Téged már láttalak…

Veled is előfordult már, hogy egy ismeretlen emberrel való első találkozásnál, ismerkedésnél olyan volt mintha ezer éve ismernétek egymást?

És mi van, ha tényleg így van? Mi van, ha tényleg hosszú életeken át egymás közelében éltetek, különböző szerepeket, életeket, feladatokat oldottatok meg együtt, és időközönként újra találkoztok, hogy együtt legyetek és a lélekfejlődésben segítsetek egymásnak?

 

Ez lehet párkapcsolat, baráti, szülő-gyermek viszony, és számtalan más variáció. Ezen cikk célja nem az, hogy boncolgassuk, létezik-e élet a halál után vagy, létezik-e reinkarnáció, ezt rábízom a kedves olvasóra, ki miben hisz. Én abban, amit tapasztaltam éveken keresztül, a saját életemben és az egyéni terápiák, fejlesztések alkalmával, amikor sok racionális elmével fel nem fogható ok-okozati összefüggésekre derült fény, aminek eredője nem a jelen életbeli esemény, hanem valamilyen korábbi életünkből áthozott emlék, vagy tapasztalások.

 

Az életemben a legszembetűnőbb feladatokat főleg a párkapcsolat adta. Ez egyben el is gondolkodtatott azzal kapcsolatban, hogy vajon hány mai párkapcsolat végződik rosszul azért, mert érthetetlen okokból nem működik, és nincs rálátás arra, hogy mi a háttere.

 

Léteznek párterápiák, mediációk és egyéb lehetőségek pároknak, hogy rendezzék a köztük fennálló nézeteltéréseket, problémákat, bár ez hazánkban nem olyan elterjedt eljárás, mint külföldön. Itthon a férfiak többsége hallani sem akar a lélekről, természetesen tisztelet a kivételnek, és persze előítéletesség is van a lélekterápiákkal, és a lelki dolgokkal foglalkozó „kuruzslókkal” kapcsolatban. Így sok házasság válással végződik, mert valamelyik fél nem hajlandó szembenézni azzal, amitől nem működik a kapcsolat, főleg nem azzal, hogy esetleg van ennek valamilyen, nem mostani életbeli oka.

 

Pedig, ha lenne lehetőségünk erre ránézni, sok párkapcsolat megmenthető lenne. Például egy olyan esetben, amikor a nő anyaként viselkedik a férjével, és nem a partnereként, és otthon nem is láthatott a nő olyan mintát, hiszen az édesanyja nem ezt mutatta. Ez nagyon zavaró tud lenni, mert azzal nem is tudunk szexuális kapcsolatot létesíteni, akit a gyerekünknek tartunk. Pedig ha lenne némi rálátása, információja valamelyik félnek arról, hogy mi az oka, miután minden pszichológiai és egyéb tényezőt kizártunk, valamilyen módszer segítségével vissza tudunk menni az előző életekbe.  Rálátni arra, hogy milyen kapcsolódás volt a két fél között, ami nem teszi lehetővé, hogy másmilyen kapcsolatban legyenek egymással. Amikor ez az élet feloldásra kerül, akárcsak az egyik fél részéről, akkor a kapcsolat megváltozik, helyre kerülnek a szerepek, és a kapcsolat átalakul.

 

Vagy olyan esetben, ahol a „se veled, se nélküled” kapcsolatok vannak, ott a legtöbbször a háttérben valamilyen lélekszerződés, elköteleződés, ígéret, fogadalom van, és az egyik fél nem akarja teljesíteni, de mégis hajtja valami, hogy ott maradjon vezekelni akkor is, ha már nem jó neki a kapcsolat. Ilyen esetben is a történetre, az okra való rálátás sokat tud segíteni. Amikor indokolatlanul félünk a párunk mellett az autóban, és néha bevillanhatnak képek is egy balesetről, vagy akár többről, ott is a jelen életbeli okok feltárása után, ha még mindig nem szűnik meg a félelem, vissza tudjuk nézni különböző módszerekkel, hogy az adott személlyel volt-e már valamilyen balesetünk, vagy szenvedtünk-e az ő hibájából valamilyen balesetet, sérülést, ami folyamatosan aktiválódik, amikor vele vagyunk?

 Én a párom mellett folyamatosan féltem a kocsiban, ameddig rá nem kérdeztem egy megbízható médium ismerősömnél, hogy tud-e valamilyen információval szolgálni az üggyel kapcsolatban? Miután minden jelen életbeli blokkomat igyekeztem feloldani azzal kapcsolatban, hogy esetleg félek átadni a kontrollt, és ezért nem bízom abban, hogy képes jól vezetni és kontrollálni az életét, és nekem kell mindent felügyelnem, még mindig nem szűnt meg az érzés.

