Ősi vér, nem kötelez

Minden egy sötét viharos éjszakán kezdődött. A városka lakói közül sokan ébren várták, hogy az elemek végre megunják a játszadozást egymással, és szép csendben elvonuljanak. A fák szinte földig hajoltak az utak mentén és sziluettjük kísértetiesen hasonlított a háborgó tengeri hínárokra.

 

A házak homlokzatát néha megvilágította egy-egy cikkcakkos villámóriás, ahogy kettéhasította a sötétséget. Az utcák kihaltak voltak, mindenki behúzódott az otthonába, vagy valamilyen száraz helyre, hogy ott várja meg az égzengés végét.  Aztán az eső kezdett alábbhagyni és a cikázó égi csodák is elfáradtak. Még kipréseltek magukból egy utolsó pulzáló fénynyalábot és az őt követő gyengécske dörrenést, aztán minden elcsendesedett. A házakban mindenki fellélegzett és befordult aludni, hisz ekkora izgalom után édes a pihenés.

Egyszer csak dübörgő kamionok zaja verte fel újra az épp álomba szendergőket, és végigmeneteltek egészen a főtéren elhagyatottan álló hatalmas épületig. A ház homlokzatát nem lehetett látni, mert deszkával takarták el. A majd 30 éve kihalt épületet mindenki elképedésére birtokba vette valaki, és mindezt az éjszaka leple alatt. Sötét titok lappangott néhai gazdái körül, akik ugyan csak az éjszaka leple alatt hagyták el egykori otthonukat. És az a tény, hogy újra kinyitották a hatalmas ház kapuit, sokakban az a félelmetes érzés támadt, hogy kiszabadult a gonosz dzsinn a palackból!

Majd három évtizede már annak, hogy a Le Chartelier család szinte elmenekült városból három éves fiúkkal, akit soha senki sem látott.

Biztos maga az ördög gyermeke, azért nem mutogatják! – lehetett hallani itt-ott a pletykákat. És a pletyka olyan, mint a cseppenként beadott arzén! Szép lassan megmérgezi mindenki lelkét, aki nem figyel magára és abból a pár emberből hamar őrjöngő, ostoba hisztérika lesz. Félni mindig az ismeretlentől szoktak az emberek.

–  A Le Chartelierek el vannak átkozva, mindannyiukat a démon szállta meg! – zúgott sokszor az összeverődött embertömeg.

Én láttam, ahogy vámpírrá változnak és vért isznak! – kezdte valaki.

Én már denevérként láttam Őket repülni! – licitálta túl egy másik ostoba, őrült.

Aztán ez így ment tovább. A kis érből patak lett, a patakból folyó, és a folyóból folyam. Míg annyira felduzzadt, hogy egy nap tüntető, acsarkodó horda lepte el az utcákat, démonűzést, lefejezést és karóba húzást követelve! Jaj, volt annak is, aki szembeszegült a zúgó tömeggel, mert az értelmese próbálta csitítani a felhergelt rettegő tébolyultakat. De nem lehetett! Ha a démon valahol felüti a fejét, befurakodott az ember lelkébe, akkor addig ott garázdálkodott, míg valahogy meg nem szabadult tőle az illető! Persze mindenki a saját démonait látta a szerencsétlen család felnagyított tükrében, de ezzel szembenézni senki nem volt hajlandó. Így hát a családfő megjuhászkodva lehajtott fejjel, inkább engedett a nyomásnak, és egyik éjjel félelmében elhagyta a várost.

 

Ez a történet harminc éven keresztül szájról szájra terjedt és szinte az anyatejjel szívták a gyermekek az ostobaságot. Ezért is hozott az a tény félelmet sokak elméjébe, hogy az elátkozott helyre valaki újra betette a lábát és úgy látszott maradni is fog.

 

Az elmúlt az évek alatt valamennyit szocializálódtak és kulturálódtak az eldugott kis francia városka lakói. Nem indult meg a lincs hangulat, de az eldugott démonok a lelkekbe újra feléledtek, rettegést hozva gazdájukra! Inkább csendes őrültek lepték el a boltokat, ezüst kereszteket aggattak a nyakukba és foghagymával tömték tele a zsebeiket. Igazából nem történt semmi érdekfeszítő, az új tulajdonos nem mutatkozott és csak a felújítási munkák általános zajait lehetett hallani a deszkafal mögött.

