Öngyógyító program: pókfóbia

 

A pók csupán mint szimbólum veszélyes, valódi állatként semmit sem szándékozik tenni ellenünk.

Ellenkezőleg, jelenléte a régi házakban inkább kedvező jel, mivel azt jelenti, hogy száraz az épület. Ezenkívül a pókok megfogják a kellemetlen rovarokat, ennélfogva inkább barátként kéne tekintenünk rájuk. 

Nagyon kevesen képesek arra, hogy egy pókot mindenféle utálkozás nélkül kézbe vegyenek. Mindent összevetve kisebbségben vannak azok az emberek, akiknek a pók, mint szimbólum nem jelent lelki terhet. 

A pókok csapdaállítók, Ott, ahol zsákmányuk nem is várná, szinte láthatatlan hálót szőnek. Ez az ő szempontjukból létfontosságú stratégia, az ítélkező ember azonban mindjárt arra gondol, hogy a pókok ettől alattomosak és gyávák is.  

 

A kérdés az, hogy egyesek miért reagálnak a pókhoz fűződő szimbolikára páni félelemmel, míg mások nem.

 

Reakciónk azzal függ össze, hogy mennyi pókszerű vonás jellemez minket, és ami még fontosabb: mennyire vagyunk ennek tudatában. Aki nem hajlamos arra, hogy másoknak csapdát állítson, majd behálózza és kiszipolyozza őket, az a pókoktól sem fogja rossz néven venni ezt a taktikát. Még az sem tesz szemrehányást, aki felismeri magában ezt a viselkedést. Aki azonbanni semmit sem sejt saját pókszerű magatartásáról, az üldözni fogja saját hajlamait a pókoknál. 

 

Végső soron azért tartjuk utálatosnak a pókokat, mert viselkedésüket – a hálószövést és a csapdaállítást – helytelenül az emberek világába vetítjük, amelynek a pókokhoz természetesen semmilyen köze nincsen.

 

Vagyis nem a pók szokásaival van bajunk, hanem azzal, amit ez a viselkedés az emberek világában jelentene. Aki pedig rendelkezik ezekkel a jellemvonásokkal, de nem vallja be, az előszeretettel küzd ellene a környezetében. 

 

Aki nagyon fél a pókoktól annak azt javasolnám, hogy meditáljon a pókokhoz fűződő szimbolikán. Saját árnyoldala pókszerű vonásának felfedezésével, visszafoghatja a projekciókat, és ami fontos, lehetősége nyílik szemügyre venni és adott esetben feladni ezeket a jellemvonásokat. 

Most vizsgáljuk meg a póktól való félelemet a másik oldalról is. Akkor is iszonyodhat valaki, ha felismeri a hozzá közel álló emberekben (szülők, barátok) a pók vonásait, esetleg szenvedett is ezektől (csapdába ejtették vagy behálózták). Ebben az esetben a meditáció témája az adott emberhez fűződő tapasztalásaink, érzéseink legyenek. 

Az elengedés folyamatához segítséget nyújt a Mit kezdjünk a lelki fájdalommal? című cikkem. 

Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke: Te mitől félsz?

Holics-Mester Marianna

 Zen Coach

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.