Tegyük helyre ezt az “ítélkezés, vélemény, kritizálás” témát!

Egy idő után rájön az ember, hogy teljesen felesleges törekedni a másik ember megváltoztatására, inkább arra, hogy megértsük a másik ember álláspontját!

 

Sokan azért nem tudják ezt kezelni, mert csak végletekben gondolkodnak, megértem-nem értem, vagy egyiknek lehet igaza, vagy másiknak. Holott van egy köztes állapot, a semlegesség, amikor felismerhető, hogy minden ember a saját életútjából szerzett addigi tapasztalatai után alakítja ki a saját életigazságait! De hol van itt a probléma?

 

Önfelvállalás

Van azonban, aki rugalmas, és hajlandó felismerni, hogy ezeket változtatni lehet, vannak, akik betonba vésik az egyirányú nézőpontjukat! Spirituális filozófiai utak, jönnek és mennek, és némely new ages módszer olyan károkat okozhat, amire nagyon nem hívják fel a figyelmet! Szóval azt tanítják, hogy önfelvállald magad, de közben ne ítélkezz? Hogy van ez? Hát ezért akarom én erre a csapdára felhívni a figyelmet! Egyszerűen azért mert az én nézőpontomból ez nem hogy fejlődni segíti az embereket, hanem nagy százalékban még rosszabb állapotba sodorja őket! A közösségi média millió szám árassza magából a lehetőségeket a gondolkodásmód megváltoztatására, de igazán azt, hogy ezt jó megszűrni, azt kevesen tanítják! Az üzletpolitika, a mindenkinek a saját technikája, módszere stb a a legtutibb.

Hogy is van ez?

Miért van a mai világban, így Magyarországon is rengeteg olyan ember, aki visszafogottsága, “jóembervagyok-mindenkitszeretek” szerepe, megfelelési kényszere, a szeretet és törődés elvesztésének félelme, bűntudata, vagy bármi más miatt nem meri megfogalmazni és kinyílvánítani saját igazságait másokéval szemben?

 

Inkább lenyeli, beszorítja, elnyomja, meghunyászkodik, megalázkodik! Miért van ennyi torokbeteg, asztmás, epeproblémás, emésztési betegségben szenvedő ember? Hol fogták magukat vissza és miért, és főleg ezek után milyen alternatív módszerhez, technikához folyamodnak, amikor már nagyon-nagyon rosszul érzik magukat!

Elnyomó és elnyomottak! Egyik nem létezik a másik szerepe nélkül!

A spirituális út és az ezt övező, üzleti szempontból igen széles körben beáramló információt a legmagasabb mértékben meg kell szűrni!

Mint minden kérdésben a legfontosabb, mi lehet a megoldás?

Ha elkezdünk egy módszert alkalmazni egy bizonyos problémára, kötelező odafigyelni, hogy állapotunkban tartós és állandó pozitív változást hoz-e, vagy csak felületesen egy ideig jó lesz, és visszazuhanunk saját körforgalmunkba, ahol nem tudjuk, melyik kijáratnál indexeljünk újra! Tapasztald meg bátran akár a végleteket is, és nézd meg, mit okoz benned, ha végtelenségig ítélkezel, vagy végtelenségig nem mondasz véleményt? Milyen érzéseid lesznek tőle?

MEGTALÁLNI AZ EGYENSÚLYT

 

A KIMONDÁS ÉS HALLGATÁS KÖZÖTT!

Igenis jogunk van véleményt mondani, hiszen mindenkinek van saját igazságérzete, igazsága! Hogyan is tudnánk dolgokban közös nevezőre jutni emberi kapcsolatainkban, ha nem egyeztetnénk nézőpontot, főleg, ha közös célokért folyik a munka! Ahogy véleményt mondunk, abban viszont eltérőek lehetnek a kommunikációbeli erőviszonyok, hangnemek, energiavesztések, de legfőképpen a legfontosabb: hogy ne ragadjunk bele durván egy-egy véleménynyilvánítás-helyzetbe, érzésbe.

 

Mit kell mérlegelni?

  • Egyáltalán hozzád tartozik-e az adott téma, vagy hagyod magad valamiért belerángatni?
  • Számít egyáltalán, hogy részt vegyél benne?
  • Miért van szükséged a párbeszédre?
  • Van tétje a kinyilvánításodnak?
  • A megfelelő helyen és időben kommunikálsz?
  • Érdemes harcolni? Ha igen, mire vezet, ha nem, mire vezet?

