Tökéletlen vagyok, na és?

Az egész tökéletességre törekvés, korunk egyik legnagyobb illúziója és csapdája is egyben. Aki perfekcionistaként éli az egész életét, az előbb utóbb önmaga ellensége lesz, hisz szélmalomharcot vív egy olyan rendszerrel, aminek képtelen megfelelni.

 

Aki a „külső” információözönök alapján látja, érzékeli, és sajna sokszor ítéli magát, az stresszben éli az egész életét, ami kihat a környezetére, a vele élőkre egyaránt.

 

Vegyük például a tökéletes nőt, aki még kapálás közben is tűsarkúban és nagy estélyiben hajolgat, és a haját sem fújja szét a szél, mert van egy tuti hajlakkja. A tökéletes feleség, aki dolgozik, otthont teremt, gyerekeket nevel, szexi kurva az ágyban, bájosan elcseveg a szomszéd nénivel és közben „pozitívan” gondolkodik, még ha belegebed akkor is. A tökéletes férfi, aki megközelíthetetlen, ugyanakkor érzékeny, és közben fél kézzel fogja a bika szarvát, amíg a szíve hölgye el nem sétál előtte.

Hülyeség az egész!

Az oly sokak által istenített színész, celeb, művész is megküzd az életfeladataival, legyen az válás, válság, drog vagy alkohol.

Hol van ez a tökéletességtől? Sehol!

Láttak valaki a A stepfordi feleségek című filmet? Nézzétek meg, érdekesen fejti ki ezt a témát!

tokeletlen-vagyok1Emlékszem erre van egy kis sztorim. Mariannal, akivel készítjük a magazint, már jó ideje egyedül éltünk, egyedül neveltük a gyerekeket, és rengeteget segíttettünk egymásnak, húztuk a másikat, ha megrogyott. Egy beszélgetésünkkor, felcsattant és kitört.

  • Felhajtott WC-deszkát, elszórt zoknikat, borotvahab és borostamaradékot akarok a fürdőben. Izzadt férfiszagot akarok, miközben a füvet nyírja az udvaron. Férfit akarok, aki jelen van az életemben és nem egy megfoghatatlan illúziót, akiről csak ábrándozok!

 

Ezt meghallva akkor nagyot nevettem, és én is vele mondtam ugyan ezt. Én is Ő is megkaptuk, szóval Csajszik vigyázzatok mit kértek, mert megvalósul! Ebben a sztoriban szó sincs tökéletességről, de a való életről igen.

tokeletlen-vagyok3Tudom, hogy sokat írtam, az örömről, arról mikor jól érzi magát az ember, mikor szárnyal, mert éli a kreativitását. Kérdem én, az nem lehet ugyan ilyen öröm, amikor borzas hajjal, sütit majszolva, hálóköntösben – na, nem selyemben, olyan jóféle, mamisban- ülünk a TV előtt, és nézzük a Poirot következő adását, amikor is a kis belga megcsillogtatja előttünk a szürkeállományát. Ja hogy a TV nézés, nem fér bele, az “ezocsillámpónisspiribűbájba”?

Nem baj, nekem belefér!

tokeletlen-vagyok2Belefér, ha épp nem vagyok a toppon, ha nyunnyogok Mariannak, és miközben ezt csinálom, látom magam, és tudatos vagyok rá, de a világom így is kerek. Belefér, hogy mindenki olyan amilyen, hogy abban a pillanatban nem tud más lenni, mert ha tudna, valószínű másképp viselkedne. Belefér, de nem azonosulok az érzéssel! És ez a lényeg, a szemlélődés, reagálások nélkül.

 

Nem volt mindig így. Sok-sok éve „dolgozom” magamon a tudatosságomon és azon is, hogy mindig el tudjam engedni azt, amit már tudok. Szóval mindenki azt lát belőlem, amit látni akar, és amilyen tükröt mutatok Neki. Lehet, sokakat magával ragad az írásom, de lehet néhányotoknál, nyomom a piros gombot. Ez így van jól, hisz pont ezzel leszünk a tökéletlenségünkben tökéletesek.

Weboldalam: Tudatos Női Lét

Kincses Anna

anna

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.