A jelen pillanat

Holics-Mester Marianna
Latest posts by Holics-Mester Marianna (see all)

Feszült vagy? Annyira lefoglal a jövő elérése, hogy a jelen pillanat csupán az odajutás eszközévé redukálódik? A feszültséget az okozza, hogy itt vagy, de ott szeretnél lenni, a jelenben vagy, de a jövőbe kívánkozol.

Ez egy olyan hasadás, amely belül szétszakít. Leköti a figyelmed nagy részét a múlt? Gyakran beszélsz és gondolsz rá, akár pozitívan, akár negatívan? Azokra a nagy dolgokra, amelyeket elértél, a kalandjaidra és az élményeidre, illetve az „áldozattörténeteidre”, azokra a rettenetes dolgokra, amiket veled tettek, vagy amiket talán te követtél el másokkal szemben?

Gondolataid bűntudatot, büszkeséget, neheztelést, haragot, megbánást vagy önsajnálatot szülnek? Ez esetben nem csupán a hamis éntudatodat erősíted meg, hanem még a tested öregedését is előmozdítod, mert múltat halmozol föl a pszichédben. Megbizonyosodhatsz állításom igazáról, ha megfigyeled magad körül azokat, akikben erős hajlam él a múlthoz való ragaszkodásra. Minden pillanatban halj meg a múlt számára. Nincs rá szükséged. Csak akkor utalj rá, ha az a jelen szempontjából múlhatatlanul szükséges!

Érezd ennek a pillanatnak az erejét és a Lét teljességét! Érezd a jelenlétedet!

Aggódsz? Sok „mi lenne, ha” gondolat motoszkál a fejedben? Akkor azonosultál az elméddel, amely egy képzelt, jövőbeli helyzetbe vetíti ki magát, és félelmet hoz létre. Képtelenség az ilyen helyzettel megbirkózni, mert az nem is létezik. Az csupán mentális káprázat. Egyszerűen felhagyhatsz az aggódással, ezzel az egészség- és életromboló esztelenséggel, ha méltányolod a jelen pillanatot. Ébredj lélegzésed tudatára! Érezd, ahogy a levegő be- és kiáramlik! Érezd belső energiameződet!

A való életben mindig csak a jelen pillanattal kell foglalkoznod, azzal kell csak megbirkóznod, és nem az elme képzelt kivetítéseivel.

Kérdezd meg magadtól, milyen „problémád” van a jelen pillanatban! Nem jövőre, nem holnap vagy öt perc múlva, hanem most. Mi a baj a jelen pillanattal? A mosttal mindig meg tudsz birkózni, a jövővel azonban sohasem. Nincs is rá szükség. A válasz, az erő, a megfelelő tett vagy az erőforrás rendelkezésedre fog állni, amikor szükséged lesz rá. Nem előbb és nem később.

Megrögzött „várakozó” vagy? Életed mekkora hányadát töltöd várakozással? Én például a postán a sorban, a közlekedési dugóban, valakinek a megérkezésére, a munka befejezésére való várakozást „kisléptékű várakozásnak” nevezem. A következő nyaralásra, a jobb munkára, a gyerekek felnövésére, egy igazán értékes párkapcsolatra, a sikerre, a pénzszerzésre, a fontossá válásra, a megvilágosodásra való várakozást pedig „nagyléptékű várakozásnak”.

Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, hogy elkezdjen élni…

A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod, s a jelent nem. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol, amid nincs. Mindenfajta várakozással tudattalanul belső konfliktust teremtesz a nem kívánt itt és most, valamint az áhított, kivetített jövő között. Ez viszont óriási mértékben rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a jelent. Sok ember áhítozik a bőségre, holott az nem érkezhet el a jövőben. Csak amikor megbecsülöd, elismered és teljesen elfogadod jelen valóságodat – ahol vagy, aki vagy, amit épp most teszel -, amikor teljesen elfogadod azt, amid van, amikor hálás vagy érte, hálás vagy azért, ami van, hálás vagy a Létért.

Az igazi bőség a jelen pillanatért és a mostani élet teljességéért érzett hála. Ez pedig nem jöhet el valamikor a jövőben.

Idővel ez a bőség aztán különböző módon nyilvánul meg számodra. Ha elégedetlen vagy azzal, amid van, sőt esetleg frusztrált és haragos a jelenleg hiányzó dolgok miatt, az meggazdagodásra ösztönözhet. Ám hiába szerzel akár dollármilliókat, belül továbbra is hiányt fogsz érezni, és mélyen, legbelül továbbra is kielégületlen leszel. Átélhetsz ugyan ilyen-olyan, pénzért megvásárolható élményeket, ám azok jönnek, majd elmúlnak, és utánuk mindig csak az üresség érzése és az újabb fizikai vagy lelki örömök iránti igény marad. Nem élsz a Létben, így nem érezheted az életnek kizárólag a jelenben megnyilvánuló teljességét, az egyetlen igazi bőséget.

Mondj hát le a várakozás elmeállapotáról! Amikor azon kapod magad, hogy belecsúszol a várakozásba, pattanj ki belőle. Lépj be a jelen pillanatba! Csak legyél, és élvezd a létezést! Ha jelen vagy, sosincs szükséged arra, hogy bármire is várj.

Amikor tehát legközelebb valaki azt mondja: „Elnézést, hogy megvárakoztattalak”, ezt felelheted: „Semmi gond. Nem várakoztam. Csak itt álltam, és jól éreztem magam.”

Az elmondottakkal csak néhány példát mutattam be az elmének a jelen pillanat letagadását célzó, megrögzött stratégiái közül, amelyek a szokványos tudattalanság részét képezik. Nem könnyű észrevenni ezeket, mert az örökös elégedetlenség „háttérzajaként” már mélyen beépültek a megszokott életviteledbe. Ám minél többet gyakorlod belső, gondolati és érzelmi állapotod megfigyelését, annál könnyebb lesz felismerni, amikor a múlt vagy a jövő csapdájába esel, más szóval a tudatvesztés állapotába. Egyre könnyebben ébredsz majd így az idő álmából a jelenbe.

Ám légy óvatos! Az elmével való azonosulásra épült, hamis, boldogtalan éned az időben él! Tisztában van vele, hogy a jelen pillanat a halálát jelenti, ezért retteg tőle. Így hát mindent meg fog tenni, hogy azt elkerültesse veled! Megpróbál az idő csapdájában tartani.

A jelenlét állapota bizonyos értelemben a várakozáshoz hasonlítható. Ez egy minőségileg eltérő várakozás, amely a teljes éberséget igényli. Bármelyik pillanatban történhet valami, és ha nem vagy tökéletesen ébren, ha nem vagy csendben, akkor lemaradsz róla. Ebben az állapotban teljes figyelmed a “Most-ra” irányul. Semmi sem marad belőle álmodozásra, gondolkodásra, emlékezésre, jövővárásra. Nincs benne feszültség, nincs benne félelem, csak éber jelenlét. Egész lényeddel, tested minden sejtjével jelen vagy. Ebben az állapotban „önmagad”, akinek múltja és jövője van — ha tetszik: személyiséged —, már aligha van ott. Mégsem veszett el semmi értékes. Te továbbra is lényegében önmagad vagy. Történetesen teljesebben vagy önmagad, mint korábban bármikor. Még pontosabban fogalmazva: csak most vagy valóban önmagad!

 

Részlet: Eckhart Tolle: A Most hatalma a gyakorlatban

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük