Örömmel adni

A napokban, egyik délelőtt elmentem beszerző körútra, hogy feltöltsem a hűtő elég gyér tartalmát és a Bolt előtt egy kéregető nő álldogált. Ki se tudtam volna kerülni, ha akartam volna se, de nem akartam. Tudtam, hogy fogok Neki pénzt adni, mert egyszerűen ezt választottam abban a pillanatban. Aki most azt hiszi, hogy én ilyen jótét lélek vagyok, az téved. Volt már, hogy úgy döntöttem, most nem adok. A pénzszerzés ilyetén voltát már nem ítélem el, de régebben volt, hogy rákiabáltam valakire, hogy – menjen inkább dolgozni kéregetés helyett. Milyen felsőbbrendű dolog is volt akkortájt tőlem. Lenéztem és ítéltem azokat, akik koldulnak. Mára csillapodott bennem az egó és egyszerűen elfogadom azt a tényt, hogy a világban ez is létezik, és aki erre éber és ezt választja, tegye, ahogy jónak látja.

orommel-adni0De térjünk vissza ehhez az asszonyhoz, aki fáradt és szinte lemondó tekintettel tartotta a markát a hideg szélben, hisz sokan mentek el mellette szótlanul, összeszorított szájjal és elfordult arccal. Azonban ahogy látta, hogy előveszem a pénztárcám, rögtön reménykedően megszólalt. – Csak egy kis aprót kérnék, ha lehet! Bennem megszólalt a csintalan kis kobold, és így válaszoltam. – És mi lenne, ha nem aprót adnék – és már nyújtottam is az ötszázast a nőnek. Olyan huncut kis mosoly volt az ajándékom, amit Tőle kaptam, hogy egész hazáig elkísért az élmény.

 

Erről a kis történetről, eszembe jutott, maga az adás gesztusa, hogy mennyire változatosan tud megnyilvánulni, főleg ünnepek előtt. Sokszor ajándékozol, adakozol, adsz örömmel, de sokszor terhes is tud lenni az adás, amit igyekszel letudni, és túl lenni rajta. Egy újabb stressz faktorrá vált az ajándékozás, hacsak tudatosan nem kezeled ezt.

 

Pedig az adás nem csak ünnepekkor van jelen az életedben, hisz behálózza az egész létedet. Minden pillanatban energiát adsz magadból és persze befogadsz. Ha csak az adásnak adsz teret az életben, akkor bizony kifáradsz és kiszáradsz. Sokszor csak azért adsz, mert azt érzed, hogy a külvilág elvárja Tőled, hogy Teréz anyát játssz és ez által jónak ítél majd meg a párod, a gyerekeid, a családod, a barátok, a munkatársak, és sorolhatnám a végtelenségig. Itt a kiemelném az ítélet szót. Senki nem ítél meg Téged, csak te magadat! Annyira bevetted, hogy csak így vagy szerethető, hogy a végsőkig elmész, és adsz, csak adsz és akkor is adsz, ha már beletörik a derekad. Számodra fő dolog, hogy olyannak lássanak az emberek, ahogy Te azt elképzeled.

 
Elhitted, hogy csak akkor vagy szerethető, ha adsz valamit cserébe.

 

De mikor nem jön vissza annyi energia és figyelem a Te nagyszerűségedért – amiben valljuk be, szeretsz fürdőzni – főleg nem attól, akitől elvárod, akkor jön a nagy csalódás és bűntudati játszma a világ felé. Elfáradsz és elhatározod, hogy többé, nem adsz senkinek, vagy csak keveset, mert „nem érdemlik meg”, pedig feláldoztad, az életed, hogy mindenkinek jó legyen. A hálátlan banda! Biztos ezt kérték Tőled? Biztos ez a megoldás? Láss rá, hogy hol az egyik, hol a másik végét rángatod ugyan annak a botnak. Pedig az energia nem vész el, csak átalakul. Csak azt az energiát és rezgést kapod, amit kiadtál magadból és bizony sokszor nem attól, akitől elvártad.

orommel-adni2Amikor viszont Neked próbálnak adni akkor elutasítás a vége, hisz Te adni „szeretsz” nem kapni. De hát nem kellett volna – ismerősen hangzik? Pedig nem adni szeretsz, hanem energiát kicsikarni az élettől. Vedd észre, hogy játszmázol, hisz ez nem Te vagy, csak az önzetlenség maszkja, ami ráégett az arcodra! Az életed manipulálhatod egy darabig, de minden illúzió összetörik egyszer. Az igazi önzetlenség nem kér tapsot se hírnevet. Margón jegyzem meg, az adást és befogadást bizony harmóniába kell hozni, hisz ha elcsúszik a mérleg egyik vagy másik felé, akkor frusztrált és kiegyensúlyozatlan leszel. Annyira kifelé áramolsz, hogy elfelejtesz befogadni, és a befogadás hiányába elsorvadsz.

 

Hányszor játszottam ezt a játszmát, és még most is oda kell figyelnem magamra néha, hogy ha adok, tiszta szívvel adjak elvárások nélkül, csak úgy! Ha viszont adni akarnak, fogadjam már be, és ne rögtön elutasításba menjek át. Apró dologra gondolj, mint például, hogy beágyaznak a gyerekek, vagy elmosogat a párod helyetted, vagy épp behozza a forró kávét, míg Te édesdeden elnyújtózva csak vagy, vasárnap délelőtt. Én még ezeket az egyszerű hétköznapi ajándékokat sem tudtam befogadni, hisz ha nem én csinálom meg, akkor nem olyan lesz, ahogy én azt elképzeltem. Vagy még rosszabb, bűntudatom volt, én „henyélek” más meg kileheli a lelkét miattam. Na, ebből a sok hülyeségből jöttem ki és engedem meg már magamnak az élet ajándékait. Legyen az egy bók, virág, vagy pár millió, amivel meg szeretnének lepni.

orommel-adni1

Adni jó, és akkor jó, ha épp abban a pillanatban az adás örömében vagy. Ha épp akkor izzadságszag nélkül kikívánkozik belőlünk valami, ami ajándék másnak. Ha megengeded a másiknak még azt is, hogy ne örüljön az ajándékodnak, akkor vagy középen ítéletmentesen, csak az adás örömében és szabadságában. Az odaadottsághoz nem kellenek szavak, elég egy csillogó szem és egy boldog, mosoly, mert ha örömmel adsz, magadat is megajándékozod.

Nőiség és Párkapcsolati konzulens

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm 

A cikkeimet itt olvashatjátok

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna. Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm  A cikkeimet itt olvashatjátok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.