Szerelem a háború sodrában

Tegnap találkoztam a szerelemmel és nagyon különös volt ez a találkozás.

 

Fiatal jegyespár suhant el mellettem a városháza homályos folyosóján. Ismerős, édes orgonaillat hullámzott utánuk. Furcsán kalimpált a szívem. Úgy éreztem, hogy valaki, – aki rég elment – mintha a nevemen szólított volna. Mintha a Kedves látogatott volna el hozzám.

 

Lehetséges, hogy valakihez egy illat szóljon? Ennek emberi hangnak kellett lennie. Vagy nem hang volt, hanem a fantázia játéka csupán, ami az imént megérintett és megsimogatott?

 

Jó Isten, honnan libbent ide ez az ismerős illat és mióta akarod, hogy az illatok hívó szót hallassanak és simogassanak?

Talán megbocsájtható, hogy utána osontam az ifjú párnak, amelyet az ismerős tavaszi illat ölelt körül. Látni akartam őket és elkapni néhány forró szómorzsát.1944 haboru

Furcsa érzés nem átélni, hanem csak utána lopakodni a szerelemnek: mert ez immár alkonyat. Mindegy, akárhány évesek vagyunk is, ez mégis csak az alkonyat.

Hiszen a zenebarát is odasimul egy-egy ablak alá, ha odabentről ismerős, lágy melódia hullik fejére.

 

Halkan nyílt az anyakönyvi hivatal ajtaja és már ott állt az ifjú pár Csokonai Béla aljegyző előtt, hogy örök hűséget esküdjön egymásnak.

 

Kik voltak ők? Az élet bátor álmodói. Magyar lány, orosz férfi. Kopeikin Feodor, szovjet hadseregbeli zászlós, állatorvos és Benkő Katalin hadikórházi ápolónő.

 

Különös esküvő volt. A magyar lány anyanyelvén, az orosz vőlegény tolmács által, hazája nyelvén mondta el az esküszövegét.háború

Pár perc alatt véget ért az esküvői ceremónia. Szorosan egymásba karolva indult a templomba az ifjú pár. Az arasznyi űr köztük lágy nászindulót harmonikázott, kitágult, összezsugorodott, majd eltűnt. Nyüzsgött az élet a városházi folyosókon, az utcán, de ők nem láttak semmit ebből. A szemükben különös fény égett, a fiatalasszony halkan, boldogan felkacagott.

Miért mentem volna közelebb hozzájuk? A szavak értelme olyan mindegy. A zene a fontos, ami kiáradt az örök asszonyi kacagásból.

 

Egy szavuk mégis belesimult a fülembe: az örök, lekottázhatatlan szó, amelyet minden nemzet fia olyan hamar megért: Szeretlek!

 

Új Dunántúl A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja
Pécs, 1944. december 25. Hétfő

 

Holics-Mester Marianna

 Zen (Life) Coach

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.