PMS: premenstruációs szindróma, és PMDD a súlyosabb változat

Egy nagyon kedves olvasónk keresett meg azzal, hogy szeretné elmondani a PMS-el, azaz a premenstruációs szindrómával kapcsolatos tapasztalatait és meglátásait. Sajnos nála ez a szindróma, az évek során PMDD-vé, azaz premenstruációs diszfóriás rendellenesség alakult.

Nagyon köszönjük, hogy megosztotta a történetét és az észrevételeit reméljük, ezzel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az ezekben a betegségekben szenvedő hölgyek tudatosabban tudják kezelni a testükben lezajló folyamatokat.

Aztán felkértem Bérces Virág Dúlát, Access Bars, Body és Facelift Facilitátort hogy legyen kedves fejtse ki és írja le a Kicsi Budoár Női Magazin olvasóinak az ezzel a témakörrel kapcsolatos szakértelmét, nézőpontjait és észrevételeit, ami nagy segítség lehet az ezekben a betegségekben szenvedő nők számára. Budapesten és Pécset várja sok szeretettel a hozzá forduló hölgyeket. Telefonszáma: +36/70/421-98-26

Ági beszámolója:

„Sziasztok! Most leengedett falakkal és nyíltam beszámolok Nektek, hogy élem meg a menstruáció előtte és az azt követő időszakot. Célom ezzel az, hogy segítsek és ébresszem azokat a nőket, akik ugyan ebben a betegségben szenvednek. Nem egyértelműek mindenki számára, ezek a tünet együttesek, hisz nem mindegyik menzeszre utalóak, és ezért félrekezelhetnek. Ez egy valós betegség, amit sajnos sokan hisztinek és nyafogásnak néznek. Sok nő nincs is tudatában, hogy PMS-ben vagy PMDD-ben szenved. PMDD-re antidepresszánsokat írnak az orvosok, ami teljesen leszedálja az embert. Mindenki eldönteti, hogy beszedi-e ezeket a gyógyszereket, vagy más alternatívákhoz fordul.

Én se tudtam azonnal beazonosítani a betegségemet. Egyszer csak elkezdtem nem enni, hasmenésem, has puffadásom, gyomorbántalmaim voltak. Ezek a tünetek hányingerrel és hányással vegyültek. A hormon-háztartásom felborult. Sokat fogytam, elkezdtem elerőtlenedni és különböző tüneteket produkálni, mint az alvászavar és a vérszegénység, ami nagyon lassan alakult ki a sok vérveszteség miatt. Az orvosok gyomortükrözést akartak, amit elutasítottam. Aztán a májamnak estek neki, hogy rendellenesen nagy, amit megcáfolta a CT. után a doktornő, aki elmondta, mivel nagyon kicsi és vékony vagyok ezért a májam lejjebb került a megszokott helyéről. Itt jegyzem meg, hogy simán félrediagnosztizáltak és félrekezeltek volna. Refluxal is félrekezeltek.

Aztán valaki elmondta nekem, hogy írjam össze ezeket a tünet együtteseket. Így is tettem, és kiderült, hogy mindig akkor jeleneznek, amikor menstruálok. A menstruációm, mindig elhúzódó, hosszadalmas és fájdalmas volt, – 11 napig tart, – de csak a megfigyeléseim után tudtam beazonosítani a betegségemet. Mivel életkoromtól függően haladok a menopauza felé, a hőingadozás is már jelen van. Sajnos a sok procedúra és félrediagnosztizálás alatt a PMS, PMDD-vé alakult. Most már ott tartok, hogy 5 napig teljes inaktív állapotba kerülök. Dekoncentráltság, depresszió, néhol indulat, életképtelenség, állandó alvás, alapvető dolgok elvégzésének hiánya, munkaképtelenség jellemzi, ezt az időszakoz. Az utolsó menzeszemnél, 5 napon keresztül nem ettem, mégis az egyik reggel 7 órától – 9 óráig többszöri hasmenést és hányást szenvedtem el. A jó hír viszont, hogy elkezdtem a B komplex vitamint szedni, – amit senki nem mondott, én éreztem rá, – és hónapok óta először megmarad bennem az étel, szilárd a székletem és szellemileg frissebb, „világosabb” vagyok. Igaz csak pár falatokat eszem, de minden nap, és mindig kicsivel többet.

