Szabadság és rabság

 

Szokták mondani, hogy arany a kalitka, de még is csak rabságban van benne a madár. Egy nagyon érdekes fejezetet találtam Popper Pétertől a Lélekrágcsálók című könyvében, a párkapcsolat szabadságáról, avagy rabságáról. Te melyiket éled?

 

Sajnos, a Jóisten elfelejtette beleírni az emberek szívébe, hogy az ember nem tulajdon. Vajon, megadom-e a szabadságot egy kapcsolatban, hogy a másiknak lehet öröme rajtam kívül is?

 

Szabadság és rabság

 

 

Ez egy nehéz kérdés, mert a birtoklásnak nagyon gyakran az a megjelenési formája, hogy nem lehet nélkülem örömöd. És nem csak szexuális értelemben.

 

 

 

Egy időben asszisztense voltam Pethő Andrásnak, a később világhírű mozgásterapeutának. Emlékszem, egyszer arra panaszkodtam neki, hogy nagyon féltékeny vagyok a barátnőmre – talán joggal. A főorvos rám nézett, és azt mondta: „Péter, ez a nő ötven év múlva halott. És Te ezt a kis örömöt is irigyled tőle? Úgy elszégyelltem magam. Ez nagyon kemény válasz volt. Szóval, ha nem tűri el egy nő, hogy a férje leüljön a haverjaival sörözni, mert ez nélküle történik, vagy nem tűri el egy férfi, hogy a felesége a barátnőjével elutazzon Hévízre, mert ott nincs szem előtt, az sosem vezet jóra.

 

A tulajdonként kezelt ember, előbb-utóbb fellázad. Tessék csak a Bibliára gondolni: Isten hatalmat ad az embernek, az állatok felett, de a másik ember felett nem. Ember felett csak Istennek van hatalma a Biblia szerint. Minden ember feletti emberi hatalom illegális ebből a szempontból. Nem csak a rabszolgaság, hanem a lelki, vagy bármilyen másfajta kényszer is. Ha valaki rabságnak érez egy kapcsolatot, azt tényleg nem lehet elviselni. Kompromisszumot persze lehet kötni, csak abból, egy nagyon rossz együttélés lesz. Szabadon kell hagyni a másik ember, egy kapcsolat nem jelenthet megkötözöttséget, bilincsbe verést. El kell tudni viselni, hogy ő nem a tulajdonom, hanem egy másik szuverén lény.

 
Szabadság és rabság (2)
 
Elnézést kérek, hogy ilyen intim titkokkal zárom ezt a fejezetet, de fiatalkoromban, amikor már rendesen meg voltam fertőzve pszichológiával és pszichoanalízissel, nagyon odafigyeltem a szótévesztésekre. Egyszer tetszett nekem egy lány, aki viszonozta is a közeledésemet, de egyszer véletlenül azt mondat: „Alig várom, hogy ölelő karjaimba zárjalak.”

 

Úgy spricceltem el, mint a sicc! Mert ebben már benne van a rabság fenyegetése. Abból pedig én nem kérek.

 

Forrás: Popper Péter, Lélekrágcsálók

Kincses Anna

Kincses Anna

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.