Öregszem! Ráncosodom! Ez elfogadhatatlan!

Vagy mégsem az?

Ahogy idősödünk, egyre elkeseredettebben próbálunk fiatalok, vagy fiatalosabb kinézetűek maradni. Milyen lelki tényezők, és egyéb ráhatások miatt vagyunk ezzel így? Lehetne ezt másképp is megélni?

Való igaz, hogy nem túl jó érzés, mikor a tükörbe nézve látjuk a ráncainkat, éles arckontúrjaink halványodását, szarkalábakat, a testünkön végbemenő, általában nem előnyös változásokat. A feszes bőr megereszkedik, kis zsírpárnák keletkeznek itt-ott, persze ahol nem kellene. Mi nők rémesen nehezen viseljük ezeket a tényeket, és igyekszünk minden lehetséges eszközzel késleltetni, amennyire csak lehet.

Teljesen rendben van, mikor sporttal, egészséges táplálkozással, és olyan természetes módón próbálunk fittek és fiatalosak maradni, ami még normálisnak mondaható. Minden nő szereti, ha megnézik, mert csinos, fiatalos, jó alakja van, és akár éveket letagadhat a korából. Valóban, ez szuper érzés, tölt bennünket lelkileg, mert érezzük, hogy még kívánatosak vagyunk, még megakad rajtunk pár szempár. De belül a tudatunkban ott motoszkál folyamatosan, hogy ez is változni fog, ahogy telnek az évek, és nem tehetünk ellene semmit. Görcsösen igyekszünk pedig minden eszközzel küzdeni ellene.

Kezdünk krémekkel, aztán még drágább csodakrémekkel, aztán jönnek a különböző kozmetikai beavatkozások, és ha már ez sem elég, akkor a plasztikai műtétek. Már annak, aki megtudja fizetni. Hatalmas iparággá fejlődött a szépségipar, ami nem feltétlenül jó. Mert már üzlet ez is, mint szinte minden, hatalmas haszonnal. Elkezdjük, és soha többet nem tudjuk abbahagyni.

Forradalmian új technológiák, szike nélküli beavatkozások, ilyen–olyan feltöltések, simítás, vasalás, minden elérhető már, akár hitelre is! Ezen azért érdemes elgondolkodni! Mindegy milyen áron, csak fiatalodjunk, akár adósságot is a nyakunkba véve?

Tényleg látványosak a változások, ami nagyon pozitív hatással van az önbizalmunkra. Éveket letagadhatunk, mintha nem is múlna felettünk az idő. Bennem viszont ilyenkor több kérdés is felmerül. Például nagyon szívesen megnéznék hölgyeket, smink nélkül, vagy évek múlva, ha nem folytatják a kezeléseket, akkor milyenek lesznek. Tudjuk milyen hatásokkal kell számolnunk? Ezek a „fiatalító” kezelések meddig tartanak? Azt mondják 1-2 évig garantált. És utána? Újra horror összegért megismételni, vagy ha nem tudjuk megfizetni, akkor milyen lesz a bőrünk? Lehet, összeroskad vagy még sokkal öregebbnek fogunk kinézni, mintha soha semmit nem csináltattunk volna az arcunkkal? Igazából nem tudni, főleg abból gondolom, mivel annyira új dolgok is vannak a piaci kínálatban, /szinte napról napra,/ aminek a későbbi hatása, mellékhatása még nem ismert, mivel nincs tapasztalat.

Félreértés ne essék! Semmi kifogásom, hogy valaki fiatalos maradjon, bármilyen beavatkozást is vállal. Viszont azt látom, hogy aki elkezdi, az függővé válik, mindig jobb és több kell, a végeredmény viszont néha kiábrándító.

Nézzük csak meg mennyi az elrontott plasztikai műtét, vagy a botoxtól mimikátlan arc, felpumpált száj, kifeszített homlok, implantátumokkal eltorzított arc. Igaz ránctalan. Teljesen más ember arca néz vissza ránk, mint aki eredetileg volt az illető, sok esetben gyakorlatilag felismerhetetlenné válnak az eredeti vonások. Tényleg ez a szép? Ennyire torz már az önértékelésünk? Ennyire nem szabad öregedni, mert az már nem trendi? Vállajuk a függőséget, a fájdalmas vagy fájdalmatlan beavatkozások sorozatát, mert mindenáron meg kell őrizni, a „de jól nézel ki” státuszt? Én nem gondolnám, hogy ez a szép, nem gondolnám, hogy az egészséges önbizalomhoz, önelfogadáshoz erre lenne szükség! Akkor mégis miért csináljuk?

Egyrészt erősen hatással van ránk a média, ahol mindig tökéletes, fiatalos, a korukat meghazudtoló színészeket látunk. Náluk ez alapkövetelmény, ha a felszínen akarnak maradni. Itt is igaz, hogy jobb lett volna egyesek esetében, ha maradnak az eredeti, ráncosabb, korának megfelelő külsővel, mint ahogy most kinéznek. Azt is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy amit mi látunk ezekről az emberekről, általában retusált képek, optikai sminkek, sőt már a mozgó képeken is képes a modern technika a retusálásra. Valójában ők sem tökéletesek! Sőt! Gyanítom, az utcán simán elmennénk egy-egy sztár mellett, aki smink és egyéb retus nélkül jön velünk szembe, annyira átlagos, vagy akár átlag alatti „csupaszon”. Igazából tudjuk ezt elméletben, de a gyakorlat mást mutat, elcsábulunk, mert „ de baromi jól néz ki, a korához képest” ki kellene próbálni. Tudjuk, hogy illúzió, mégis bedőlünk neki.