Lelkileg is nagyon kikészültem, azt érzem ezekben az időszakokban, hogy elvesztettem a nőiességemet, nincs kisugárzásom és csapzott vagyok. Nagyon kellemetlen, hogy mások érzik rajta a zavaró szagokat és szóvá is teszik. Emiatt félek új munkahelyet keresni. Erre még rájön az 5 napos inaktív élet. Ez mellett nagyon rosszul esik a család ítélete, mivel nem veszik ezt a betegséget valósnak. Azt hiszik, nem akarok semmit kezdeni magammal, lusta és életunt vagyok. Támogatás és megértés nélkül, még nehezebb a gyógyulás, pedig nagyon szeretnék meggyógyulni. Köszönöm, hogy elmondhattam: Ági”

Bérces Virág, Dúla írása:

PMS: premenstruációs szindróma, és PMDD a súlyosabb változat. A menstruációt megelőző néhány nap kellemetlen tünet együttesét nevezik így.

Mellfeszülés, has puffadás, has görcsök –ez még rajtunk kívül nem is zavarna senkit, tán neve sem lenne- és a sokat emlegetett, ízetlen vicceknek a tárgya, a hangulatingadozás, ingerlékenység, agresszió, súlyosabb esetekben depresszió Valakinél a menstruáció kezdetével elmúlnak a tünetek, másnál, még 2-3 napig eltarthat.

Mi okozza? A hormonok. Mi a megoldás? A gyógyszerek. Szélsőséges esetben fogamzásgátló tabletta.

Felmerül bennem a kérdés, lehetséges, hogy egy, a testünkben zajló, ciklikusan ismétlődő természetes folyamat, ami nem mellesleg az élet fenntartásának, továbbadásának, folytonosságának a záloga, úgy lenne kitalálva, hogy egy életen át hónapról hónapra szenvedjünk tőle? Egy belső hang ilyenkor mindig megszólal bennem. Lehetséges, hogy nem vagyunk tudatában valaminek? Lehetséges, hogy valamit totálisan figyelmen kívül hagyunk? Ha úgy tűnik, hogy valahol elvesztettük a fonalat, akkor vissza kell menni az elejére.

Először nézzük, funkcionálisan mi is történik a testünkben:

A testünk hónapról hónapra felkészül, hogy új életet foganjon. Nem kérdezi meg, hogy akarjuk-e, aktuális-e, nem kell kérvényt benyújtani és az sem érdekli, hogy 13, vagy 53 évesek vagyunk-e. Hónapról, hónapra felkészül a lehetőségre. A ciklus első napján elindul egy új petesejt érése. Kb. a ciklus felénél a tüsző megreped és a petesejt készen áll, hogy befogadja a hímivarsejtet és egyesülve folytassák közös útjukat. Ezzel egy időben, a méhünk is felkészül, hogy a petesejt és hímivarsejt násza után 9 hónapig otthont biztosítson. Új nyálkahártyát növeszt, ami arra hivatott, hogy a kis embriónk beágyazódjon és kapcsolatot teremtsen az anyával, amelyen keresztül 9 hónapig táplálódik, míg el nem jön a világrajövetel ideje.

Nézzük ennek a szellemi, spirituális vonatkozását:

  • Testünk szent küldetést teljesít.

Ciklikusan felkészül, hogy életet foganjon és hozzon világra. A teremtés legesszenciálisabb megnyilvánulása. A folyamat isteni kód alá rendelt. Képessé válni arra, amire ő. Embert teremteni, világra hozni. A menstruációs vérünk a jele annak, hogy új ciklus indul. Egy új kör, melyben egy új lehetőség nyílik az élet továbbvitelére.

