Sas, mint erőállat
A gyönyör alanyi jogon mindenkinek jár!
Bántalmazó párkapcsolatok
Miért van ennyi, magányos “Erős” Nő?
Osho Zen Tarot – Tükör kirakás
Mi is az álom valójában?

Te kommunikálsz a testeddel?

Lassan, de nagyon lassan közeledem a negyvenedik életévemhez, és nemrég jutottam oda, hogy igazából, őszintén megszólítsam a saját testemet és beszélgessek vele. Te kommunikálsz a testeddel?

 

Félreértés ne essék, nem vagyok skizofrén, és ezután a gyakorlat után Te sem leszel az, viszont jó, ha tudod, hogy amikor beszélgetsz magaddal, – mert ezt teszed folyamatosan – érdemes odafigyelni, mikor melyik rész beszél belőled.

  • Az egódnak hangja általában visszahúz, ledegradál és félti a komfortzónáját, tehát nem enged kilépni belőle.
  • A lelked, amely próbál szólni hozzád, és amikor nem hallod kénytelen a testedet használni arra, hogy figyelj arra, hogy nem jó úton jársz. Ez lehet depresszió, pánik, különböző betegségek, rossz közérzet.
  • Ott van még a belső gyermeked hangja, amelynek hasonló megnyilvánulásai vannak mint az egódnak,  néhányan azt mondják többé-kevésbé ugyan az.

 

Mivel a belső gyermek képes hisztire, ha nem kapja meg azt amit akar, de ugyan ezt csinálja az ego is. A belső gyermek fél, mert benne ragadt a gyerekkori sérülések mintájába, és általában nem tudja, hogyan dolgozza fel, így az egót használja arra, hogy a privilégiumát védje.

 

 

És ezen tények ismeretében még mindig nem vagy skizofrén, mert ezek a benned lévő aspektusok, építenek fel. Jó, ha meghallod mindegyik aspektusod mondanivalóját, hogy aztán segíthesd őket felnőni, harmonizálni, hogy egyensúlyba kerülj önmagaddal. Egyik aspektusod elnyomása sem célszerű, inkább értsd meg, szólítsd meg önmagadban őket, és beszélgess velük. Kérd a támogatást és segítséget a változásodhoz, a gyógyulásodban és a céljaid elérésében. Meglátod segíteni fognak.

 

Visszatérve a testre, ami éppen aktuálisan felmerült bennem, az önmagam el nem fogadásának a kérdésköre. Korában írtam az önszeretetről, ez is vaskos téma, és nem is sokan vállalják be azt, hogy szembenézzenek azzal, hogy nem szeretik önmagukat

 

  • Közületek hányan beszélget a testével?
  • Hányan kérdezitek meg, hogy érzi magát a testetek?
  • Hányan köszöntétek meg a testeteknek, hogy az egész fantasztikus működésével titeket szolgál?
  • Hányszor adtatok hálát, hogy a lelketek temploma minden nap felkel, működik, elindul és teszi a dolgát és meggyógyítja önmagát? Hiszen test nélkül a lélek, az önvalónk ebben a dimenzióban nem ilyen formában érzékelné az életet.

Én bevallom, 38 év után jutottam oda, hogy beszélgessek igazán, őszintén a testemmel. Régebben jó pár évvel ezelőtt még a lelkem hangját sem hallottam meg, így beteg lett a testem. Aztán kénytelen voltam meghallani a lelkem hangját is, és a testemét is, ha meg akartam gyógyulni. Természetesen a beszélgetésemet „önző” cél vezérelte, mert szerettem volna leadni a télen felszedett súlyfelesleget, ami tulajdonképpen csak engem zavart igazán, mert a párom jóformán észre sem vette. Értettem én, hogy az a bevett nézőpont, hogy életmódváltás, diéta, mozgás és egyéb dolgok stb.

  • Na de hol marad ebből a testtudatosság?

Ezen szándék következtében, döntöttem úgy, hogy a testem tudatosságát is belevonom ebbe a változási folyamatba. Először megköszöntem neki, hogy 38 éve minden reggel segít felkelni, mozog, érez, és segít nekem élni, kirándulni, tapasztalni. Megköszöntem neki, mindent, amit eddig értem tett, és úgy, hogy közben nem értékeltem, nem becsültem mivel az önszeretetem a testemig nem terjedt ki. Csodálatos érzés volt végre kommunikálni vele, elmondani mennyire hálás vagyok mindenért egészen a mai napig. És persze ha már ott voltam, kértem, hogy segítsenek nekem abban, hogy változzunk, hogy támogasson abba, hogy életmódot váltsak, és mozogjak, és engedjük már el közösen azokat a plusz kilókat innen-onnan. Megígértem neki, hogy nem fogom elfelejteni, hogy nem sanyargatom mindenféle éhezéssel, megvonással, meg erőmön felüli mozgással. Hanem csak úgy, ahogy mindkettőnknek jó.

A beszélgetés óta nincs bennem ellenállás és lustaság a tornával kapcsolatban. Azóta érzem a támogatottságot abban, hogy könnyedén nem éhezve csökkentsem az édességek iránti vágyamat. A testem segít abban, hogy ne legyenek falási rohamaim, és ne akarjak minden áron nassolni a tévénézéshez. Tudom, hogy ezek az élet nagy egészében egészen apró dolgok, de aki változást szeretne, azt tudja, hogy ezek az apró lépések kellenek hozzá, hogy kellő motivációval álljak neki bizonyos dolgokhoz.

A testünk nemcsak ebben segít, hanem a gyógyulásban is. Amikor egy betegségben vagyunk, akkor ajánlatos a testünkkel minden nap beszélgetni, megköszönni neki, hogy van, hogy működik, és megkérni őt, hogy segítsen és támogasson a gyógyulásban, indítsa be az öngyógyító folyamatát és gyógyuljon meg. Kérjük, hogy mutassa, meg mit kell nekünk tennünk azért, hogy ez megtörténjen a gyógyulás. Figyeljünk a jelekre, amelyek jöhetnek egy könyv, üzenet, ismerős, segítő vagy bármilyen abszurd módon jelezve, – hogy itt vagyok, „kérd és megadatik”.

 

Nem tudod, hogy kezd el? Nem olyan bonyolult. 🙂 Nem kell hozzá báli ruha, és rendezvényszervező sem, csak Te magad, és pár perc nyugalom.  Nincs protokoll, csak kezd el, valahogy így:

  • Kedves testem, köszönöm, hogy…….(és ide jön mindaz, amit szeretnél megköszönni)
  • Kérlek, hogy…..(és ide jön az, amiben szeretnél segítséget kérni tőle) És ennyi 🙂

Ismerkedj a testeddel, barátkozzatok össze, mert nem mindegy, hogy a szimbiózisban töltött életetek milyen minőségű lesz! Csodás megtapasztalást kívánok mindenkinek, és tiszteld a lelked templomát 🙂

 

Horváth Erzsébet

 

 

 

Ha úgy érzitek tetszett a cikk, és még többet szeretnétek olvasni tőlünk, akkor a facebook oldal kedvelés gombjára kattintva, beállíthatjátok, a követésünket. Mégpedig úgy, hogy a „megjelenés elsőként” gombra kattintotok rá. Ha tetszett osszátok meg a cikket, és köszönjük a hozzájárulásotokat a Kicsi Budoár Magazin népszerűsítéséhez.

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*