokat alkalmazza inkább.

Beszélnünk kell az álom feldolgozásának egy másik mechanizmusáról is: az áthelyezésről. Például: egy ember azt álmodja, hogy talált egy kiskutyát, amely fiatal korában a családjáé volt. Afölötti meglepetésében, hogy még ilyen hosszú idő múltán is életben találta, ölbe veszi és csókolgatja. Márpedig a kiskutyát nővére kapta, akkor halt meg, amikor az álmodó húsz éves volt. Az álomban megjelenő kutyának nem az a célja, hogy az álmodó nővérét képviselje. Jelenléte lehetővé teszi az álmodó számára nővére halála miatt érzett felindulásának kivetítését, melyet a kiskutyából át kell helyezni a halott nővér gondolatába. Ily módon az álmodó anélkül fejezheti ki megrendülését és bánatát, hogy a kívülállók szemében nevetségessé válna. Gyakran az imént leírt áthelyezés folytán kap az álom különös és teljesen logikátlan színezetet.

 

A jövőbe látó álom

Az ókorban, amikor sokat foglalkoztak álmokkal és az álomfejtéssel, a görögök külön nevet adtak azoknak az álmoknak, melyek az alvó ember jövőjét vetítették előre. Azokból az álmokból, amelyek szorosan kötődtek a hétköznapi valósághoz, egyáltalán nem is kívántak jósolni…

Gyakran azt állították, hogy azok az álmok, amelyekre nem emlékszünk vissza, nincsenek is kapcsolatban a jövőnkkel, és csak azokkal kell foglalkozni, amelyek mélyén belénk ivódtak, s világosan emlékszünk minden részletükre.

 

A legjobb álmok azok tehát, amelyeket hajnal felé álmodunk, ezek képesek arra, hogy megvilágosítsák jövőnket. Vannak, akik azt gondolják, hogy azért van így, mert hajnalra szerveink végre kipihenik a nappali fáradtságot; ilyenkor már szabadok és képesek, hogy a felsőbb szférákból jövő üzeneteket is felfogják.

Néha olyan álmaink vannak, melyek világosan és egyértelműen profetikusnak mondhatók. Az álomlátó ilyenkor intuitív alapon kitalálja, miféle tragédia várható. Sokszor ugyanis határozottan megérezzük, mi következik, anélkül, hogy szavakba öntenénk, vagy indokolni kívánnánk, miért gondoljuk ezt vagy azt. Az ilyen álmok tehát könnyen magyarázhatók.

Gyakran teszünk napközben olyan önkéntelen megfigyeléseket, amelyek mélyen belénk ivódnak. Később esetleg, miközben egész mással vagyunk elfoglalva, például autóvezetés közben, unalmas és monoton úton, egyszer csak újra belénk hasít a dolog, mint egy gyorsan a semmibe vesző múló gondolat. És ez után meglehet, hogy a következő éjszaka erről fogunk álmodni: az álom tisztán megfogalmazza saját benyomásunkat, és előre jelzi, hogy mi fog történni másnap.

Álmaink gazdag lehetőséget nyújtanak arra, hogy a legelegánsabb módon, minél diszkrétebben hatoljunk be saját tudattalanunk mélységeibe. A régiek megérezték ezt a lehetőséget, ezért van, hogy a késő ókortól fogva rendszeresen magyarázzák az álmokat. Az álomfejtés egyike a jövendőmondás művészeteinek.

Holics-Mester Marianna

 

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*