Pánik, gyógyszerek, access bars – Történet a gyógyulásomról

A 80-as évek végén egyik nap villamoson utaztam, egy hátsó kocsiban, hirtelen megálltunk két megálló között. A villamosvezető nem szólt egy szót sem, hogy mi történt. Hirtelen elöntötte az arcomat a forróság, ömlött rólam a víz, elkezdtem remegni és nem kaptam levegőt. A szívem úgy vert a torkomban mintha ki akarna ugrani. Felálltam és kinyitottam az ablakot, kinéztem és nem láttam semmit, még mindig nem tudtam mi történt. Az egész nyomasztó érzés hamar elmúlt. Állítólag valamilyen troli állt keresztbe a villamos sínen.

Azután egy buszon ismétlődött meg ugyanez a pánik, és innentől mindenhol.

Akkoriban reggeltől estig dolgoztam. Reggeltől délig műkörmöt építettem, onnan mentem a rendelőbe estig dolgozni, hétvégén vagy este pedig egy kozmetikumot forgalmaztam. Enyhén szólva leterheltem magam. Felejteni akartam, azt gondoltam a sok tennivalóm majd eltereli a gondolataimat. Előtte nem sokkal a 18 éves unokatestvérem autó balesetet szenvedett, és a hasonló korú barátnőjével szörnyet haltak. A temetésén egészségügyes lévén injekcióztam a rosszul lévőket. Ráadásul épp volt egy nagy szerelmi csalódásom is, az illető valaki mást vett el feleségül. 

 

Kicsivel később elköltöztünk egy másik lakásba, és a nagymamám jött hozzánk lakni. Az unokája balesete miatt úgy gondolták a gyerekei, hogy nem lehet már egyedül hagyni. Innentől kezdve az életem teljesen megváltozott. A következő kb 2 évben a villamoson és a buszon kezdődött pánik tünetek ezután már mindenhol rám találtak. A liftben, a közértben, aluljáróban, gyógyszertárban, metróban, otthon, lépcsőházban, nem volt kivétel. Nem tudtam aludni, amikor kimerültem és mégis elaludtam, arra ébredtem, hogy valami nagyon fáj, a körmeim a tenyerembe vájódtak.

Nemsoká megjelent magyarul egy könyv a pánikról, ami aztán elém került és találtam egy ambulanciai rendelést a Nyéki úton. Onnantól kezdve a pánikról szólt az életem. Hova hogyan jutok el, mi fog útközben velem történni, hova nem tudok elmenni. Egy korlátozást teremtettem magamnak, ami az életem minden területét befolyásolta.

Az orvosok, a gyógyszerek és a pszichodráma csoportok azt ígérték nekem, hogy a tünetek csökkennek, enyhülnek, elmúlnak. Az orvosok azt mondták szedni kell a gyógyszert életem végéig, hisz mostantól olyan vagyok mint egy cukorbeteg, az agyamban szerotonin anyagcserezavar van és ez már így marad. Egy napot sem voltam betegállományban, végig dolgoztam ezeket az éveket. A gyógyszerekkel sokat hadakoztam, először nem akartam szedni, aztán elképesztő mennyiséget próbáltam ki, szedtem be. Az egyiktől állandóan aludtam, a másiktól a gyomrom fájt, a harmadiktól fogytam, a negyediktől szédültem. Fel sem tudom sorolni miket szedtem, egytől egyig komoly pszichotikumok, depresszió ellenes szerek voltak.

Arra az időre és választásaimra ma úgy emlékszem, hogy nem voltam önmagam. Gyógyszer hatása alatt voltam, és így választottam, cselekedtem.

Azt mondom most, nem vállalom a felelősséget ezekért az időkért. Persze ez hülyeség, tudom, hogy én teremtettem ezt is, és ma már tudom, hogy miért. Az akkori önmagamról pár szóban: élő halott, érzéketlen, labilis, bizonytalan, nagyon befolyásolható, robot, érzések, érzelmek, ötletek, öröm, könnyedség és kreativitás nélküli. Többször megfordult a fejemben az öngyilkosság mint megoldás. Egy alkalommal nagyon közel álltam hozzá. Elkezdtem lerendezni a dolgaimat és az életemet.

A lányom akkoriban már iskolás volt. Életem egyik legjobb választása volt az ő bevállalása. Annyi örömet, boldogságot, nevetést nem éltem át senkivel, semmivel kapcsolatban mint ami az ő megjelenésével került az életembe. Sok év telt el a gyógyszerekkel együtt. Ma már tudom, gyógyszerfüggő voltam. Sokféle nézőpontot olvastam, hallottam, hogy mi volt ez, mit kellene vele tenni, hogyan lehet túljutni rajta, mivel nem akarok szembe nézni, stb. A legerősebb bennem az volt, hogy meg akarom ezt az egészet változtatni, a gyógyszereket pedig abba hagyni. Nem tudtam ez lehetséges-e egyáltalán, hisz az orvos azt mondta nem lehet a gyógyszert abba hagyni. 

2014 év elején elmentem egy évre Ausztriába dolgozni, hetente jártam haza és vissza. Olyan mértékben léptem át a komfortzónámat amire nem gondoltam, hogy valaha hajlandó vagy képes leszek. Nem ismertem a nyelvet, a környezetet, nem tudtam mi fog velem történni, mivel, kikkel kerülök szembe. Azt éreztem csak, hogy mennem kell. Aztán még az év végén haza jöttem, végleg.

Nem sokkal előtte az egyik gyógyszert, amit nappal szedtem, abba hagytam.

