Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Mi történik a halál után?

A legtöbben félünk a haláltól. De mit tudunk róla?

„Vizsgáljuk meg a Pam Reynolds ügyet. Ő egy fiatal nő, akit egy agyműtét során teljesen gépekre kötöttek. Megállították a szívét, a légzését, megállítottak minden elektromos aktivitást az agyában. Minden ma ismert orvosi definíció szerint halálélménye volt, nem halálközeli élménye. Ennek ellenére el tudta mesélni, hogy mi történt a műtőben. Látta a testét, visszamondta a beszélgetéseket, látta hogyan nyitják fel a koponyáját, hogy hozzáférjenek az agyához. Később elhunyt rokonokkal találkozott. Bizonyítható, hogy a műtőben akkor hangoztak el ezek az információk, amikor a klinikai halál állapotában volt. Ez egy olyan tudat létére utal, ami sokkal nagyobb annál, mint eddig gondoltuk.”

Col. John Alexander PhD. ezredes, A Halálközeli Tudományok Szövetségének volt elnöke

 

 

 

 

 

 

 

Sok ijesztőnek is misztikusnak nyilvánított történet válik logikussá és hétköznapivá, ha megértjük, hogy tudatunk átlépi agyunk és testünk korlátait. A tudat számára a halál örömteli esemény, csupán egy szakasz vége a fejlődési folyamat során.

Az ember számára a halál személyes élmény, gyakran magányos folyamat, amely többféleképp is bekövetkezhet. Minden halál ismeri a saját történetét. A haldoklás csaknem minden formája bekövetkezett már a tudat egy korábbi állapotában.

Fotó: Staya Erusa – Út a tudás könyvéhez

Saját valóságunkat gondolataink teremtik meg, a halál után ez a valóság még erőteljesebb valósággá válik. Ennek a folyamatnak köszönhetően az emberiség a felelős mindenért, ami megtörténik. Attól függően, hogyan értelmezzük földi életünket, haldoklásunkat és halálunk következményét, az lesz a valóságunk.

Természetes halál esetén minden ember hasonlóképpen tapasztalja meg az életből a halálba vezető utat.

A körülményektől függően az energiatest elszakadása megtörténhet lassan, vagy hirtelen. Ahogy az energia változik, az ember megtapasztalja a tudat különböző szintjeit, és gyakran egyszerre látja a két világot. Az esemény időtartama változó lehet. Lehet, hogy egyik oldalon gyászoló szeretteinket látjuk, a másik oldalon pedig meleg, örömteli találkozásra készülünk.

Az elhunyt gyakran a család közelében marad a temetésig vagy a hamvasztásig. Gyakran igyekszik a hátrahagyottak tudtára adni, hogy van élet a halál után. Végül átlép a tudat energiamezején, ami az utolsó kapcsolata a gravitációval. A legtöbben alagútnak látják ezt a területet, amelyben – akár egy házi videó – lejátszódik az egész életük, a születésük pillanatától kezdve. Minden eseményt, minden gondolatot újraélhet, rálátást nyerve ezzel földi életére. Az alagút végén a lélek fénye világít, amely egy pillanatra eszünkbe juttatja eredetünket és örökkévalóságunkat.

Fotó: Staya Erusa – Út a tudás könyvéhez

Ezután tovább lépünk tudatunk energiaállapotába, amelyben környezetünket ismét saját gondolataink teremtik meg. A tartomány, amelyet túlvilágnak nevezünk, olyan hely, amit maga az ember teremtett, olyan, amilyennek gondoljuk. Miközben az emberiség a földi körforgásban fejlődik tovább, a túlvilág egy mérhetetlen energiamező, amelyben kivetített gondolataink azonnal valósággá válnak. Ez egyfajta álomterület, de kézzel foghatóan valóságos az elhunyt számára, aki ebbe a mezőbe került.

Az emberi gondolatok sokasága így rengeteg különböző birodalmat teremt. Mi teremtjük meg saját mennyországunkat vagy poklunkat.

 

Ezek a birodalmak az emberi tudat hét fő állapotán belül helyezkednek el, amelyeken a reinkarnációs ciklust járva áthaladunk. Színei is az emberi tudat hét fő állapotát tükrözik, mint egy szivárvány. A vöröstől a liláig, kintről befelé. Miután mind a hét színt megláttuk, létrejön a rezonancia a lélek fehér fényével, amely attól a perctől fogva megvilágítja tudatunkat.

Fotó: Staya Erusa – Út a tudás könyvéhez

A legtöbb ember valahol e hét tudatállapot között tartózkodik, megteremti önmaga környezetét. Számukra a kilátás még nagyobb és gyönyörűbb lesz, amint megismerik ezt a tisztább és tágabb gondolkodásmódot.

Az eltávozottak kb. egy hetede erős vágytól vezérelve, ragaszkodik a fizikai világhoz, így továbbra is a földön maradnak. Olyan helyet keresnek fel, ahol reményeik szerint részesei lehetnek a földi életnek. Az emberek 10%-a egy önmaguk által létrehozott gondolati szituációban ragad. Ez olykor saját, nyomasztó emlékű haláluk pillanata. Ez a folyamat bizonyos esetekben hasonlít a sokkos állapothoz. Az esemény újraismétli önmagát, majd újra, újra, és újra. Csak gondolataik tudatos megváltoztatásával képesek megoldani a helyzetet, és ezt követően fejeződhet be a haldoklás rendes folyamata. Ezután az ember csupán kellemetlen álomként emlékszik az ott ragadásra. A halottak egy része nincs tudatában annak, hogy meghalt, érzik a változást, de saját képzeletükben még mindig részt vesznek a mindennapi életben.

„A kérdés az, hogy mivel magyarázzuk a halálközeli élmények bekövetkezését, illetve a halálközeli élmények tartalmát és okát. Az orvosi, fiziológiai, pszichológiai és farmakológiai* magyarázatok hamisnak bizonyultak. Így egyetlen magyarázat marad, a folyamatosság elmélete, amit egyesek úgy neveznek, Transzcendencia elmélet.

Ez azt jelenti, hogy az egyén eszenciája, vagyis a tudata nem a testen belül található, hanem a testen kívül.„  

Dr. Pim Van Lommel, A szike című tanulmány szerzője

 

 

 

 

 

 

 

farmakológia* = gyógyszertan, gyógyszerhatástan

  Forrás: Staya Erusa – Út a tudás könyvéhez

Holics-Mester Marianna

 

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*