A másik gyakori ok, úgy vélem, mikor egy nőt elhagy, lecserél a férje/ barátja egy fiatalabbra, szebb nőre. Ilyenkor jön a pánikszerű érzés, hogy mi már nem kellünk senkinek, mert megöregedtünk. Szép lassan beszippant a szépségipar, ha akarjuk, ha nem, elkezdjük. Vagy az az ok, hogy megmutassuk, mi is érünk még valamit, tudunk jól kinézni, emellett pedig, hogy újra párt találjunk. Ahogy halad az idő egyre elszántabban pénzt, egészséget, időt nem kímélve keressük az új lehetőségeket, módszereket. Nap, mint nap rettegve nézünk a tükörbe, – újabb ránc, újabb szarkaláb, még nagyobb karika a szemünk alatt – elkezdjük utálni a testünket, a kinézetünket, gyűlöljük, hogy elszállt felettünk az idő. Pedig nem kellene!

Érdekes, hogy a férfiaknál ez pont fordítva működik. A pasik, ahogy korosodnak a legtöbb esetben a sharmjuk a korukkal arányosan egyre nagyobb. Őszülő halánték, néhány barázda az arcon, ez mind-mind pozitív az ő esetükben. Férfiasabbá válnak, vonzóbbá. Persze nem elhájasodva, igénytelenül kinézve, hanem ápoltan, de mégis a koruknak megfelelően. Nem furcsa ez? Még mi nők megcsúnyulunk, az idő előrehaladtával – szerintünk – és nem vehetjük fel a versenyt a fiatalabb vonzóbb hölgyekkel.

Mert nem is kell! Nem kell versenyezni senkivel, sem rivalizálni! Főleg nem félni az öregségtől!

Minden kornak megvan a maga természetes szépsége. Ha valakit elhagynak egy fiatal nőért, annak nem csak az lehet az oka, hogy ráncos, vagy néhány plusz kiló van rajta. Bármennyire is jól akarunk kinézni, a korunk mindig meg fog látszani, vagy azért, mert agyon vagyunk, kozmetikázva, plasztikázva, vagy azért mert nem. De ezen nincs semmi szégyellni való, ez a természet rendje.

Öregedjünk meg szépen, méltósággal! Tartsuk karban magunkat, sportoljunk, étkezzünk egészségesen, mértékletesen használjuk ki a szépségipar által nyújtott szolgáltatásokat, és fogadjuk el a tényt, hogy szép lassan, de megöregszünk, bármit is teszünk ellene. Legyünk vidámak, szeressük a testünket akkor is, ha már nem tökéletesen hibátlan! Öltözzünk úgy, hogy fiatalos legyen, de ne csináljunk azért bohócot magunkból.

Az Igazi NŐ méltósággal tudja megélni, és kezelni az öregedést, megtalálja azt a stílust, frizurát, sminket, ami illik hozzá, és fiatalosan tartja akkor is, ha nem hordja talicskával a pénzt a szépségipar feneketlen bugyrába.  

Aki igazán szeret, az akkor is szeretni fog,- és nem várja el, hogy húsz évesnek nézzünk ki- mikor már nem vagyunk azok. Aki pedig ezért elhagy, az nem is szeretett igazán, csak a külsőséget. Ilyen emberért, akkor meg amúgy sem kár, had menjen.

Gondoljunk hálával arra, hogy megérhettük a korunkat, sajnos sokaknak nem adatik meg még az sem, hogy középkort megérjék. Nézzük a ráncainkat, melyek a nevetésektől, a vidámságoktól, és a megélt gondoktól rajzolódtak az arcunkra. Ez mind-mind tapasztalat, pozitív, és negatív egyaránt. De ezek vagyunk mi!

Ne a hiúság, irigység vezéreljen bennünket, hogy vannak nálunk, korunkbelieknél, akik jobban néznek ki, fiatalosabbak, mint mi. A lelkünk maradjon fiatal, sokkal szebbek fiatalosabb kisugárzásunk lesz, mint, egy mű arcnak. Ne gondoljuk azt, hogy azért mert valaki letagadhat pár évet, boldogabb, mint mi, akik esetleg nem vagyunk ilyen szerencsések! Lehet a mi életünk ezerszer kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb, mint a másik emberé, akit irigylünk a külseje miatt. Ha megismerhetnénk az életét, előfordulhat, hogy eszünkbe nem jutna cserélni vele, mert amit mi látunk, az csak a felszín. Fiatalos külső takarhat nagyon öreg, kiégett, üres, sivár belsőt, és fordítva is igaz!

Nem kell ahhoz fiatalnak kinézni, hogy fiatalosan, lendületesen, egészséges önbizalommal éljünk! Ez csak a mi döntésünk, csak rajtunk múlik!

A fiatalság kulcsa nem a kozmetikai iparban, nem a sebészek kezében van, hanem a szívünkben, a hozzá állásunkban, az elfogadásban! Ha a fejünkben rend van, nem homályosítják el a valós értékeket, illúziók, torz énképek, hamis értékrendek, akkor fiatalok maradunk akár száz évesen is, akkor is, ha ezer barázda szántja az arcunkat, testünket!

 

Tradicionális REIKI USUI SHIKI RYOHO Mester, Tanító, Theta Healing konzulens

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm

Cikkeim

 

Gyergyák Ágnes

Tradicionális REIKI USUI SHIKI RYOHO Mester, Tanító, Theta Healing konzulens Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.