Rosszul voltam pár napig, mégis sikerült elhagyni. Ezelőtt többször próbálkoztam ezzel, csökkenteni, de nagyon rosszul voltam és mindig újra kezdtem szedni. A rendelőben csak felírták, időnként megkérdezték – hogy vagyok? – legtöbbször mint az ablakon a kenyeret, kiadták a recepteket. Szörnyen szégyelltem azt aki és amilyen vagyok. Az volt bennem, hogy nem vagyok normális, őrült vagyok és ha látszólag nem is voltam őrült, mégis minden jel arra mutatott, hogy nincs velem rendben valami, talán  semmi. A körülöttem élők nem értették az egészet, azt éreztem teher vagyok nem csak magam, de mások számára is.

  • Gyakran kérdeztem ha ez így marad, akkor mi az értelme az életemnek? Nem is akarok így élni, ha ez így marad.

2015 januárjában megtanultam az access bars kezelést, és az Access Counsciousness módszerével kezdtem foglalkozni.

Ezelőtt semmilyen meditáció, sem autogén tréning, sem gyógynövényes teák, sem a pránanadi nem igen változtatott az állapotomon. A gyógyszerek csak elnyomták a tüneteket, mindig ott volt bennem egy fura érzés,  hogy ez nem én vagyok és túl labilis az egész helyzet. Bars tanfolyam után olyan érzésem volt mintha súlyos kilók kerültek volna le a vállamról, a testemről. Ez most már 3 éve volt. A kezelést nem igazán az akkori helyzet miatt tanultam meg. A módszer hallatán izgalom, lelkesedés, öröm lett úrrá rajtam, érteni, tudni akartam miről szól ez az egész. Akik ezzel foglalkoztak sosem hallott, számomra izgalmas nyelven beszéltek. Nagyon-nagyon hálás vagyok annak akitől megtanultam, Félix Ritának, és aki ezt az egészet kitalálta vagy lecsatornázta, Gary Douglas-nak. Legfőképpen pedig önmagamnak, hogy akkor volt bátorságom és kitartásom ezt választani.

Abban az évben nyár végén elhatároztam, hogy megválok a gyógyszerektől és kb 1-1,5 hónap alatt különösebb nehézség nélkül, néhány apróbb kellemetlenséggel abba is hagytam a gyógyszereket. Azóta sem szedek semmit. Nagyszerű a testemben lenni.

Még ebben az évben szeptembertől a meska.hu-n lett egy boltocskám, ahol a saját kezűleg készített ékszereket, alkotásokat árulom. Azóta is özönlenek az ötleteim, folyamatosan alkotok, az életemet annyira megváltoztattam, hogy már valóban nem vagyok ugyanaz. Most kezdődött igazán az életem.

Az említett módszer hozzá járult, hogy rátaláljak önmagamra, hogy lássam van saját tudásom, erőm, képességeim. Az életemet én teremtem és ez felelősséggel jár, rajtam múlik mit élek és tapasztalok meg. Én vagyok a saját paklimban a Joker.

Ezeket tapasztalom nap mint nap és végtelenül hálás vagyok magamnak. Annak idején a saját erőmmel és képességeimmel birkóztam, ami már akkor megnyilvánulni próbált és én visszatartottam. Nem voltam hajlandó akkor ezt élni. Ez így oké is ma már nekem, hisz most van a kezemben minden eszköz ami hozzá járul, hogy a bennem lévő potenciálok kiteljesedhessenek. Állok elébe.  🙂 

Az életemben nagyon sok öröm, hála és könnyedség van, és tudom, nem hiszem, hanem tudom, hogy ez még csak a kezdet. Alkotok és dolgozom, érzéki masszázzsal foglalkozom, ezt a masszázst oktatom is. Az access bars kezelést is végzem, kezelek és kezelődöm. Ebben a magazinban, már saját rovatomban időnként megjelennek írásaim a masszázsról, intimitásról, érintésről, szexualitásról. Olvassátok! 🙂

Szívem mélyéről ajánlom az Access Counsciousness módszerét mindenkinek, aki szeretné megváltoztatni az élete bármely területét, vagy szeretne könnyedebb, örömtelibb életet.

Mi van ha az élet tényleg lehet könnyed és örömteli, akár csak egy gyengéd érintés hatására is? Választanátok Ti is ezt? Köszönöm a figyelmet!

 

Érintés – intimitás terapeuta, Access bars kezelő, Alkotó művész

Havas Andi

Érintés - intimitás terapeuta, Access bars kezelő, Alkotó művész

2 thoughts on “Pánik, gyógyszerek, access bars – Történet a gyógyulásomról

  • 2018-05-12 at 05:01
    Permalink

    Köszönöm Drága Andi! Hatalmas utat tettel meg. Ehhez te kellettel és egy nagyon erős élni akarás. Tudom, láttam a folyamatot amin keresztül mentél. Csodálták érte. Azt hiszem ezt az írás sok embernek tud segíteni. Mindenből van ki út. Te egy CSODA vagy számomra.

    Reply
    • 2018-05-14 at 17:42
      Permalink

      Drága Rita, nagyon köszönöm a hozzájárulásod! Én is úgy gondolom, ezért is írtam le, remélem, hogy hozzájárulhatok másoknak a változáshoz. Ebből a tapasztalatból láthatják többen, hogy nem kell elhinni mindent amit mások mondanak. Arra érdemes figyelni, azt érdemes nézni, hogy mi mit szeretnénk. Tudom, hogy bárki képes arra, hogy megváltoztassa az életét, és bármit az életében. <3

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.