 

Gondoljunk csak bele, mi történne azzal az emberrel, aki évtizedekig elnyomta magában – bármi végett – a kinyilvánítást, lett belőle egy visszahúzódó, mindenkinek inkább megfelelésben lévő – inkább így van nyugalom – ember, és most azt tanítják vele, hogy ezután még annyira se ítélkezzen, mondjon véleményt, mint eddig! Igazából ezzel az is a probléma, hogy nagyon vékony mezsgyén van a határvonala ezeknek a megközelítéseknek! Próbálja a társadalom meghatározni az “ítélkezés-véleménynyílvánítás-kritizálás” közötti különbséget!

Mi lehet még a megoldás?

 

Rámenni a kommunikációra! Kinyilvánítani! Mi történik egy beszélgetésben, párbeszédben, vitában? Szinte már az egyik ember meg sem hallgatja a másikat, mert a fejében az egója már túrja az épp aktuális témában az ő igazságát, így vezet arra egy párbeszéd, hogy szépen elmennek egymás mellett! Ilyenkor azt szoktam javasolni, legyen 10 perc az egyik emberé, 10 perc a másiké, de addig kölcsönösen nem szólhatnak bele egymás mondandójába! Csak megjegyzem a szülőknek, hogy nagyon figyeljenek oda erre a gyermekük nevelésekor, meghallgatni kölcsönösen egymást nagyban hatással van a gyermek jövőre, viselkedésére!!!

kamaszok

El lehet érni azt az állapotot, amikor már tényleg nem ítélkezel, nem kritizálsz? Igen, el! De az addigi le nem zárt, sértődő, nem kimondott dolgokat időszerű lerendezni, mert az bizony ott bolyong benned!

 

Elérhetjük azt is, hogy egyáltalán nincs igényünk és feleslegesnek tartjuk, hogy más emberekkel foglalkozzunk, mert rájövünk, a saját dolgaink életünk, lehetőségeink, megoldásaink jóval fontosabbak ennél!

Kritika2

Van-e olyan ember, akivel bármit tehetsz, soha nem fogsz zöld ágra vergődni a véleményeteket illetően?

Igen, van! Vannak olyan emberek, akikkel sosem fogjátok megérteni egymást, mert teljesen másért élnek ezen a Földön!

Hiteltelenségnek tartom, amikor a tréner társadalom egyes tagjai inkább azt hirdetik, hogy ne ítélkezzenek az emberek, ezzel kizárván, hogy ő róluk se mondjanak véleményt! Miért csapda ez?

Mert sokszor az építő kritikákból, ítélkezésből, véleményekből is nagyot lehet előbbre – jobbító szándékkal profitálni, ha képesek vagyunk megállni, megnézni mire és mit mond a másik, van-e bennük igazság, örömtelibb lesz-e a további életszakasz!

Tehát gondolkodjunk el ezen is! Hogyan is jutunk előbbre sokszor az életünkben? IGEN úgy, hogy meghallgatjuk mások véleményét is, sokszor kritikáját és kiszedjük belőle, amit kell!Ehhez természetesen kell elfogadó intelligencia!

 

INTELLIGENCIA

 

Természetesen ne feledjük az emberi alaptermészetet! Élethelyzetek, kommunikációk, kapcsolatok jönnek, és vannak helyzetek, amikor igenis érdemes magunkért kiállni, véleményünket elmondani, és bátran “körbepisilni” a határvonalainkat! Ettől még nem leszel sem rossz ember, sem rossz szülő, gyermek, munkatárs,barát, társ!

 

Gondolkodó:

  • Kivel van kommunikációs problémád? 
  • Önmagaddal kommunikálsz? Önmagadat képes vagy kívülről nézni?
  • Ki vagy kik azok, akiknek nem mered elmondani a saját gondolataidat?
  • Gyakorold, hogy tudsz-e csak megfigyelő lenni?
  • Van-e benned hajlandóság a másik ember meghallgatására, miközben Te elvárod másoktól, hogy meghallgassanak Téged?
  • Elfogadod-e a többi ember nézőpontját, mint egy lehetséges új nézőpontokat az életedben?
  • Felismered-e, hogy nézőpontjaidon túl milyen széles a világ?
  • Hajlandó vagy-e észrevenni, ha egy Téged ért kritika, ítélkezés, vélemény építő jellegű lehet életedre nézve? 
Jakab Tündi

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.