Találjuk meg a helyes értékrendet!

Felgyorsult életünkben – érdekes módon – semmi nem úgy működik, ahogy kellene. Teljesen elferdült világot élünk hamis értékrendekkel, eltorzult világ- és önképpel. Így akarunk boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus életet élni? Ha nem változtatunk az életfelfogásunkon gyökeresen, akkor ez nem fog menni! Így biztosan nem!

 Vágyunk az igaz szerelemre, az ideális családra, várjuk az igazi Férfit, az igazi Nőt, vágyjuk a lelki békét, egészséget. Ugyanakkor nagyon sokan nem tesznek érte semmit! Nézzük csak meg, hogy manapság mik a társadalmi értékek, mi a trendi, mit tartunk jónak, elfogadhatónak, követendőnek.

Véleményem szerint a mai emberek többsége a világon semmit nem tisztel! Sem a férfi a nőt, a nő a férfit, sem a szüleinket, a diák a tanárt, a beosztott a felettesét, a diplomás a szakmunkást, az orvos a beteget, és még lehetne sorolni, – persze ez mind fordítva is igaz – de egy a lényeg, az emberek nem tisztelik, sem egymást, sem a természetet, sem az állatokat, sem az élet misztériumát! Óriási, és egyben végzetes hiba!

Viszont nagyon tudják tisztelni, a hatalmas egójukat, a pénzt, a hatalmat, az acsarkodást, az irigységet, a hanyag erkölcsöket, a gyűlölködést! Hová vezet mindez? Elgondolkodtak már rajta?  Látják azt, hogy egyenesen a vesztünkbe rohannak? Nem gondolnám, mert ha így lenne, akkor minden erejükkel azon lennének, hogy változtassanak rajta. De mégsem teszik, még akkor sem, ha érzik, hogy valami nagyon nem jó körülöttük, a testük-lelkük tiltakozik sok minden ellen. Akkor is inkább elnyomják az érzést és beállnak a sorba, mennek a tömeg után, mondván „Mit tehetnének?”. Hát bizony sokat, nagyon-nagyon sokat!

Való igaz, hogy a körülmények nem a változás elősegítésén munkálkodnak, hanem pont az ellenkezőjén. Emberek millió küzdenek, mindennapos megélhetési gondokkal, betegségekkel, szegénységgel, sem idő, sem energia nem marad már arra, hogy figyeljünk magunkra, a gyermekeinkre, az öreg szüleinkre. Hajszoljuk a pénzt, mert muszáj. Rideggé válunk, érzelmetlenekké, csak a mindennapos harc köti le a figyelmünket. Nincs romantika, nincs szerelem, megértés, tolerancia, becsület, nincs megbecsülés, elismerés, kedvesség.

„Egy életed van, élj úgy, ahogy neked jó!”  – Jól csengő szöveg, ez tény! Na, de itt sétálunk bele a hatalmas csapdába, önként dalolva!

Miért is?

Sok embernek lett ez a szlogenje, mert a „csapból” is ez folyik, különböző verziókban. Szép, sokan egyet is értenek vele, azonosulnak ezekkel a sorokkal. Viszont, előbb utóbb egy egoista, önző, szemellenzős, érzéketlen emberré válnak!

Nem látják, mert nem akarják látni, hogy, családok százai esnek szét naponta, magányos megkeseredett fiatalok lézengenek, akik vagy drogosok, vagy alkoholisták, agyonhajszolt depressziós középkorúak húzzák az igát, magányos férfiak, nők próbálnak meg kapcsolatot létesíteni, társat találni, elhanyagolt könnyes szemű idősekkel vannak tele az öregotthonok. Jó ez így?

A szórakozóhelyek tizenévesekkel vannak dugig éjjelente, merev részegen. Az hogy lefekszenek valakivel, akinek a nevét sem tudják, talán sosem látják többet teljesen normális, bulinként persze mással és mással. Az egyetemeken olyan gyerekek tanulnak, akik lehetséges, hogy nem is akarnak diplomát, de a szülők meggyőzik őket, hogy kell az a diploma, hogy jó fizetésük legyen, ne úgy, éljen mint ők, akik küzdenek a mindennapos megélhetésért. Sokszor pont emiatt olyan diplomás „szakemberek” kerülnek ki az egyetemekről, akiknek a hozzáértése, siralmas, mert nem is érdekli, amit tanult, csak a pozíció, meg a fizetés, és a szülői elvárásnak való megfelelés kielégítése volt a cél. Szerelem csak akkor jöhet szóba, ha jó party a kiszemelt. Kocsi, lakás egzisztencia van? Akkor jöhet! Csóró, szegény? Akkor tabu. Nem számítanak az érzelmek, csak az érdekek, mert lassan nincsenek érzelmek, eltűnnek, elhamvadnak, mint az egykor fényesen izzó parázs.