  • Vagy én nem vagyok képes megengedni, hogy ne kontrolláljak és irányítsak mindent, hanem tudjam, hogy vezetve vagyok a számomra legmegfelelőbb módon még akkor is ha elsőre nem úgy tűnik, de ez sem oldotta meg teljesen a problémámat, továbbra is féltem.
  • Vagy egyszerűen valamikor elvesztettem iránta a bizalmamat, mert okozott már sérülést.

 

Ezek mind felszínre kerültek, amikor beültem mellé a kocsiba. Aztán megtudtam a történetünket, amely sok élettel ezelőtt esett meg, amikor még lovaskocsival közlekedtek az emberek. Ott a jelenlegi párom az inasom volt, és bánatában leitta magát, mert én a szeretőmhöz vitettem magam. Mivel ő szerelmes volt belém, neki ez nem esett jól. Mivel én gazdag, úri család tagja voltam, ő pedig inas, így én nem foglalkoztam vele még le is néztem.  Egyik este, szintén elvitettem magam, ő pedig a légyott alatt az ivóban részegre itta magát, és amikor haza kellett vinnie sebtében a sebességtől és a féktelen vezetéstől balesetet okozott, a lovaskocsi felborult, én pedig megsérültem. Ugyan abban az életben nem haltam meg, de lebénultam, így egész életemben mások kegyelmére voltam bízva. Amikor feloldottam ezeket a léleklenyomatokat önmagamban, megszűnt a félelmem mellette.

Ez csak egy történet a sok átélt, megélt lélekfeltárásokból, amely közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük, mit és hogyan működtetünk az életünkben tudat alatt, ami elvezet majd vitákhoz, és értelmetlen szakításokhoz.

 

Számtalan terápiás ülés által betekintést nyerhettem abba, amikor előkerültek a tettes-áldozat előző életbeli leosztásai, és ahogy ezek feloldódtak, átalakult a kapcsolat.

Egy esetben a nő félt szeretni a vele élő férfit, a távolságot érzékelték mindketten, majd kiderült, hogy a nő azért félt átadni magát ennek a szerelemnek, mert már sok-sok életen át elveszítette minden szerettét, a férfit is mikor gyermek, mikor szülő, mikor szerelem szerepében volt, és majdnem minden esetben erőszakos halál miatt. Ha ez nem derül ki időben, mert a nőben megvolt az igény arra, hogy kutassa és megismerje önmagát és a reakcióit, ez a kapcsolat nagyon hamar véget ért volna.  Hiszen nem tudta volna megadni a férfinek, sem önmagának, amire vágytak, és egymást hibáztatva a kapcsolatnak vége lett volna.

Amikor rájön az ember, hogy azt, akivel együtt él, valaha szerelemféltésből megölt egy előző életben.  Ameddig ezt meg nem tudta, nem értette, miért gyötri folyamatosan a féltékenység, miért lesz közben bűntudata emiatt, és miért viselkedik úgy a párjával, ahogyan, addig ezzel folyamatosan veszélyezteti az együttélést, a szerelmet. És keresi a lehetőségeket, megoldásokat. Mert rájön, hogy meg szeretné menteni a kapcsolatot, és segítséggel megérti, feloldja, bocsánatot kér a lélektől, akit bántott, átalakul a kapcsolata és teljesen megváltozik a viszony.

 
Ennek tükrében felmerül a kérdés, hány kapcsolatnak – amely látszólag nem működik már, és az elválás küszöbén áll – mi is valódi háttere, amiről egyik fél sem tud? Hányszor éreztük azt, hogy megmagyarázhatatlan érzéseink, reakcióink vannak emberekkel, akikkel először találkozunk és nem értjük miért szimpatikus, vagy miért ellenszenves?

 

Ezek a lélekemlékek, amelyek feltárásra várnak, amikor kapcsolatokat alakítunk ki másokkal, legfőképpen párkapcsolatokat és megmagyarázhatatlan reakciók, félelmek, érzések árasztanak el, eredetük pedig nem racionális és ismeretlen.

Ne zárjunk ki ilyen lehetőségeket sem akkor, amikor keressük a megoldásokat, hogy jobbá tegyük az emberi kapcsolatainkat, és ne féljünk mögé nézni némelyik reakciónknak, mert semmi sem az, aminek látszik!

Weboldalam: A lélek kertje

Horváth Erzsébet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.