  • Hogy kapcsolódik a lelkünk, a testünkben zajló folyamathoz?

A ciklus első napján, melyet a vérzés jelez, nekünk tudattalanul is tudjuk, hogy új lehetőség indul. Kezdet, melyben minden lehetőség benne van. A menstruáció vége felé kiegyensúlyozódunk, és erőnk teljében vagyunk. Tápláljuk magunkat és a bennünk fejlődő új életcsírát. Közeledve a peteéréshez, növekvő vágyunk van a befogadásra, egyesülésre, szimbiózisban azzal, ami a petesejt létét is beteljesíti. Funkció szintjén azt mondanánk, megnövekszik a libidó.

Hormonálisan aktív létünk során ez a beteljesülés annyiszor történik meg, ahányszor petesejt megtermékenyül. Ilyenkor a testünk folytatja a felkészülést a befogadásra és táplálásra. Ha a megtermékenyülés elmarad, a petesejt elhal, s a méhnyálkahártya leválik és távozik, majd új ciklust indítva felkészül a következő körre.

A testünk tudja, hogy megtermékenyült, vagy megtermékenyületlen petesejttel van-e dolga. Testünkkel való természetes és tudattalan kapcsolódásunk okán a lelkünk is rezonál erre. Amikor egy petesejt beteljesületlenül elhal, egy tudattalan mini gyászreakció indul el bennünk. Elgyászoljuk egy bennünk lévő élet elmúló lehetőségét. A testünkben hordoztuk magzati korunk óta. Velünk együtt létezett. Benne volt őseink lenyomata. Életre kelt, vállalva az elmúlást is.

  • Ha egy picit innen nézünk rá, talán érthetőbb a menstruáció előtti melankólia, súlyosabb esetben depresszió.

Ha az élet, a környezet, a körülményeink azt követeli tőlünk, hogy tekintet nélkül, mindig ugyanúgy és egyenletesen teljesítsünk a családban, mint feleség, anya, a munkahelyekről nem is beszélve, nem kap teret a gyász, az elengedés. Emiatt türelmetlenebbek leszünk a környezetünkkel, kevésbé cizelláljuk a véleményünket és ahol a legkevesebb figyelmességet kapjuk, ott arrogánssá, vagy agresszívvá is válhatunk. A testünk tükrözi a lelki állapotunkat és bár semmilyen fizikai ok nem indokolja, mégis görcsölhet, fájhat, ami a testünk könyörgése, hogy kérlek, figyelj rám! Ehelyett beveszünk pár gyógyszert, hogy képesek legyünk megfelelni a világ elvárásainak, vagy csak simán agyára megyünk a környezetnek.

Én csak annyit szoktam mondani: A menstruáló nő, csak élesebb tükre a világnak. Nem finomít, nem lágyít, nem ködösít. Kegyetlen, mint egy kozmetikai tükör, de a kozmetikai tükör is csak a hibákat nagyítja fel.

És mégis, akkor mi lehet a megoldás?

  • Eszedbe jutott már, hogy mélységes tisztelettel tekints a testedben zajló folyamatra, vagy csak utálod, hogy menstruálsz?
  • Gondoltál már rá, hogy megünnepeld a nőiségedet?
  • Hogy megünnepeld önmagadban a teremtő, világra hozó képességed?

Bizony ebből fakad minden egyéb teremtésére is képesség. Ha épp nem babát, akkor mit vagy képes világra hozni? Mi van, ha a teremtéseidben összhangba kerülnél a saját ciklusoddal. Óriási áldás, hogy női ciklusunknál fogva van egy természetes növekedés és elengedés energetikája a létünknek. Akár csak az ár-apály, mely a hold ciklusaira reagál, mi pedig a hold ciklusával analógiában növekszünk, kiteljesedünk, majd fogyatkozva elengedünk, megtisztulunk és megújulva újjászületünk. Hónapról, hónapra, ciklusról, ciklusra.