Hol van már az, hogy egy csóknak, egy kézfogásnak komoly jelentősége van?  Hogy egy kétkezi, munkásemberre felnézzünk, mert ugyanolyan értékes és fontos, mint egy vezérigazgatói poszton ülő ember? Hogy egy fiú férfivé érjen, olyan férfivé, aki nem fél akár a kétkezi munkától, aki tud udvarolni, tud tisztelni egy Nőt, tud majd felelősségteljes családapa lenni? Hol vannak az igazi lányok, akikben van tartás, akiket meg kell hódítani, akik szeretnek és tudnak főzni, háztartást vezetni, akik gyermekekre vágynak, akik becsülik a férfiakat, férjeiket? Hol vannak mindezek? Kihaltak volna ezek a dolgok? Nem-nem haltak ki még talán. Bennünk vannak! Bármilyen hihetetlen, de ott vannak, jó mélyre elásva, nehogy véletlenül is a felszínre jöhessenek. Mert most más az értékrend, más az elvárás, és ez ciki lenne! Egy érzelmes igazi Férfi, egy nőies, önmagát felvállaló vonzó Nő?? Akik pontosan tudják, mik a „szerepeik” a maguk nemében, és azt jól is csinálják? Ugyan már! Hát hogy nézne az ki?!

Természetesen itt szó nincs arról, hogy a Nőnek a konyhában a helye, meg nevelje a porontyokat, és szolgálja ki az urát, adja fel önmagát. A Férfi pedig csak melózzon, teremtse meg az anyagi biztonságot, este igyon egy sört, aztán jón napot, meg is van a családi idill.

A kölcsönös tehervállalás, a beszélgetések, az együtt töltött kellemes időtöltés, a közös célok, álmok megvalósítása, a párok egymás iránti tisztelete, a családban betöltött helyének elismerése, megbecsülése, őszinteség és egymás segítése lenne a cél. A férfiak elnőiesednek, a nők elférfiasodnak, ezzel hatalmas káosz van a lelkekben, fejekben, senki nem tudja mi a feladata. Feszültségek generálódnak, egyik nem sem találja igazán a helyét sem a párkapcsolatokban, sem a mindennapi életben.

Álakítsuk át az értékrendünket, változtassuk meg a gondolkodásunkat!

Nem a pénz az „Isten”, hanem mi emberek! A mi érzéseink, a mi világképünk formálja a jövőt, mert minden, hatással van a nagy egészre! Ha elkezdjük tisztelni a másik embert, érdekek nélkül, ha ki tudunk szakadni a mai trendekből, akkor úgy gondolom, sok minden változhat. Ha rombolás helyett teremtünk, építünk, ha az egónk helyett mernénk a szívünkre hallgatni, jobbá tehetnénk a világot! Ha védenénk a körülöttünk lévő természetet, állatvilágot, egy sokkal élhetőbb bolygót teremthetnénk! Ha minden felnőtt ember a planétánkon csak 1 db fát elültetne minden évben, és a nagyvállatok abbahagynák az eszement pusztítást, mennyit javulna a felborult természeti egyensúly? Ha odafigyelnénk egymásra igazán, jó szándékkal vezérelve, mennyivel jobbak lehetnének az emberi kapcsolatok? Ha megtanítanánk az utódoknak az igazi értékeket, az odafigyelést, a törődést, a szeretetet – mert ezek az értékek – nem az okos telefon, a luxus kocsi, nem a fizikai vagyon! – láthatnánk boldog embereket, párokat, mosolygós arcokat, vidám boldog gyermekeket, hálás szemű öregeket, akik nyugodtan boldogan élhetnének életük alkonyán.

Ez a feladat nem könnyű, szemben úszni az árral, de én úgy gondolom, megéri! Mert mint mondják, „Sok kicsi sokra megy!” vagy „A végtelen óceán is cseppekből áll”!

Minél több ember ébred rá az élet valódi értelmére, minél többen próbálnak meg változni, változtatni, új értelmet adni a mindennapjaiknak, annál többen merik majd követni őket, az új gondolkodást, az új szemléletet, – már csak azért is, mert ez van összhangban a létezésünk értelmével.

Én úgy látom, el vagyunk szigetelődve, mert lassan már csak az interneten kommunikálunk, barátkozunk, nincsenek jó kis összejövetelek, igazi baráti társaságok, valódi szívdobogtató szerelmek, tele várakozással, vágyakozással. Nincs becsület, nincs értéke a kimondott szónak! Semminek nincs értéke, ami nem vehető meg pénzért, sőt, már annak sincs igazán, ami megvehető.

 Ha jól belegondolunk, gyakorlatilag semmink sincs! Jobb esetben van vagyonunk, de amúgy sivár, üres az életünk, melyből hiányzik minden őszinte, tiszta, érzés, a szeretet! Azt gondoljuk, mindent meg lehet venni? Igen, sok mindent megkapunk a pénzünkért, utazást, álomnyaralást, ékszert, luxust, amit csak szeretnénk. Ez így van! De ettől még nem leszünk igazán boldogok, mert a boldogság bent van, bent a szívünkben és nem a kinti holografikus világban, mely elkápráztatja a szemet.

Mégis ezekért a földi élvezetekért, a pénzért, egy torz beteges világba való beilleszkedésért hatalomért odadobunk, feláldozunk mindent, ami a valódi értékeket képviseli! Az egészségünket, a becsületünket, a megértést, igaz szerelmet, erkölcsi normáinkat, jó szándékot, igazságot, mindent, amiért igazán érdemes élni!

 Nézzünk magunkba jó mélyen!  Igazából, őszintén! Mit érzünk?

Tényleg megéri???

Tradicionális REIKI USUI SHIKI RYOHO Mester, Tanító, Theta Healing konzulens

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm

Cikkeim

 

Gyergyák Ágnes

Tradicionális REIKI USUI SHIKI RYOHO Mester, Tanító, Theta Healing konzulens Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.