Elkezdődtek a találgatások. Ki ez és mit akar, és mi épül itt, és így tovább. A kollektív démon ezzel a szinte félelem nélküli kíváncsisággal nem tudott mit kezdeni, így hát visszahúzódott, és várt. Nem kellett sokat várnia, mert ahol a mérgezett mag el van vetve és megöntözik, ott bizony kikel a félelem! Pedig nem történ semmi figyelemre méltó, csak annyi, hogy fura illatok terjengtek, az elkerített rész rései közül. Ennyi elég is volt annak a tősgyökeres francia népnek, aki csak hazai ízeket volt hajlandó enni és elutasított minden újdonságot. – Biztos boszorkánykonyha üzemel a falakon belül!  Kezdődött a már jól ismert sustorgás. És a démon erőre kapva cibálta az amúgy is kísérthető, hiszékeny ostoba lelkeket.

 

A történelem esetünkben nem ismételte önmagát, mert egyszer csak elkezdték lebontani a deszkafalakat, és előbukkant mindenki nagy-nagy csodálkozására, egy olasz pizzéria és vendéglő.

  • A homlokzaton hatalmas bíbor betűkkel ott díszelgett a felírat: Eugéne Le Chartelier pizzája és étterme. A Michelin- csillag ott díszelgett a családi épület falán. A tömeg szájtátva bámulta a látványt és most először nem tudtak szóhoz jutni!

 

Ezt kihasználva Eugéne ezeket a szavakat intézte az emberekhez:

Kedves Mindenki. Elhatároztam, hogy nem folytatom apám hagyatékát, hanem feloldom és elengedem a múltam súlyos nehéz terheit. Sok időmbe telt, de megérte. Nem fogok többé az őseim árnyékában élni! A Napba néztem és kinyitottam a szívem a világ felé! Felvállaltam azt, aki vagyok. Megbocsájtok mindent a városnak, és remélem , hogy a város is megbocsájtja a sok kétséget amit itt hagytunk anno. Apám, nem mert kiállni önmagáért, a családjáért, és gátat vetni annak a sok rágalomnak, ami a családomat érte oly sokáig. Inkább gyáván megfutamodott, és ebbe később bele is halt. Nem tudott Nektek megbocsájtani soha! Én nem ítélkezni és vádaskodni jöttem, hanem emelt fővel büszkén átvenni az örökségemet. Életemben az a legnagyobb öröm, hogy főzhetek, és ezt „dalt” hallgatom legbelül nap, mint nap, és nem engedem, hogy elhallgasson!  Ma megnyitom a pizzériámat és az éttermemet. Akinek ezzel gondja van, az rendezze le magában vagy, ahogy akarja, nem érdekel! Aki viszont elfogadja ezt az új helyzetet, szeretettel várom Őt és családját, a megnyitó ünnepségre! Bent az asztalok roskadoznak az ételtől és italtól. – szólt utoljára majd fogta magát és bement a vendéglőjébe, hátra sem fordult vajon követi-e valaki.

 

Az emberekben ez alatt az idő alatt sokféle érzelem csapódott le. Bűntudat, szégyen, megértés, elfogadás, dac, és sok egyéb. Sokan beledőltek a változásba és elkezdtek befelé sétálni a frissen nyílt helységbe. Húzta Őket a sok finom illat és a megkönnyebbülés, hogy a démon volt, nincs. Már nem is számít! Néhányan ellenálltak és dühösen, a megmaradt démonnal a szívükben tovább mérgezték magukat. De ez is így van jól, hisz a megváltást mindenki magának adhatja oda! Ha még nincs itt az ideje, akkor nincs! Majd az is eljön egyszer. Akik maradtak már örömmel majszolták magukba a sok-sok finomságot, és meglepődve vették észre, hogy boldogok.

Nőiség és Párkapcsolati konzulens

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm 

A cikkeimet itt olvashatjátok

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna. Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm  A cikkeimet itt olvashatjátok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.