Mi lenne, ha megengednénk magunknak a gyászt, amikor épp elmúlik egy bennünk lévő lehetőség? Mi lenne, ha egy pillanatra megállnák az élet forgatagában és hálásak lennénk a testünknek, hogy rendületlen bizalommal készít fel bennünket a teremtésre? Mi lenne, ha hajlandók lennénk tudomásul venni, hogy mi zajlik a testünkben és a lelkünkben? Mi lenne, ha kedvesen tudtára adnánk a környezetünknek, hogy milyen módon lehetnek hozzájárulás nekünk?

Ahhoz, hogy a környezetünk figyelmes tudjon lenni hozzánk, előbb önmagunkkal kell figyelmesnek lennünk. Mindenkinél más, hogy mi esne jól neki. Valakinek ilyenkor több törődés, babusgatás kell. Valaki magányra, egyedüllétre vágyik. Valakit a mozgás segíti át. Lehet, hogy szeretsz ilyenkor más nők társaságában lenni, de az is megkönnyebbülést hozhat, ha elengedsz, kidobálsz dolgokat a környezetedből, hiszen az energetikád analóg az elmúlással, elengedéssel. És ami fontos! Szabad szomorúságot érezni. Szabad elgyengültnek lenni. Szabad ilyenkor másnak lenni. Ezt nem gyógyszerrel kell kezelni, hanem megengedéssel.

A tünetek eldurvulása éppen a nem megengedésből fakad. Minél inkább nem akarok tudomást venni a folyamataimról, minél inkább utálkozom velük, minél inkább tekintet nélkül meg akarok felelni a teljesítményelvárásoknak, a testem és a lelkem egyre követelőzőbben fogja kérni, hogy „figyelj rám”!

Mik azok a dolgok, amik súlyosbítják a tüneteket?

  • A Nőiség elutasítása
  • Férfias helytállás az életben, férfias munkakör
  • A női működésre való alkalmatlanság érzete
  • Lelki merevség
  • Extrém halálfélelem
  • Fiatal korban, identitás zavar, lányból nővé válás. Kislány vagyok, vagy már nő?
  • A női működés felvállalásának hiánya
  • Egészséges női minta hiánya
  • Gyereket akarok
  • Nem akarok gyereket

Mi az, ami enyhíti a tüneteket?

  • Tiszteletben tartása a testi-lelki ciklikus működésének
  • Ünnepeld meg a nőiséged
  • Ismerd el a nő misztériumok csodáját
  • Vállald fel és ismerd el a szükségleteidet
  • Légy magaddal megengedő
  • Tudd, hogy minden rendben van Veled
  • Kérdezd meg a testedet, lelkedet, milyen hozzájárulás lehetsz neki ezekben a napokban
  • Kérj segítséget olyan emberektől, akik nem akarnak neked gyógyszert, antidepresszánst és fogamzásgátlót adni.

A témát megragadva szólnék a menstruációs tabukról:

Minden kornak meg volt a maga hiedelme a női menstruációval. A legrégebbi korokban mélységes tisztelet övezte. Míg egy férfi csak sérülés, valami erőszakos dolog révén vérzett, addig a nők hónapról hónapra, látszólag minden ok nélkül képesek voltak vérezni úgy, hogy semmi problémájuk nem volt emiatt. Úgy hitték, amikor egy nő úgy dönt, hogy megtartja a vérét, akkor állapotos lesz és gyermeket hoz világra. Mivel nem ismerték a párzás és utódlás összefüggéseit, óriási hatalmat tulajdonítottak a nőknek és a vérzésüknek. Hiszen rajtuk állt a közösség léte, fennmaradása. Vagyis ők jelentették a túlélést, az élet zálogát. Saját szerepüket abban látták, hogy mindezt óvják, védelmezzék.

