Nagy mell, nagy melltartó, miegymás

 

A női mell egy olyan téma, amivel oly sokan foglalkoztak már, és rengeteg nézőpontból lehet körüljárni, megvizsgálni. Egy női mell lehet pici, kicsi, nagyobb még nagyobb sőt „huvaze” méretű, hisz minden nőnek másmilyen adottságai vannak, és minden nő másképp tekint erre a testrészére.

 

A mell önmagában semleges, de már kicsi, vagy épp tinédzserkortól meghatározhatja egy nő életét. Ha jó élmény társul hozzá, akkor sok örömet hoz és okoz, ha meg kellemetlen, akkor talán egész életére rányomhatja a bélyegét a nőre, hacsak a tudatosságával nem oldja meg és teszi semmisé a múlt lenyomatát. Mivel én a nagymellű nők táborát gyarapítom az élményeimet és tapasztalataimat ebből a nézőpontból írom le.

 

Emlékszem, mikor a nőiességem bimbózó hajnalán, csak nem akart bimbózni a cicim, ezért kitömtem a ruháimat, hogy így a deszkából, gömbölyűt kreáljak. Nagyon tetszett, hogy látható nyoma van az alkotásomnak, kihúztam a derekam és illegettem-billegtettem magam az udvaron, mint egy páva. De mikor már gömbölyű lett, sőt egyre gömbölyödött, felfigyelt rá a férfinép, és ezt tapogatással és kergetéssel adták tudtomra. Addig nem is volt gond, amíg a velem egyidős srácok „udvaroltak” így, hisz még élveztem is a népszerűséget. Viszont pedofil bácsik is zaklattak, és lehet, hogy a mellem nagyobb lett, de egy kislány tudatossága társult hozzá, és nem értettem miért szorongat mindig „Ubul” bá a volt osztályfőnököm, és néhány meglett férfi a világomban.

nagy-mell-nagy-melltarto-es-miegymas-1

Csak annyit éreztem, hogy rossz érzés, amit csinálnak, és még nekem volt bűntudatom, mert biztos én vagyok a hibás, ha a „bácsik” így viselkednek velem. Felnőtt nőként már felvállalom, amit kihozok a férfiakból, és már tudom kezelni azt, amit gyermekként nem tudtam. Sokáig utáltam a mellem ezek után.

 

Vívó edzésekkor, mikor kimelegedve vettem le a védőruháimat, emlékszem púposra gördítettem a hátam, hogy minél jobban védjem a melleimet a kocsányon lógó férfitekintetek elől. A középiskolába felvettek testnevelés szakra, ami aztán számomra egy rémálommá változott. Nem hordtunk melltartót, csak egy trikóba és pici sport alsóba edzettünk, ahol a mellem külön életet élt. Gyűlöltem, és nagyon megalázónak éreztem az egészet.  Nem volt ennyi idősen se divat, se elterjedt a melltartó még azokban az években.

 

Középiskola után kezdtem felnőni a kebleimhez, mivel egy barátnőmnek még terjedelmesebb mérete volt az enyémnél, és elég jól tudott a testével bánni. Tanultam tőle, és figyeltem. Újszerű, de jó érzés volt egy teljesen más szemszögből ránézni a kebleimre, és tapasztalni már bűntudat nélkül, hogy mekkora hatást tudok elérni velük. Játszottam a határokkal, mi a bevállalható és mi az, ami már nem komfortos, mint a testbeszédben, mint az öltözködésben. Most már úgy vagyok ezzel, ha van kedvem, kirakom, amim van, ha nincs, akkor nem rakom. Bár nálam már holt mindegy, mivel a testem negyed része mellből áll, tehát takarni a takarhatatlant elég nehéz.

nagy-mell-nagy-melltarto-es-miegymas2

Egészen más értelmet nyert a mellem, amikor a lányaimat szoptattam. Táplálni két ilyen picike csöpp emberkét, akik kivörösödve dolgoznak minden csepp tejért, amit én adok magamból, fantasztikus érzés volt. Ancsikánál, még szigorúan betartottam azt a szocis hülyeséget, hogy csak kétóránként aztán három és így tovább etethetem meg a lányom.  Meg az egyik szoptatásnál csak az egyik mellemből ihat, a másiknál meg a másikból. Romokban voltam, mert nem működött. Pedig csak a melleimet kellett volna megkérdezni, hogy tudunk összehangolódni, úgy, hogy mind a hármunknak jó legyen? De aztán a bölcs nagymamám, jól lehordott és azt mondta, ha a gyerek éhes etesd, ha nem akkor had aludjon. Megfogadva a tanácsát, Kata lányomat már nem egy idegbeteg anyuka szoptatta, hanem egy tapasztalt asszony.

 

A szoptatós kor lezajlása után, mikor már a hormonok is rendeződtek bennem, visszakaptam a melleimet bár kicsit megnyúlva és megereszkedve, de töretlen sikerrel a férfinép és néha a nők körében is. Megszoktam a bókokat, és hogy nem igen tudják a szemem színét, de ezzel nincs is semmi baj, jókat szoktam kuncogni rajta. Már együtt tudok működni a mellemmel, elfogadtuk és, szeretjük egymást.

nagy-mell-nagy-melltarto-es-miegymas-0

A nagymellű nőnek meg kell szokni ezt a figyelmet, amit kivált és tudni kell kezelni, ha jól szeretné érezni magát a testében. Aki ezzel az adottsággal születik le, az számolhat még a hátfájdalommal, amit az állandó súly jelent, és a kényelmes és egyben csinos kétszemélyes kempingsátor szinte lehetetlen megtalálásával. De ha jóban vagyunk önmagunkkal és a testünkön lévő nagy mellekkel, akkor semmi sem lehetetlen, csak meg kell találnunk azt a módot, ahogy nekünk komfortos és kényelmes a viselése, hordása és az a sok öröm, amit nyújtani tud nekünk, és akinek hagyjuk. Ha az önelfogadást gyakoroljuk, egyszer csak egységben leszünk önmagunkkal.

Weboldalam: Nőiség és párkapcsolati konzulens

Kincses Anna

anna

 
 
 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.