Osho Zen Tarot-A Kelta kereszt kirakás
Az érintés varázsa
Amikor a férfi kiakaszt
Azt akarom, hogy tegyél boldoggá!
Fiatalabb Férfi a szerelmem! Borzasztó!?
Mindennapi mumusaink az érzelmek

Vissza a múltba

vissza-a-multbaSláger TV, 80-90 évek válogatásai. Gondoltam jó aláfestése lesz a takarításnak, legalább kicsit felpörgök, és jobb kedvvel állok neki. Felcsendültek az ismerős slágerek, és én elkezdtem visszafelé utazni az időben.

Mekkorákat buliztunk ezekre a dalokra! Olyan arcok tűntek fel, akiket már el is felejtettem. Nevek már nincsenek, csak arcok. Látom a diszkó fényeit, a mosolygós, gondtalan fiatalokat, érzem a zene ritmusát. Valami még dereng abból a felszabadult lelkiállapotból, amit akkoriban oly sokszor átéltem. Akkor még elég volt a feszültség levezetésére egy átbulizott éjszaka. Imádtam táncolni! Nem érdekelt, hogy éppen egyedül vagyok, vagy párkapcsolatban, csak a zenét akartam hallani, mozogni a ritmusra, és érezni, hogy élek!

Emlékszem, milyen sokan voltunk, hatalmas körben táncoltunk a parkett közepén, mindenki ismert mindenkit.

Vajon hol vannak most ezek a barátok?

Abban az időben elképzelni sem tudtam volna, hogy eljön majd az az idő, mikor már nem lesznek.

Sorban jelennek meg előttem az arcok, mindenkiről eszembe jut valami vicces, vagy éppen necces szituáció. Egyszer csak egy szőke lány jelent meg előttem. Életerős, fiatal, gátlásoktól mentes, közvetlen, barátságos. Már csak halványan emlékszem rá, valahol a lelkem mélyén ott lapul, de eltemettem.

vissza-a-multba1

17 évesen elnéztem a megtört 40-es éveit élő nőket, akiknek kihunyt a szeméből a fény, és nem értettem mi történt velük?

 

Mintha egy teljesen másik világban éltek volna, nem látták maguk körül a szépséget, a boldogságot már csak hírből ismerték. Lehajtott fejjel sétáltak az utcán cigarettát szívva, szatyorral a kezükben, amint hazafelé tartottak.

Elhaladtam mellettük, épp buliba tartottam, csinosan, egyenes háttal, boldogan. Enyém volt a világ! Úgy éreztem bármit megtehetek, bárki lehetek, hisz oly sok a lehetőség, amit még nem próbáltam!

Ez volt az a pont, ahol abbahagytam a takarítást. Lassan negyven éves vagyok. Két kislányt nevelek, van férjem, munkám, otthonom, kocsim, mégsem érzem úgy, hogy teljes az életem! Nem akarok megtört, negyvenes nő lenni, akiket 20 évvel ezelőtt láttam! Nem akarok görnyedt háttal, lehajtott fejjel jönni-menni!

Pedig ha végig gondolom a mindennapjaimat, nagyon jó irányba haladok efelé!

Kétségbe esetten keresem azt a 17 éves lányt, aki voltam. Valahol itt kell lennie, itt bent, a lelkemben. Csak elő kell hozni, és minden rendben lesz. Elszorul a torkom, már nem nyelem vissza a könnyeimet. Istenem, hova tűntél? Valaha én te voltam! Akkor most miért nem érezlek magamban?

A zene tovább szól, látom azt a 17 éves lányt, ahogy nevet, táncol, soha nem áll meg! De mintha egy moziban ülnék! Mintha valaki másról szólna a film! Szeretném újra átélni azt az érzést, szeretném újra úgy látni a világot, mint régen, de nem megy! Túl vastagok a falak, amikkel körbe vettem magam!vissza-a-multba2

Nem adhatom fel! –gondoltam.

Kell, hogy legyen segítség, bármi, amivel újra önmagam lehetek, nem csak egy árnyék, ami csak úgy átsuhan az életen! Élni akarok, megélni minden pillanatot, mintha az lenne az utolsó! Hogy ne szalasszak el semmit, amit hoz az élet!

Ránéztem a távirányítóra, ami az asztalon hevert. Odarohantam és felhangosítottam a tévét. Lehunytam a szemem, hátra hajtottam a fejemet, és csak éreztem a zenét. Mindent kizártam, semmi más nem érdekelt. Bizonytalan lépéseket tettem a zenére mozogva, aztán egyre határozottabb mozdulatok követték egymást. Ott a nappali közepén, lehunyt szemmel végre az voltam, aki lenni akartam!  Egy szőke lány! Életerős, fiatal, gátlásoktól mentes, közvetlen, barátságos. Forogtam körbe a szobában, mosolyogva, kacagva, boldogan!

Igen, eltelt húsz év, ez így van rendjén. De a lelkem időtlen! Nincs több leszegett áll, görnyedt hát, üres tekintet!  Már soha nem fogom abbahagyni! Végigtáncolom az életem!

 

Holics-Mester Marianna

Kicsi Budoár Marianna

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*