Virtuális világ – a kapcsolatok halála

Felgyorsult világban élünk. Egyre gyorsabb autók, okostelefonok, számítógépek, gyorséttermek. Nincs idő a rendes, hagyományos étteremre. Ott ugyanis meg kell várni a frissensültet, mi pedig még egy hamburger elkészítésének az idejét is sokalljuk. Az emberi kapcsolatokról pedig már ne is beszéljünk.

           

Vagyis beszéljünk róla. Mert az emberi kapcsolatok terén nagyon nagy problémák vannak.

 

Ma a villamoson utazva furcsa érzés jelent meg bennem. Körülnéztem, és azt láttam, hogy kb. 8-10 ember áll körülöttem, és mindenki egy „kütyüt” nyomogat. Az emberek közt úgy éreztem, egyedül vagyok. Fizikailag jelen vannak ugyan, de lélekben máshol. Egy programozók alkotta virtuális valóságban. Ott, ahol nincsenek illatok, ízek, színek, érzések, érzetek. Fiatal párok nem egymás kezét fogják, mert kezüket lefoglalja a telefon. A fiú mond valamit a lánynak, mire a lány fel sem nézve a telefonból, valamit foghegyről válaszol. A fiút igazából már nem is érdekli a válasz, mint ahogyan a lány sem tartja fontosnak.

 

Ott állva, visszagondoltam a gyermekkoromra, hogy milyen nagy szó volt, amikor bekötötték az első vonalas telefont.  Tudtunk élni anélkül, hogy állandóan elérhetőek lettünk volna. A buszon, vásárlás közben, sportolás közben, az iskolában, vagy egy találkozón. Arra gondoltam, mi lenne a mai fiatalsággal, ha eltűnne a mobiltelefon? 🙂

 

A virtuális világ szétrombolja a még meglévő, törékeny emberi kapcsolatokat is.

 

Idegesek vagyunk, nincs türelmünk egymáshoz. A hajtás, a versenyszellem felemészti az emberek összes energiáját. A munkából hazaérve legtöbbször már nincs kedvünk semmihez, csak csendet szeretnénk. Sokszor hallom emberektől, hogy amikor hazaérnek, már-már elbújnak a család elől, hogy ne kelljen kérdésekre válaszolni, hogy magukban lehessenek. A társ persze azt gondolja ilyenkor, hogy vele van a baj, és máris megindult a lejtőn a kapcsolatuk.

 

A barátságok már csak az interneten működnek, személyes találkozásra nincs idő. A barátok néha írnak pár sort egymásnak, és a „barátság” sokszor le van tudva egy – „Mizu, mi van veled?” – mondattal. A kérdezőt közben nem is igazán érdekli, hogy mi van a másikkal, csak saját mondanivalóját próbálja bevezetni.

 

 

Amit modern és virtuális világnak nevezünk, az tulajdonképpen az emberi kapcsolatok végét jelenti. Nincs szükség a személyen találkozásokra, még a családtagok is néha csak az interneten kommunikálnak egymással.

 

Sajnos gyermekeink, a most felnövő generáció ezt gondolja normálisnak. A mai 30-40-50 éves emberek még a régi, „konzervatív” világban nőttek fel. Számukra még értéket jelentenek az emberi kapcsolatok, egy barát többet jelent, mint egy új okostelefon.

 

Azonban egyszer mindenkit megállít az élet. Akár egy betegség, akár egy baleset, vagy akár a végleges eltávozás formájában. Gyakran látok embereket, akiket a sokadik baleset sem ébreszt fel. Pedig minden baleset nagy figyelmeztetés a Sorstól arra, hogy rossz úton járunk. Ugyanis hiába találjuk fel a legmodernebb kütyüket, hiába gyártják az egyre gyorsabb autókat, számítógépeket, lelkünket nem tudjuk megerőszakolni. Lelkünk nem lesz gyorsabb, modernebb, a lélek változatlan marad. És ha időben nem figyelünk oda a szavára, nem lesz az a modern tudomány, amely segítene rajtunk.

 

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Lukács Tünde

Családállító, Soulwork tréner, Kineziológus, Okleveles természetgyógyász

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.