Volt ahol a menstruáló nőket boszorkányos hatalommal ruházták fel, ezért tartózkodni kellett az érintésétől. Ha valaki menstruáló nővel hált, úgy tartották, az ördöggel cimborált.

A régi indián törzsi kultúrában szintén nagy tisztelet övezte a női vérzést. Mivel a női ciklus analóg a Hold járásra, azt mondták a menstruáló nőre, hogy holdidős. Mennyivel szebb megfogalmazás ez!
A fiatal lányok első holdidejét megünnepelték. Egy szertartás keretében köszöntötték őt a nő társai, akikkel vérszövetségre lépett.

  • A törzsfőnök úgy köszöntötte: „Köszöntölek Téged, a népünk anyja, egy nemzet anyja lettél.” Majd álmot kért tőle, mely a népük jövőjéről szólt. Elismerve a holdidő alatti extra érzékenységet és képességet a transzcendens állapotokra.

Nálunk a magyarságban is régen azt mondták az először menstruáló lányokra, hogy kivirágzott, virágot hozott!

Ezzel szemben ma egy fiatal lány először a tévéreklámokból találkozik a témával. Olyan reklámokból, melyek azt sugallják, azokon a nehéz napokon is van lehetőség úgy csinálnod, mintha nem is lenne. Mintha nem is történne semmi. Tökéletes szárazság, illatosított betétek, esetleg tamponok, akkor végleg nem kell szembesülni az egésszel. Általában irodában dolgozó, vagy rohanó, élsportoló nőkkel reklámozzák ezt, biztatva, hogy nem kell kiesned a pörgésből, nem maradsz le semmiről. No, de ha ezek után a tested kiabál, hogy figyelj rá, sebaj, mert erre is van megoldás. A fiatal kislánynak az anyukája adja oda a gyógyszert. A vért, kék folyadékkal illusztrálják. Az akció filmekben dőlhet a hősök vére, de a menstruációs vér vállalhatatlan. Undorító, büdös, nem akarjuk se látni, se érezni. Elnevezése a köznyelvben: havibaj, beteg vagyok, nehéz napok…

Miért nem így hívjuk?

Holdidős, virágot hozott, kivirágzott, női szövetség, az élet zálogává válni, beavatás, ünnepség..

  • Melyik mód lenne az, ami nagyobb invitálás lehetne a nőiségbe?

Ami nagyobb invitálás lenne számunkra, hogy nőként létezzünk, elismerjük magunkat, tiszteljük magunkat, s hálásak legyünk, hogy a holdvérünk hónapról hónapra megpecsételi teremtő képességünket!

A menstruációs vérünk véráldozat minden hónapban az élet oltárán. Egy olyan véráldozat, mely nem halálra, hanem életre ítél!

Bérces Virág

Dúla, Fényderítő, Access Bars, Body, Facelift Facilitátor, Bowen kezelő

Nőiség és Párkapcsolati konzulens

Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna.

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm 

A cikkeimet itt olvashatjátok

Kincses Anna

Nőiség és Párkapcsolati konzulens Mi van, ha egy egészen más élet vár rád, a „sorsodon”, az előre megírt forgatókönyveden túl? Mi van, ha olyan dolgokat tudsz, amit el sem tudsz képzelni magadról, a párkapcsolatodról? Mi van, ha ez a tudás felszínre kerülne és megváltoztatná az eddigi életed sokkal örömtelibbé és bulisabbá ezzel? Mi van, ha elismerve az önerőd az életed varázslónője lennél? Ha megszeretnéd élni azt a nőt, aki igazából vagy, túl a félelmeiden és a falaidon túl, ha boldogabb párkapcsolatban szeretnél élni és azt érzed, hogy ehhez hozzájárulhatok, HÍVJ. Várlak szeretettel, Anna. Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm  A cikkeimet itt olvashatjátok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.