Nem tehetek róla, ez a karmám!

Nagyon sokszor hallottam már ezt a mondatot különféle variációkban. Sokan használják a karma szót, de kevesen értik igazán, hogy mi is a karma, és mi a funkciója.

A karma fogalmának, lényegének, működésének magyarázatát nekem Szepes Mária adta, a Szómágia című könyvében, melynek lényegét foglaltam össze nektek.

A Karma

„Tettet jelent, és jelenti a sorsot is, mert tettekből szövődik a sors. A karma tehát a tettek sorsszerű következményeinek törvénye. E törvény azonban nem merev és megváltozhatatlan végzetszerűség; az önmegismerés, a tévedések gyökerének kiirtása, a szenvedélyek tisztultabb erőkké való finomítása által megváltoztatható.”

Ahogy még mondani szokták, a karma az ok-okozat törvénye. A karmát nem a mélyen átgondolt tettek okozzák, hanem az EGO által uralt megfontolás nélküli, érzelmi reakciók által irányított tettek. Minden tettünk, melynek mozgatórugója az Ego késztetése, és nem a tudatosság, karmát szül, melynek következményét elszenvedjük a jövőben. Általánosságban ezeket a tettek nevezzük hibáknak, melyeket jó esetben később megbánunk. Tetteink okozatait, következményeit mindenképp viselnünk kell, de ennek módja nem merev törvényszerűségeken alapul. A karma folyamatának lényege az, hogy tetteinken keresztül megismerjük valódi önmagunkat.

„A szellemi fejlődés lényege a tapasztalás. A karma kényszeríti a lényt, hogy saját, téves tetteit ne kívülről szemlélje, hanem az inkarnációk sorozatában önmagán tapasztalja.”

A karma lényege tehát az, hogy a reakciónkból származó tettek következményeit később mi magunk, a saját éltünkben megtapasztaljuk és felismerjük, hogy egy következő alkalommal azokat már ne kövessük el. A vallás úgy fordítja le ezt a tapasztalási folyamatot, hogy az ember bűnt követett el, és utána bűnhődnie kell! Gondolom ismerős ez a mondat is: „Bűnben születtél és bűnben halsz meg!”

Az én meglátásom az ezzel kapcsolatban, hogy véletlenül se azonosuljunk ezekkel a kijelentésekkel!  Mivel a tapasztalás útján tanulunk és fejlődünk, így a hibák elkövetésére igenis szükségünk van! Ne keseredjünk el, ha felismerjük, hogy hibáztunk, sőt, örüljünk neki, hiszen azzal, hogy felismertük még egy lépéssel előbbre vagyunk az önismeret és önmegvalósítás folyamatában. Semmi szükség arra, hogy a hibáinkért kárhoztassuk magunkat! Legközelebb, egy hasonló helyzetben már tudni fogjuk indulatok és reakciók nélkül kezelni a helyzetet.

„…minden esemény egy dolognak csak a felét jelenti, a másik felét a karmatükör egészíti ki fordított módon.”

Például, ha megbántunk valakit, ha indulatok által táplált tetteink fájdalmat okoznak, akkor a jövőben mi is át fogjuk élni azt az állapotot és körülményt, amit okoztunk a másiknak. Vagyis, ha mi voltunk az agresszorok egy élethelyzetben, a másik fél pedig az áldozat, akkor ennek következménye az lesz, hogy legközelebb mi leszünk az áldozat szerepében. Természetesen a helyzet nem pontos mása lesz az előző szituációnak és az sem biztos, hogy ugyanazzal a személly(ek)el fogjuk átélni. A karma nagyon figyel, hogy ezeket a tapasztalásokat egyénre szabja.  

Hogyan lehet egy karmát feloldani?

A két legfontosabb eszköze a karma feloldásának a szeretet és a megbocsátás.

 

Nézzünk egy nagyon gyakori élethelyzetet példának:

Párkapcsolatban élünk, és a párunk megcsal minket. Milyen érzések munkálkodnak bennünk ilyenkor?

 

Fájdalom, csalódottság, szégyen, gyűlölet, sértettség, megalázottság, stb. Ki tud ilyenkor higgadtan gondolkodni? Először is fel kell fognunk, hogy igen, ez megtörténik és velünk történik, ez a valóság és nem egy rossz álom. Utána megéljük a fentebb felsorolt érzelmek kavalkádját. Ha ezen érzelmek által vezérelve akarjuk megoldani a kialakult konfliktust, abból sosem lesz tudatos cselekvés.

De akkor hogy kezeljük ezt a helyzetet?

Első lépésként hagyjuk, hogy az érzelmeink feltörjenek, éljük meg őket, semmi esetre se nyomjuk el magunkban. Sírjunk, adjuk ki magunkból.

Ha ezen túl vagyunk, akkor jön az üresség. Csak nézünk magunk elé, és fogalmunk sincs, hogyan tovább. Ez az állapot alkalmas arra, hogy higgadtan szemlélve végig tudjuk gondolni mi történt, mi lehet az oka, hogy ez történt? Beszéljünk a párunkkal, kérdezzünk, és bármennyire is fájdalmas meg kell próbálnunk higgadtan, támadások nélkül tisztázni a helyzetet. Nagyon nem könnyű ezt véghez vinni, igazi embert próbáló feladat. Könnyebb lenne útjára engedni az indulatainkat, jól neki esni és felpofozni, szidni és káromkodni, hadd szenvedjen, elvégre mi is szenvedünk.

Miért kell ezt megélnem?– Kérdezzük ilyenkor. Talán mi is megtettük ezt egykor valakivel, vagy pont ezzel a személlyel…

Soha semmi nem történik ok nélkül, nincsenek véletlenek, minden mindennel összefügg. A megbocsátáshoz idő kell, azt nem lehet erőltetni, de egyszer csak megszületik benned.

Ha erre gondolsz, tudatosítod magadban, és ennek megfelelően képes vagy higgadtan, átgondoltan, – és ami a legfontosabb – szeretettel cselekedni, akkor ennek a karmának itt vége. Ha egyszer már megtanultál valamit, akkor az nem jön elő többé.

Fontos, hogy tudd, a karmáidat csak te oldhatod fel, senki más nem tudja megtenni helyetted!

Hatalmas lelki erő kell ahhoz, hogy az érzéseiden felül tudj kerekedni, de hidd el, megéri! Mert ez által megtapasztalod majd, mekkora erő lakozik benned és mennyi minden véghez tudsz vinni az által, hogy uralni tudod az EGO-dat.

Felhasznált irodalom: Szepes Mária Szómágia

 

Holics-Mester Marianna

Zen Coach, Sámán gyógyító Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.