Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Pozitívan gondolkodom, még sincs sikerélményem

Manapság már a csapból is a pozitív gondolkodás jótékony hatásaival foglalkozó információ, könyváradat folyik. A lényeg, a recept ugyanaz! Gondolkozz pozitívan!

Ez mind szép és jó, csak van egy kis bökkenő.  A NEGATÍV ÉNKÉP! Amennyiben saját magamról, a környezetemről negatívan gondolkodom, akkor minden rosszabb lesz, közben pedig elhitetem magammal, hogy pozitívan gondolkodom.

Vegyünk egy konkrét példát: Szeressük magunkat, így majd mások is szeretni fognak minket! Ez teljesen korrekt addig, amíg ki nem derül, hogy az a személy, akinek ezt javasolták a szeretet szó vagy érzés számára félelmet kelt, mert esetleg arra emlékezteti őt, hogy anno az apja is állította, hogy szeretetből veri őt, nevelési célzattal! Vagy pedig olyasmire kényszerítették a „szeretet” nevében, amit érzelmi zsarolásnak, manipulálásnak hívunk, akár a szülők, akár más kapcsolatok révén. Ilyenkor beindul egy ellenreakció az érzéssel kapcsolatban, és jó érzés helyett a félelem, a gyomor összeszűkülés, a görcs, a fájdalom jelentkezik inkább, mint a szeretet érzése. Mindenkinek mást jelentenek ezek a szavak és balgaság, sőt egyenesen veszélyes lenne ugyanazt a receptet alkalmazni minden embernél.

Vagy vegyünk egy olyan példát, amikor az illető azt állítja magáról, hogy pozitívan gondolkodik, és azt mondja, hogy örülne, ha végre lenne egy harmonikus kapcsolata, mert hiszi, hogy megérdemli, de FÉL, hogy csalódni fog. Ezt a tipikus hibát szokták elkövetni azok, akik állításuk szerint „pozitívan” gondolkodnak.

A FÉLELEM a pozitív gondolkodás halála, mumusa! Ez nem pozitív gondolkodás, ez önmagunk átverése! 

 

Amikor bízunk abban, hogy minden jóra fordul, kitűzzük a távlati céljainkat, pl. vágyálom egy autó, és vágyunk rá, kitettük a falunkra, sokat gondoltunk rá!  Mégsem lesz belőle semmi, mert miközben erre vágyunk, ott van a mindennapi megélhetéstől való félelmünk, ami felülír mindent a tudatalattiban. Ilyenkor tanácsos előbb lerendezni a mindennapok dolgait.

A másik ok, amiért nincs sikerélményünk, hogy nem engedtük el a célt! Irányítani akarjuk, hogyan, mikor, és milyen formában jelenjen meg az életünkben, mert a mindent irányítani akaró kontrollmániánk felülírja mindazt, amit az Univerzum mutatna nekünk.

 

Gondoljuk a vágyainkra, és azután engedjük el, hogy szálljon az Univerzum felé! Felesleges kérni minden nap ugyanazt, elég egyszer és azután engedjük el, mert az Univerzum nem süket!  A legfontosabb a HIT és a BIZALOM! Higgyünk abban, hogy amit kérünk, az megvalósul, legyünk türelmesek, és ne érdekeljen minket, hogyan fog megtörténni, csak járjunk nyitott szemmel és vegyük észre a jeleket, a szinkronicitást (amit mi véletleneknek szoktunk hívni)!

Ne várjuk el azt, hogy ha anyagi bőséget kérünk, akkor valaki be fog kopogni az ajtón egy zsák pénzzel! Ez nem mindig így működik, de az is előfordulhat, hogy az Univerzum nagyon leleményesen megoldja, akár ezt a formát is. Lehetőséget kaphatunk, hogy hozzájussunk pl. egy váratlan túlórával, munkával, valaki megajándékoz minket, visszakapunk valami rég elfelejtett tartozást, nyerünk valamilyen játékban. Az Univerzum végtelen lehetőségei mind rendelkezésünkre állnak. Fontos hogy észrevegyük a jeleket, lehetőségeket, mert sokan elmennek ezek mellett és várják a sült galambot, majd mérgelődnek azon, hogy nem történik velük semmi, nem kapták meg azt, amire vágytak, és az egész csak egy átverés.

Amikor kérünk valamit, érdemes tágabb értelmezést használni, ne korlátozzuk magunkat, pl. anyagi bőségnél, hogy csak ebből szeretnék bevételt, vagy abból, inkább mindenhonnan, ahonnan csak lehetséges.

 Arra vágyom, hogy anyagi bőségben éljek. Több, mint elegendő időm, pénzem, szabadságom stb. van. Mindent megkapunk, amire vágyunk, de nagyon jól gondoljuk meg, hogy mi az, ami minket boldoggá tesz, megvizsgálva saját magunkat és érzéseinket az adott dologgal kapcsolatban, amit kérni szeretnék.  

Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen, csak kérnünk kell! Amennyiben biztosra szeretnénk menni ezzel kapcsolatban, előbb kérdezzük meg, kihez tartoznak azok a dolgok, amikre vágyunk? Miénk, vagy valaki másé? Amennyiben nem könnyed és örömteli az érzés akkor elképzelhető, hogy a mások vágyait szeretnénk az életünkbe bevonzani, ami nem is biztos, hogy boldoggá tesz minket! Ilyenkor mondhatjuk azt, hogy minden, ami nem az én vágyam, hanem valaki másé, azt tudatossággal csatolva visszaküldöm a feladóhoz, bárki is legyen az. Sokkal könnyebbé válik az életünk, ha a saját valóságunkból teremtjük meg a dolgainkat az életünkben.

Nézzük meg milyen érzés, ha megkérdezzük: Megengedjük a vágyott dolog megjelenését az életünkben? Megérdemeljük, hogy a vágyott dolgot megkapjuk? Milyen érzés, ha kimondjuk, befogadjuk az általunk vágyott dolgot?

Amennyiben nem túl jók az érzéseink ezzel kapcsolatban, használhatunk tisztításokat, oldásokat, amiket ismerünk, vagy használhatjuk azt, hogy minden félelem és szorongás, minden hibás hit és hiedelem rendszer, minden blokk, akadály, minden önszabotáló, önbüntető program, amely akadályoz abban, hogy a vágyott célt elérjem és nem az enyém, menjen vissza a feladóhoz tudatossággal csatolva, és ami az enyém ezekből tisztuljon! Ezt használhatjuk többször is, és le is ellenőrizhetjük, hogy változtak-e az érzéseink az előző kijelentéseinkhez képest.

Ezt a rövid gyakorlatot használhatjuk arra is, hogy növeljük az önbizalmunkat, szerethetőségünket, javítsunk a kapcsolatainkon.

 

Ha eljutottunk odáig, hogy a vágyott dolog örömteli számunkra, onnan már könnyebbé válik a teremtés, főleg, ha megnéztük, milyen reakcióink vannak a megengedésre, megérdemlésre, befogadásra!

Merjünk önmagunkba nézni, és felfedezni mindazokat az akadályozó tényezőket, amelyek útjában állnak az örömteli és könnyed élet megteremtésében.

Amennyiben bővebben érdekelnek a sikeres teremtéssel kapcsolatos cikkeink, úgy érdemes lesz követned a magazint a folytatásért! 

 

Horváth Erzsébet

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*