Nem így kell élni!

Ha nem hagyunk fel az ‘egy élet’ szemléletével, akkor a képmutatás, a ragaszkodás, a félelem is maradni fog. Valójában egy élet az nem minden, sokszor éltél már, és sokszor fogsz még. Ezért azt mondom: élj minden pillanatot olyan teljességgel, amennyire csak lehet. Semmi nem kerget át az egyik pillanatról a másikra.

Az idő nem pénz, az idő kimeríthetetlen! Ugyanúgy megvan a szegénynek, mint a gazdagnak. Az idő tekintetében nincsenek gazdagok és szegények. Az élet egy örök inkarnáció. Ami a felszínen látszik, az mélyen a nyugati vallásokban gyökeredzik. Fukar módon csak hetven évet kapsz tőlük, aminek ráadásul egyharmada elmegy alvással, másik egyharmada pedig elmegy arra, hogy megkeresd az ennivalóra, ruházkodásra és egyebekre valót. És azt a kicsit is, ami maradt, ‘tanulásra’, focimeccsekre, mozira, TV-re, hülye vitákra és ellenségeskedésekre kell szánnod.

Ha a hetven év alatt meg tudsz menteni hét percet önmagad számára, akkor az én szememben te már bölcs ember vagy! Ám nem könnyű összeszedni még ezt a hét percet sem az életedben. Hogy akarod így megtalálni önmagad? Hogy fejted meg lényed, életed misztériumát? Hogy fogod megérteni, hogy a halál az nem egy vég? Mivel lemaradsz magáról az életről, le fogsz maradni a halál nagyszerű élményéről is. Egyébként a halálban nincs semmi, ami miatt félni kellene tőle. Az egy csodálatos alvás, egy álom nélküli alvás. Egy olyan alvás, ami ahhoz kell, hogy nyugodtan és némán átköltözhess egy másik testbe. Ez olyan, mint amikor a műtéthez megkapod az érzéstelenítőt.

A halál barát, nem ellenség. Ha sikerül a halállal megbarátkoznod, és nem kell többet attól félned, hogy mindössze ez a hetven éved van, ha kinyílik számodra is az élet végtelen perspektívája – akkor minden lelassul, nincs szükség többé rohanásra.

Az ember mindig, mindenhol csak siet. Ahogy felkapja reggel a táskáját, belegyömöszöl néhány dolgot, megpuszilja az asszonyt – észre sem venné, ha nem a felesége lenne az – és ‘elköszön’ a gyerekeitől. Nem így kell élni! Hová jutsz ezzel a rohanással? Az emberek nagy része extrovertált: nézz csak kifelé, mennyi látnivaló van. De fogalmuk sincs arról, hogy belül nem csak a csontváz van, hogy valami még van azon belül is. Ott a te tudatod.

Ha behunyod a szemed, akkor nem a csontvázaddal találkozol, hanem az életed igazi forrását találod meg.

Az embernek alaposan meg kellene ismernie élete forrását – és akkor nincs több hajsza. Akkor élvezheted a fiatalságodat, élvezheted az öregkort, és képes leszel örülni annak is, amikor eljön a halál. Azt kell mindössze megtanulnod, hogy mindennek tudj örülni, hogy bármit, amivel szembetalálod magad, ünneppé tudj varázsolni. 

Forrás: The Golden Future, 1987. május 19. este

Holics-Mester Marianna

Zen Coach, Sámán gyógyító Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.