Valóban létezik boldogság, vagy csak egy illúzió?

Miért keressük, miért hajszoljuk, miért nem találjuk, miért múlik el, létezik e egyáltalán úgy, ahogy azt mi elgondoljuk?

Nagyon érdekes szó „boldogság”. Megkérdezem az emberek zömét, mit szeretnének a legjobban az életükben, a válaszok nagy része, „Boldog szeretnék lenni!”.

Mi az a boldogság?

Kinek mi! Aki beteg boldog lenne, ha egészsége lenne, aki magányos boldog lenne, ha társat találna, aki szegény, gazdagságot szeretne, aki kövér soványságot, mert úgy érzi, ettől lenne boldog, és lehetne még számtalan dolgot sorolni. Mindegyikben egy a közös vonás, hogy boldognak érezné magát az, aki birtokolna olyat, ami épp nem áll rendelkezésére.

Tulajdonképpen valaminek a hiánya, hiányérzete generálja a boldogtalanságunkat.

Gyakorlatilag, ha épp nincs vágyunk, ami elérhetetlen, nincs valamiben hiányérzetünk, akkor mindig boldogok vagyunk. Csak ezt nem látjuk! Mert mindig van valami, amit szeretnénk! Néha, pillanatokra érezzük a boldogságot, amikor áhított kívánságunk, álmunk teljesül, aztán kezdődik minden előröl.

Mert az ego sosem pihen. Ha valamit elérünk, jöhet a következő vágy. Igazából ez nem lenne baj, mert ez az élet mozgatórugója. Haladni előre, tapasztalatot gyűjteni a földi létünk minden területén, új feladatokat, új élményeket, aminek a sikere boldogsággal tölt el bennünket. Igen ám, csak egy a baj, a boldog pillanatok, minimálisak az életvonalunkon, míg a boldogtalanság érzete viszont nagyon magasan áll. Nem véletlen a rengeteg szorongó, depressziós, rosszindulatú, irigy, gyűlölködő ember manapság. Nem tudnak, nem mernek boldogok lenni!

Rengeteg információhalmaz tódul ránk a médiákból, a munkahelyen, az internet világából. Akarva, akaratlanul hasonlítgatunk, saját életünket másokéhoz. Neki milyen jó, milyen szép, milyen rendben van az élete. Bezzeg az enyém! Jönnek a kérdések a fejünkben. „ Mitől legyek boldog? Rossz a házasságom, anyagi gondokkal küzdök nap, mint nap, utálom a munkahelyem, nincs munkahelyem, nincs egészségem, magányos vagyok… stb.”

Mikor így beleforgatjuk magunkat az egónk által generált saját drámánkba a „Jajj de boldogtalan, nyomorult életem van!”, álljunk meg egy pillanatra! Álljunk meg, és gondolkozzunk! Gondoljuk át, hogy miért is siránkozunk, mi az, ami hiányzik. Képzeljük el egy pillanatra, hogy az, amink van, – aminek abban a pillanatban mikor drámázunk, gyakorlatilag semmi jelentősége a szemünkben – egyszerre semmivé válna.  Azonnal láthatnánk, mennyire kicsinyesek vagyunk, mennyire nem tudunk a jelenben élni, értékelni azt, amink van, még ha nem is olyan tökéletes, ahogy mi vágyunk rá.

Csak pár példa a sok közül.

Hány millióan éheznek a Földön gyermekek, felnőttek, egyaránt, nők-férfiak naponta kilométereket gyalogolnak a tűző napon, csak hogy ivóvízhez jussanak. Vannak, akik teljesen lepusztult, állatoktól hemzsegő összetákolt kunyhókban élnek, és az az otthonuk. Beteg emberek tömkelege mindenhol és még lehetne folytatni. Ezt ugye nem irigyeljük. Erre azt mondjuk „Ahh, ez messze van, ez nem érdekel, engem a saját életem érdekel!”. Legyintünk egy nagyot, aztán maradunk a kis drámánkban, mert az kell nekünk.

Vagy nézzük a másik irigyelt oldalt, a gazdagokat. Nézzük csak meg mennyi drogos, depressziós, alkoholista, idegroncs, lezüllött híresség, vagy üzletember van közöttük. Pedig ők aztán mindent megtehetnek, pénzük szinte elkölthetetlen, mégsem boldogok! Utazhatnak, csodás tájakra, fényűzés felsőfokon az otthonaikban, szuper kocsik, minden luxus, ami elképzelhető megadatik számukra. Akkor náluk mi a gond? Miért menekülnek alkoholizmusba, drogozásba? Hogy lehet, hogy nem boldogok? Erre az ego válasza: „Ha én lehetnék a helyében, olyan boldog lennék, elmondani nem lehet!”. Mivel ez nem kivitelezhető, megint csak maradunk a saját kis drámánkban, a „Jajj, de sz@r nekem!” című fejezetnél.

Szóval akkor mi is az a boldogság?

Az én véleményem szerint, akkor vagyunk boldogok, ha egyensúlyban vagyunk önmagunkkal! Ha tudjuk értékelni –még ha kevés is,- amink van, és nem sóvárgunk olyan dolgok után, ami elérhetetlen abban a pillanatban még, amikor annyira vágyunk rá! Boldogság, ha megoldást találunk egy életünkben fennálló problémára, és ezzel változtatni tudunk a körülményeinken. Boldogság, ha ránézünk a gyermekeinkre, akik egészségesek, boldogság, ha mi egészségesek vagyunk! Boldogság az, ha megvan a lehetőségünk, – legyen az bármi is -, arra, hogy jobbá szebbé tegyük az életünket! Tulajdonképpen minden lehet boldogság, amit eltudunk fogadni!

Abban a pillanatban, ha kilépünk a saját drámánkból, szinte kinyílik a világ! Mikor már nem hasonlítgatunk se gazdaghoz, se szegényhez, se egészségeshez, se a szomszédhoz, sem senkihez! Akkor kezdünk el élni! Megoldásokat keresünk a panaszáradat helyett, nem hagyjuk, hogy az egónk állandóan sajnáltassa magát, hanem örülünk az életnek, a mindennapoknak úgy, ahogy vannak! Gondokkal, küzdelmekkel, fájdalmakkal és szép pillanatokkal együtt.

Természetesen nem lehetünk minden pillanatban boldogok, mindig vannak és lesznek nehézségek, rossz periódusok az életünkben, de rajtunk múlik, mit kezdünk ezekkel az érzésekkel, állapotokkal!

A döntés nálunk van! A boldogságunk kulcsa, hogy túl tudunk-e lépni a saját egónk által épített börtön falain, és merünk-e boldogok lenni úgy, ahogy nekünk jó! Nem sémák, minták, torz példák, színjátékok, szabályok, előírások szerint!

Ne nagy dolgokban keressük a boldogságot, hanem sok-sok apró rezdülésben, ami akár csak egy pillanatra is, de örömmel tölti el a szívünket, lelkünket!

Mindenkinek joga van boldognak lenni! Hát éljünk ezzel a jogunkkal!

 

Tradicionális REIKI USUI SHIKI RYOHO Mester, Tanító, Theta Healing konzulens

Szakértői oldalam

Cikkírói bemutatkozóm

Cikkeim

 

Gyergyák Ágnes

Tradicionális REIKI USUI SHIKI RYOHO Mester, Tanító, Theta Healing konzulens Szakértői oldalam Cikkírói bemutatkozóm Cikkeim  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.